Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

118. országos ülés 1897. érzetemnél fogva kénytelen vagyok beismerni, hogy a kiegyezés megkötésekor az egész ország — kevés kivétellel — a legnagyobb örömmel üdvözölte azt, mert azt hitte, hogy az a nap, melyen a kiegyezés meg lesz kötve, egy szomorú, gyászos és zsarnoki uralomnak utolsó határmesgyéje lesz. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon ) Ezért bocsátott a nemzet Deák Ferencz rendelkezésére oly többséget, a minővel egy államférfi sem rendelkezett. Meszlény Lajos : Csak Bánffy! Az még nagyobbat is tud csinálni, csak pénz legyen hozzá. (Derültség a szélső haloldalon.) Hentaller Lajos: A nemzet azt hitte, hogy azon az alapon, melyet Deák Fereneznek sikerűit elérni, ereje összpontosításával és gyarapításával sikerülni fog még több jogot is szerezni és vissza fogja vívhatni lassan-lassan elharácsolt jogait. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akiegyezés három évtizedre azonban szomorúan győzött meg bennünket arról, hogy a nemzet mily rettenetesen csalódott, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a kiegyezés három évtizede a nemzetre nézve nem volt egyéb, mint politikai, közgazdasági és pénzügyi jogainak folytonos áldozatul dobása, az osztrák danaidák hordójának töltögetése és nemzeti önérzetüknek valóságos kálváriája. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez így van, azt rögtön beigazolom. (Halljuk! Halljuk!) beigazolom főleg Nagy Sándor t. képviselő úrnak azzal a megjegyzésével szemben, a ki körülbelül ezeket mondotta beszédében: »Bátran és büszkén mondhatom, hogy senki sincs, a ki a magyar alkotmány és szabadságjogokat megnyirbálni engedné.« Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr, mielőtt beszédét megtartotta, egyenesen Abderából jött és nem volt tudomása azokról, a mik itt történtek. 1867. május 29-én köttetett meg a kiegyezés és rögtön a kiegyezés megkötése és a június 8-iki koronázási aktus megtörténte után kitűzték a budai várlakra a sárga-fekete zászlót. Ezért, mintegy hálából, t. ház, a kormányt akkor támogató többség megszavazta a nemzet terhére az osztrákok államadósságait. A kormány ezen vérszemet kapott és az akkor alakulóban lévő demokrata körök megalakulását betiltotta s ezzel megüzente a hadat a gyülekezési jognak. A többség ezután megszavazta a Bachkorszak adóit és behozta a dobánymonopoliumot. A horvát testvéreknek fehér lapot adtunk, t. képviselőház, és hogy a horvát testvérek miként szokták és tudják használni azokat a fehér lapokat, azt itt a képviselőházban egy-egy szavazás alkalmával észrevehettük. június 19-én, szombaton. 87 A hetvenes évek elején a kormány többsége segítségével elég meggondolatlanul eltörülte az uzsoratörvényt; meggondolatlanul azért, mert nem gondoskodott kellő hitelről és e meggondolatlanság következménye volt a hetvenes évek azon nagy pénzügyi krízise, mely gazdasági szempontból a fillosera pusztításaival egyenlő nívón állt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meghozta ezután a nemzetiségi törvényt és hogy a nemzetet még jobban megalázza, nyugdíjat szavazott meg azoknak a hazaárulók nak, a kik a szabadságharcz napjaiban az alkotmány és a nemzet jogai ellen küzdöttek. Hogy ezután a megyék ellenzéki szellemét megtörje, törvényellenesen királyi biztost küldött Heves vármegyére s daczára annak, hogy azon időben az önök főközlegénye, (Halljuk! Halljuk!) az akkori ellenzéki vezér és későbbi miniszterelnök, Tisza Kálmán úr indítványozta e nyilt törvénytelen tett miatt a kormánynak vád alá helyezését, a kormányt akkor támogató többség Tisza Kálmán úrnak ezt a hazafias indítványát visszautasította. E helyett azonban, t. ház, megtagadta a többség a 48-as honvédek nyugdíjazását, s hogy az ellentét annál nagyobb legyen, újólag és ismételve nyugdíjat szavazott meg azoknak, kik a haza ellenségeinek szolgálatában állottak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Levagdalta azután a megyék kezeit és lábait, mert törvények által korlátozta a megyék elhatározási jogát (Úgy van! a szélső baloldalon.) és törvény által fosztotta meg a megyéket attól a jogtól — a melyért Kossuth Lajos a negyvenes években a megye intézményét a nemzet tápláló dajkájának nevezte — azt a jogát, hogy törvénytelen rendeleteket nem voltak kötelesek végrehajtani. E helyett azonban, t. ház, mintegy szatíraként a virilisek intézményét hozta be, a mely talán önök szerint szabadelvű és demokratikus. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Abban az időben több ízben indítványozta az ellenzék az önálló magyar jegybank felállítását s a kormányokat támogató liberális többség ezt az indítványt minden egyes alkalommal visszautasította. Hanem e helyett az uzsorakölcsönöket egymásután szavazta meg, mert dicsőséges közösügyes állapotot pénz nélkül már akkor sem lehetett tovább folytatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És daczára, t. ház, a folytonos uzsorakölcsön megszavazásának, pénzügyi állapotaink mégis oly silányak voltak, hogy egy alkalommal például a pénzügyminiszter kénytelen volt a vasúti részvényeket zálogba tenni, . . . Endrey Gyula: És a lánczhíd susatertaílérait összeszedni!