Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

gg 118. országos ülés 1897. jnnlns 19-én, czombaton. t. képviselő úrnak abban a nézetében, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatra vonatkozólag a kormányt támogató többség és az ellenzék felfogása eltérő egymástól. Mi az oka ennek? Az, hogy lehet ezt a javaslatot magyar szempontból, azaz a szabadság valódi szemüvegén és lehet osztrák-magyar szempontból, azaz abszolutisztikus szemüvegen át vizsgálni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A nagyközönség, a közvélemény és a háznak ez az oldala a szabadság valódi szemüvegén vizsgálja ezt a javaslatot és ezért botránkozunk mi meg az önök magatartásán. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azok azonban, a kik a másodikban, az abszolutisztikus szemüvegen kukucskálnak keresztül, azok nagyon könnyen megnyugtathatják a saját tág, osztrák-magyar lelkiismeretüket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legnagyobb sajnálatomra, t. ház, nem érthetek egyet egy megjegyzését illetőleg az én igen tisztelt barátommal, Győry Elekkel. Győry Elek t. barátom az ő nagyszabású beszédében a kormánypártot támogató többséget PoncziusPilátushoz hasonlította, a ki tudvalevőleg a mellét verte és a kezeit mosta. (Derültség.) Nem azért, t. ház, mintha talán a kormánypártra nem férne rá egy kis kézmosás, (Derültség.) hanem azért, mert az én nézetem szerint a kormányt támogató többség sokkal inkább hasonlít azokhoz a római katonákhoz, a kik Krisztus palástja felett koczkát vetettek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy egy sajátságos jelenségre hívjam fel becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Közel húsz esztendeje annak, hogy e ház tárgyalásait figyelemmel kisérem. Valahányszor ez idő alatt egy-egy törvényjavaslatot letettek a ház asztala kormányt támogató többség soraiból felszólalt szónokok rendesen egy, vagy más okból rámutattak Angliára, hivatkoztak az angol viszonyokra és mintegy példa gyanánt állították élőnkbe Angliát. Most azonban, midőn a sajtószabadság megrendszabályozása kerül szőnyegre, a t. kormánypárt szónokai teljesen megfeledkeztek Angliáról. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig épen az ellenzék örült volna, ha a t. kormánypárt szónokai hivatkoznak Angliára, az angol viszonyokra és felsorolják az angol sajtóviszonyokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha önök csakugyan valódi barátai volnának a sajtószabadságnak és valóban szabadelvűek volnának, ezt nem is mulasztották volna el. És ha önök a tiíloldalról hivatkoztak volna az angol sajtóviszonyokra felsorolhatták volna azt, hogy Angliában még e múlt század végén I. György király uralkodása idejében joga volt a rendőrségnek a sajtótermékeket, könyveket, nyomtatványokat, sőt költeményeket is, szóval minden olyan sajtóterméket lefoglalni, mely a király személyét, vagy a minisztereket, szóval a kormányzást sértette; sőt beigazolhatták volna azt, hogy még e század elején is foglaltak le sajtótermékeket Angliában, de egyúttal kiderült volna az is, hogy a sajtószabadság ezen megrendszabályozása a rendőrségnek ez a beavatkozása okozta, hogy az angol közvélemény felzúdult, Anglia legkiválóbb jogászai, nagy törvénytudók felkutatták a régi törvényeket II. Vilmos, III. Károly és I. György király uralkodása idejéből, és azokból beigazolták azt, hogy Angliában minden polgárnak joga van mindent írni és mondani, ha írásával és beszédével a vallást nem sérti és a jó erkölcsökbe nem ütközik. A közvélemény e felzúdu'ása következtében alkották meg a sajtótörvényeket, de ezek a törvények az angol polgárok részére a legkorlátlanabb sajtószabadságot biztosítják. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen köztudomású dolog, hogy az egész világ sajtója között épen az angol sajtó az, a mely ha szükséges és jónak látja és ok van rá, a legerősebben, a leghatározottabban támadja úgy az egyeseket, mint a kormányzat élén álló férfiakat fel egészen a lord kanczellárig. Sőt volt arra is eset évekkel ezelőtt, hogy az angol sajtó a legbrutálisabban támadta meg Viktória királynő férjét, Albert herczeget, és daczára ennek, senkinek sem jutott eszébe, hogy az angol sajtószabadságot megrendszabályozza. (Igaz' Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De Angliában ez nem is volna tanácsos, mert ott a közvélemény annyira meg van erősödve, annyira megizmosodott, hogy nagyon furcsán járna az olyan ember, a ki önfejííleg, vagy daczból a szabadságnak egy-egy ilyen biztosítékát meg akarná csorbítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ilyen embernek Angliában nagyon hamar kezébe tennék a fejét. T. ház! Nagyon szerettük volna, ha a t. túloldalról felszólalt képviselő urak hivatkoztak volna ilyen példákra és nagyon jó volna, ha ezeket a példákat a kormány is szem előtt tartaná. Jó volna főleg most, midőn nemcsak a Lajthán innen, hanem a Lajthán túl is folyton erősebben és erősebben kezdik kongatni a közös viszonyok és a közös kiegyezés lélekharangját. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, nincs önök közt egy sem, a ki he ne ismerné, hogy ezeket a közös állapotosat eddig is csak a hatalom legnagyobb erőmegfeszítésével lehetett fentartani. Ennek oka nagyon egyszerű. Az 1867-es kiegyezés vagy nem jelent semmit, vagy azt jelenti, hogy ezáltal Magyarországnak jog, törvény és alkotmány biztosíttatik. Én, t. ház, nem vagyok híve a kiegyezésnek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de igazság-