Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

118. országos ülés 1897. június 19-én, szombaton. 89 van! a szélső baloldalon.) Mert sehol a világtörténelemben nem akadtam olyan nemzetre, a mely a saját erejébe vetett hit és bátorság nélkül képes lett volna régi jogait, függetlenségét, önállóságát visszaszerezni. {Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A nemzetek ma nincsenek kínai fallal elválasztva egymástól, a nemzetek ma közlekednek. A gőzmozdony közel hozta egymáshoz még azokat a nemzeteket is, a melyek ezer és ezer kilométernyi távolságban laknak egymástól. A nemzetek megismerkednek, megszeretik egymást; mt gszeretik egymást az olyan nemzetek is, a melyeknek eddig fclső'bb parancsra gyűlölni kellett egymást. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És ezáltal az ismeretség által a népek megoldják az emberszeretetnek azt a gordiusi csomóját, a mely nem más, mint a nemzetek együttérzésének a varázsa. (Tetszés a szélső baloldalon.) A kor jelszava, t. képviselőház, azt követeli önöktől, azt várja meg önöktől, hogy a helyett, hogy a sajtószabadságot akarják korlátozni, igyekezzenek odahatni, hogy a fennálló hadsereg minél kisebb számra szállíttassák le, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert, t. képviselőház a leghatalmasabb katonai státusnál is erősebb az oly állam, a melynek uralkodója népének szeretetére támaszkodhatik. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És ezért tartom én lehetetlennek, t. képviselőház, azt, hogy a kormányt támogató többség elfogadja ezt a törvényjavaslatot és megszavazza ennek a törvényjavaslatnak a 16. §-át. Lehetetlennek tartom, t. képviselőház, mert a kormányt támogató többség nagyon tudja, hogy ennek igen furcsa következményei lehetnek, tudja azt, hogy rövid idővel ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után azt fogja feléje kiáltani egy hang: Ti szabadéi vüpárti urak, ti raboltátok el tőlem népem szeretét! Ez az uralkodónak hangja lesz. Nem fogadom el a törvényjavaslatot és a következő határozati javaslatott nyújtom be: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Miután a miniszter akként nyilatkozott, hogy a becsületsértési panasz átvétele által a törvényszék sajtóbírósággá alakúi át, ezen átalakulás módjai és körülményei pedig a javaslatban kidolgozva nincsenek: a javaslatot a ház az igazságügyi bizottsághoz utasítja a végből, hogy a miniszter ezen álláspontját a javaslat rendelkezéseivel — ha jogilag lehetséges — hozza összhangba.« (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rendes körülmények között, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VII. KÖTET. melyek alatt természetesen közszabadsági intézményeinknek normális működését értem, elegendőnek tartottam volna, hogy egyszerű szavazással jelezzem azt az álláspontot, melyet a törvényjavaslat 16. §-ának 2. pontjával szemben elfoglalok. Ámde egyrészt az a veszedelmes politikai irány, a mely nemcsak az állami életet, hanem a társadalmi életet is hatósági felügyelet alá akarja helyezni, a mely a közélet összes organizmusának berendezésében mind nagyobb erővel tolja az államot a tökéletes rendőrállam felé, (Igaz! Úgy van! a baloldalon-) másrészről az az aggasztó betegség, a mely a mai társadalmi életnek erkölcseiben megnyilatkozik és a melynek, akarva nem akarva, ez a törvényjavaslat segítségére siet, kötelességemmé teszi, hogy felemeljem én is szerény szavamat a közszabadság oltalmára, a melyet minden talpalatnyi területeu annál szívósabban kell védenünk, mennél szűkebb térre szorul maga a szabadság, (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) mennél kihívóbbak, mennél merészebbek azok a támadások, melyek ennek biztosítékai ellen intéztetnek. Mert magam is abban a véleményben vagyok, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nemes ik a sajtószabadságot, hanem az alkotmányos szabadságot is megtámadja, még pedig olyan mértékben, a melynek arányait ma felállítani képtelenek vagyunk, mert hiszen csak az élet és gyakorlat fogja azt megmutatni, hogy mi az, a mit a közszabadság biztosítékaiul és az erkölcsi élet indemnitásának tisztító eszközéül áldozatul fogunk dobni, ha a törvényjavaslatnak ezen rendelkezését elfogadjuk. És a baj annál fokozottabb mértékben mutatkozik, mert a sajtószabadság ma az egyedüli biztosíték, a melyre a hatalom kezét még reá nem tette. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez nem a, t. kormány érdeme, hanem magáé az intézményé, a melynek kulcsa az esküdtszék kezében van, a melyre tehát a kormány sem intéző, sem rendelkező befolyást nem gyakorolhat. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minden más biztosítéka — és ezt hangsúlyozom — a közszabadságnak meg van rontva, meg van hamisítva. (Igaz! Úgy van / a bal- és szélső baloldalon.) Következőleg a sajtószabadság az egyedüli, amelynek vállaira nehezedik mindaz a misszió, a hol a közéletnek területein a közszabadságnak különböző intézményei a szabadságot biztosították és a melyeknek összességéből azután a közállomány egyetemes szabadsága fejlődött ki. Ismétlem, hogy ez ma tisztán és kizárólag a sajtó vállaira nehezedik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) T. ház! Habár némely dologban ismétlésekbe is bocsátkozom, mégis meg kell említenem egyet-mást, mert ezekből akarom levonni IÍ