Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

117. országos ülés 1897. juníus 18-án, pénteken. 75 szellemben a polgárok szabadsági* érdekében felhasználni? T. ház! Én nem beszélek arról, a mit nem látok, a mit megmagyarázni ma még nem tudok, csak a mitől félni félek; hanem beszélek csak arról, a mi a törvényjavaslatban ma benne van. És itt — megbocsát nekem — Hódossy Imre t. képviselőtársam, a ki olyan szépen fejtette ki a sajtószabadságnak garaneziáit és mutatott reá azokra az oszlopokra, a melyeken a sajtószabad ságnak épülete nyugszik, nagyon nagy tévedésbe esett a sajtószabadság oszlopainak erősségébe vetett hitében. Talán tudta nélkül, vagy a nélkül, hogy a veszedelmet sejtené, ezek közül az oszlopok közül a leghatalmasabbat, az esküdtszéknek függetlenségébe vetett erősséget kicsempészte a kormányzat és a márvány- ós erős gránitoszlopokat kasírozott oszlopokkal pótolta, hogy a midőn annak terheit ezekre reárakjuk, a nagy próba, nagy idők esetében összeomoljanak és azon egész biztosíték semmivé váljék. Nem abban rejlik a sajtószabadságnak egyik nagy biztosítéka, hogy esküdtszék neve alatt ítéljenek a perek felett, hanem abban, hogy az esküdtszék független, hozzáférhetetlen és pártatlan polgárokból álljon. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső haloldalon.) És ha nekem a sajtószabadság eddigi garaneziáit kicserélik akként, hogy felettem a pártéletben exponált emberek fognak ítélni, hogy például felettem t. barátaim közül egy Kubinyi Géza, vagy Gajáry Géza ítéljen, a kiket én egyénileg tisztelek, de a kik exponált pártéletet élnek: én ezeket fölöttem elfogulatlan bíráknak épúgy el nem ismerem, mint magamat sem tartanám ő felettük elfogulatlan bírónak. De épúgy nem tartom annak a főispán bizalmi emberei által kiválogatott esküdtszéket, mely úgy áll elő, hogy zárt ülésben titkosan, a nyilvánosság kikerülésével állítják össze azokat a polgárokat, kik bíráskodni fognak s elég elfogulatlannak tartják őket arra, hogy politikai, a hatalommal összefüggő kérdésekben az itélőszóket képezzék. Hiszen ezzel szemben azt lehetne mondani, hogy ez a törvény alkalmazásától függ, hogy magában véve nem képez veszedelmet, hogy mindig a hatalmon lévő pártok fogják az esküdtszéket összeállítani, mert fel kell tételezni, hogy a legbecsületesebb irányban, a legelfogulatlanabb, íegpártatlanabb alakban fogják ezt gyakorolni. De helyes-e az, a szabadság-biztosítékokat az intézményekből áthelyezni az egyéneknek tetszésébe és jóakaratába ? Helyes-e azt, a mit erős konstrukczióval megteremtettek 1848-ban, 1897-ben meggyengíteni és átjátszani a személyes megbízhatóság terére s ezáltal a közszabadság egyik leghatalmasabb biztosítékát elvenni. De nemcsak az esküdtszék konstrukeziója rejt veszedelmet magába, hanem a már lerakott elveknek intézkedése is, hogy ott, hol az esküdtszék esetleg nem a hatalom tetszése szerint lesz alakítva, az egész esküdtszék hatásköre átvihető egy más esküdtszék hatáskörébe, (Igaa! Úgy van! a ssélső haloldalon.) mely átveszi az előző, talán független esküdtszék bíráskodási jogát. Ez ismét nem volna baj. ha itt is, amott is független bíróság volna, ha nekünk az esküdtszékhez garancziánk volna, ha Budapesten, Győrött, Pozsonyban, Egerben, Kecskeméten, mindenütt egyaránt független polgárok ítélnek felettünk. De mikor azon veszedelem előtt állunk, hogy ha talán független bíróságunk van egy helyen, akkor ennek hatáskörét megsemmisítik azáltal, hogy más esküdtszéket fognak illetékesnek kimondani . . . Erdély Sándor igazság ügy miniszter: Ez nem lehet, erről szó sincs! Holló Lajos: Ez benn van a törvényben, (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) mely kimondja, hogy az egyes helyekről az esküdtszék hatáskörét át lehet tenni más esküdtszék hatáskörébe ! ez ismét oly dolog, mely most talán nincs a t. miniszter úr gondolatában, de mi garancziánk van arra, hogy ha ebben az irányban pouvoirt nyitunk, azt ez a kormány vagy a későbbi kormány fel nem használja? (Helyeslés a ssélső haloldalon.) Ezen lánczolatos intézkedések utolsó lánezszeme a 16. §., a mely az eddigi óvintézkedésekkel és lerakott aknákkal nem elégszik meg, hanem nyilt támadást intéz az esküdtszéki bíráskodás ellen, s durván és nyersen akarja a kérdést akként megoldani, hogy az esküdtbíróság elé tartozó ügyeknek több mint felét s jelentőségre is hasonló részét egyszerűen a szakbíróságok hatáskörébe utalja. Ebben a lánczolatos tevékenységben látjuk mi a tendencziát arra irányozva, hogy itt tulaj donképen a kormányzat részéről a sajtószabadság ellen tervszerű hadjárat folyik, melynek végczélja az, hogy a sajtót, mely feszélyezi a kormányzatot az ő működésében, békóba rakja, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) hogy ezáltal a kormányzat szabadabb működése biztosíttassék. Áttérve magára a 16. §-ra, én megvallom, hogy azokat az argumentumokat, melyeket a magyar sajtóval szemben a túlsó oldalról hallottam, bizonyos mértékben méltatlankodással és csodálkozással fogadom. Szemére vetik a túlsó oldalról a sajtónak azt, hogy a magánéletet, a családi életet talán túlon-túl gyalázza és veszi nyilvános bírálat alá. Hát, t. ház, ha a külföldnek sajtóját nézzük, ott igenis megvan az, hogy a közpályán lévő egyéneknek nemcsak magán-, de családi élete is közbírálat tárgyát képezi. Megkövetelik, hogy a tisztaságnak minden irány10*