Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
90 118. országos ülés 1897. június 19-én, szombaton. azon következtetéseket, a melyek arra utalnak, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadjam. (Halljuk ! Halljuk !) A választási szabadság, t. ház, szabadsági intézményeinknek egyik eminens biztosítékát képezi. Állíthatja e valaki jó lélekkel, hogy Magyarországon ma választási szabadság van, mikor az összeírásoktól kezdve a verifikáczió végbefejezésíg meg van rontva, meg van hamisítva, ki van játszva minden törvény és biztosíték, a mire orvoslást az ember sehol nem talál, sem a kormánynál, sem a közigazgatási hatóságnál, sőt — fájdalom — ebben a terem ben sem. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a nagy biztosíték, annak a védelme, ma kizárólag és egyedül a sajtónak vállaira nehezedik. A sajtó, úgy a hogy képes, megmegvédi a közszabadság ezen nevezetes biztosítékát, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melyet a kormányhatalom minden ízében megrontani törekszik. (Úgy van! Úgy van! balfclöl.) Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr első beszédében megható szavakkal ecsetelte az ő érzelmeit, az ő odaadó hűségét a közszabadsági intézmények iránt. Módjában állott volna a t. igazságügyminiszter úrnak, hogy ezen törekvéseit megvalósítsa, például abban, hogy a közszabadsági intézmények ezen hatalmas tényezőjét ezen törvényben is megvédelmezze, vagy legalább annak részére valamit juttasson . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt akarom ! Horánszky Nándor: Majd meglátjuk, de eddig nem akarta . . . Valamit juttasson azáltal, hogy a polgárok politikai és választási joga ellen elkövetett büntetendő cselekményeket az esküdtszék védelme alá helyezze. Ezt akarja a t. miniszter úr? Ha akarja, miért nem tette? Erdély Sándor igazságügymioiszter: A sajtót védelmezni akarom! Horánszky Nándor: A sajtót védelmezni annyit tesz, mint védelmezni a közszabadságot. (Úgy van! balfelöl.) A sajtó annyit ér, a menynyit a közszabadság ér; a közszabadságnak megvannak a maga intézményei, melyek a sajtó mellett is igen jól működhetnek, de az ő működése még nem biztosítja egyedül a közszabadságot, hanem biztosítják azok az intézmények, melyeket az ország törvényei közé beiktatunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Pedig azt nem fogja tagadhatni senki, hogy a választási szabadság elsősorban nem a kormánynak az érdeke, hanem az ország egyeteméé. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ország egyetemének ezen jogát kellene tehát intézményesen biztosítani. Biztosíttatott volna pedig részben legalább azáltal is, ha a választási visszaéléseknek legalább pregnánsabb esetei az esküdtszék elé utaltattak volna. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E helyett kaptunk egy mást, a sajtó vétségek vagy büntetendő cselekmények egynémelyikének ^biztosabb megtorlására irányuló intézkedést. Ez a biztosabb megtorlás egészen megfelelő kifejezése azon törekvéseknek, melyek valószínűleg a kormány szemei előtt lebegtek. Ez a biztosabb megtorlás gondolata az, mely az esküdtszéki szolgálatot az igazságügy terén a rendes bírói szolgálattól elválasztja. Itt értjük meg azokat a tendencziákat, melyekről később még szólani fogok, mert ebben látjuk azon irányt kifejezésre jutni, mely kizárólag a közszabadság megszorítása érdekében intendáltatik. A közszabadságok egy másik hatalmas biztosítéka a gyülekezési jog és a mi ettől elválhatatlan, a szólás szabadsága. Állíthatja-e valaki, hogy Magyarországon ma törvényileg és intézményesen biztosított gyülekezési és szólásszabadság van. Hiszen a gyakorlatban látjuk, hogy például választások idején a gyülekezést rendőri hatóságok, melyeknek önkénye alá van helyezve ezen eminens jog, csak ott engedik meg, a hol nekik tetszik, vagy pedig rendőri intézkedések útján oly feltételek kikötésével engedik meg, melyek azt meghiúsítják, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) sőt a gyülekezeteken a ezenzura segélyével az ott jelenlevő rendőri hatóságok egyenesen meg is akadályozzák a szólásszabadságot. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig a szólásszabadság egyike azon alkotmányos jogoknak, melyek nélkül egészséges alkotmányos élet ki nem fejlődhetik, melyek nélkül sem a közfunkczionáriusok normális működése sem a magánélet azon megnyilatkozásainak, melyek a közérdekkel szoros összefüggésben vannak, tér nem nyilik. Itt sem állott semmi útjában a t. miniszter úrnak, hogy az életbeléptetési törvény esetében az esküdtszéki eljárás alá helyezze azon büntetendő cselekményeket, melyek szankczióját képezik a szólásszabadsággal való visszaélésnek; ilyen például a büntetőtörvénykönyv 6. fejezete, mely a hatósági közegek elleni izgatásról szól. Pedig a szólásszabadság rnégií csak a nagyközönséget érdekli elsősorban s ha ennek biztosítékot akart volna szerezni a miniszter úr, akkor kellett volna a büntetőtörvény ezen anyagi rendelkezését az esküdtszéki intézmény palládiuma alá helyezni, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) sőt ha a t. kormány következetes akart volna lenni hirdetett elvi álláspontjához, akkor talán még inkább kellett volna ezt a sajtóeljárás oltalma alá helyezni, mint a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekményeket, mert mit mond a miniszteri indokolás a nyomtatvány útján elkövetett
