Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

7A 117. országos ülés 1897, június 18-án, pénteken. ban teljes biztosítékát és^ bizonyítékát nyújtsa a közpályán levő egyén. Épen előttünk van egy nagy példája ennek, a midőn nem kisebb embert, mint a hatalmas Parnellt, a ki Írország koronázatlan királya volt, a családi életben elkövetett tisztátalanság egész politikai életében megsemmisített és az összes sajtó támadólag lépett fel ellene, pedig semmit sem változott sem politikailag, sem tehetségében, sem egyéniségében, a mi a közpályára kihatott volna. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nálunk, t. ház, a legerősebb pártszenvedély közben, a melylyel küzdöttünk 30 éven át, nem volt rá példa és eset, hogy közpályán levő egyén magánélete vagy családi érdeke nyilvános kritika tárgyát képezte volna. Az a tisztességes és helyes felfogás — vagy talán nem is helyes, mert egy bizonyos mértékben nem jogosult — de mégis abból az érzetből eredő felfogás, hogy a magán-, a családi élet nem tartozik a közfelfogás elé, a magyar sajtót mindig visszatartotta az ilyen lépésektől, míg a külföldi hatalmas sajtót soha hasonló tartózkodásra nem bírták rávenni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! A t. igazságügyminiszter úr azt mondja, hogy azért kell kizárólag csak a közhivatalnokok tényeire utalnunk az esküdtbíróságot, mert csak azoknak a tényei érintik a közszabadságot és más egyéneknek bírálat alá vonása a sajtónak nem feladata. Más egyéneket a sajtó kivételes ellenőrzése alá helyezni — a mint az igazságügyminiszter úr magát ezen szavakkal kifejezte — a ssijtónak nem kötelessége, nem feladata. Hát hogy mennyire érinti a közszabadságot a magán egyéneknek és társadalmi erőknek működése, azt ebben a házban már többször kifejtették. De én nem is tudom, hogy nagy átalakulásokat, a melyek a nemzetnek és államoknak egész alkotmányos rendjét, társadalmi szervezetét átalakították, közhivatalnokok idézték volna elő. Éu nem hiszem, hogy a t. miniszter úr ki tudná mutatni, hogy például a nagy franczia forradalmat közhivatalnokok kezdeményezték; én nem hiszem, hogy az 1848-iki nagy átalakulásokat és forradalmi mozgalmakat a közhivatalnokok ténykedéseire tudná visszavezetni; én nem hiszem azt, hogy a mi ma nagy átalakulással fenyegeti az államokat és nemzeteket, az az átmenetel a mai gazdasági rendből egy más rendbe és egy más társadalmi átalakulásba: a szoczializmusba, közhivatalnokok tényeiben nyerne mozgató erőt; és nem hiszem, hogy nálunk a nemzetiségi erők és mozgalmak a közhivatalnokok ténykedéseinél érintkeznének. Mindenütt más egyének, társadalmi erők azok, melyek mozgásba hozzák a nemzeteket és államokat és nagy állami, társadalmi és közszabadsági átklakulásókat idéznek elő. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezektől eltekintve, t. ház, ha csak. társadalmi téren maradunk is, milyen nagy veszedelmek, milyen nagy károsodások azok, melyek magáuegyének részéről a társadalmat fenyegetik. Hiszen csak a most elhunyt nagy bányakirálynak, Baruatónak tényeire kell gondolnunk, a ki milliárdokat vont el a társadalom erőitől és intézményeitől hamis úton, a ki egész közgazdasági válságokat idézett elő az ő híítelen és hamis spekuláczióval; vagy arra a nagy franczia társadalmi eseményre, midőn egy Reinach báró és Arton, tehát teljesen magánegyének az ő erkölcstelen üzelmeikkel megmételyezték a franczia társadalmi és politikai életet. Mindezek csak társadalmi mozgalmak voltak és mégis kihatással voltak a társadalmi és közéletre. Épen a közhivatalnokok ellenőrzése kevésbbé kötelessége a sajtónak, mert a közhivatalnok ellenőrizve van felebbvalója által, ellenőrizve van a politikai életben, ellenőrizve van a vármegyében és városokban, szóval az ellenőrzésnek minden faktora megvan. De a magánemberekkel szemben ezeknek ellenőrzése, bírálata csakis a sajtóban kereshető. (Helyeslés balfelol.) Az egyes egyén, az egy ember gyenge ezekkel szemben és tapasztalata, szavának súlya nem birja ezeket a nagy bálványokat ledönteni, csupán a sajtó, a mely ágaival szétterjed a nemzeti test minden részébe, a mely százezreknek szemével lát és százezrek agyával gondolkozik, a mely az egyszerű fénysugarakat, tapasztalatokat egy nagy gyűjtőlencsébe helyezi bele, hogy az igazság világosságával derítse fel és tekintélyének súlyával sújtsa a társadalomnak ezen romlásba indult rétegeit. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház S Tulajdonképen itt nem a sajtó szabadságát kell védelmezni, hanem a nemzet érdekeit; a ki a sajtó ellenőrzési jogát el akarja vonni, az tulajdonképen a nemzetnek legelementárisabb érdekeit akarja megesorbítani, mert a sajtó tulajdonképen csak egy eszköz, csak azon fáklya, a mely bevilágít a homályosság útjaiba, az a nagy kohó, a melybe bedobatva az anyag, szétválik a salak a tiszta fémtől, levezeti az értéktelen tömeget s kiadja a nem használhatót. A sajtó minden hibái és bűnei mellett is a legáldásosabb intézmény, és ne higyjék, hogy maguk a sajtó munkásai tagadnák, hogy visszaélések és hibák a sajtó terén előfordulnak. Mindenütt, a hol emberek vannak és a hol intézményeket emberek kezelnek, hibák fognak azokhoz fűződni. Hiszen azok, a kik a bűnösséget nyomozzák, nemcsak a sajtó terén, hanem a hatósági téren is, mint rendőri közegek, mint vizsgálóbírók, nem követik-e el, hogy gyanú-