Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-117

74 117. országos ttlés 1897. jnnhis 18-án, pénteken. tának, s a lapnak diszkrét viszonyai a rendőri felügyeletnek és nyomozásnak tárgyait képezik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Mikor a bírói intézkedés ilyen vérszemet kapott a sajtószabadsággal szemben, akkor utána ment a rendőrség és kihágások ezímén vonta a szerkesztőség tagjait felelősségre. Ott már nem terjedt arra a törekvés, hogy a sajtótörvény értelmében a szerkesztőt vonják felelősségre és a fokozatos felelősség alapján állapítsák meg a részességet, hanem külső tanuk vallomásai alapján állapították meg azt, hogy egy lapba egy bizonyos czikket ki írt, és talán abból a körülményből, hogy az illetőt látták abba a házba bemenni, a hol a szerkesztőség van, derítették ki a részességét és bűnösségét az illetőnek. (Mozgás. Zaj a szélső baloldalon.) Ez már oly durva sértés volt, hogy ezt a felsőbb hatóságok sem Nagyhatták jóvá, és különösen az újabb időben tapasztalható egy felfogás, mely a kihágásoknak a sajtó teréről való eltávolítását kilátásba helyezi. Ezeken kivííl még a mai törvényes állapotban a terrorizál ásnak más példáira nem mutatok reá, mint azokra a kegyetlen és brutális ítélekre, a melyek a sajtó terén a közérdeket szolgáló egyének ellen az utóbbi időben meghozattak, a kikkel szemben a kíméletnek, az elnézésnek még csak azon csekély foka sem alkalmaztatik, a melyet a legközönségesebb gonosztevőkkel szemben esetleg alkalmaznak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Legközelebb fogunk látni egy szomorú esetet, a midőn a családi tűzhely mellől vonják el a sajtónak régi munkás szolgáját, hogy a ki tollával, lelkével szolgálja a szabadságot, azt elhurczolják családi tűzhelyétől és a börtönnek bilincsei közé vessék. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Három esztendő óta halasztatik! Holló Lajos: Igen, három esztendő óta halasztatik, úgy, hogy a midőn arra nem volt idő, hogy azt az ügyet újra bírói elbírálás alá bocsássák, arra volt idő, hogy a Damokleskardot feje felett lebegni Nagyják. (Mozgás. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) És midőn családi életében azon szomorú helyzet áll elő, hogy az ő eltávolítása nemcsak reá nézve csapás, hanem az ő családjának, talán egészségének, talán életének is veszélyeztetésével jár, akkor jön a hatalomnak a keze, hogy őt átadja az igazságszolgáltatás kérlelhetetlenségének. T. ház! Ez egy rendkívül szép korkép, szembehelyezve azokkal a közönséges egyéniségekkel, a kik már talán a hatalommal közelebbi összeköttetésben állottak, és így felhasználhatják a közvagyonnak ezreit, hogy dorbézoló, fenhéjázó és urizáló passziójuknak eleget tehessenek, de a kik részére, midőn a büntetésnek utóiérése forog szóban lebocsátják a beszámíthatlanságnak, ez elévülésnek mentőcsónakát, hogy ők vígan kievezhessenek az igazságszolgáltatás kezei köztíl. (Tetszés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek, t. képviselőház, a ma fennálló törvények keretében előforduló tények, a melyek harmincz év óta, mióta az alkotmányosságnak éráját éljük, nem ismétlődtek, s a melyek elkövetkezése a mai kormányzásnak dicsőségét képezi. De nemcsak ezen törvénynek ekként való alkalmazásában látom én azon irányt, hogy itt tulajdonképen a sajtónak megfékezéséről van szó, hanem a törvényben már eddig is lerakott intézkedésekben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen aggodalommal kell gondolnunk, t. ház, arra, hogy az a nagy reformmű, a melyet az ország jogászközönsége évek óta nagy reménynyel vár, a bűnvádi perrendtartás írásos statuálása, hogy ez a nagy reformmű milyen rejtett utakat tartalmaz arra nézve, hogy azokon keresztül minden szabadsághoz és ezek közt a sajtószabadsághoz hozzá lehessen férni. (Igaz! t)gy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen mikor ilyen felfogás kap lábra, a milyent ma az igazságügyminiszter a házban kifejezett az 1848-iki törvények magyarázatával szemben, a mikor az 1848-iki törvény világosan megmondja, hogy minden sajtóvétség felett az esküdtszék ítél s akkor feláll Magyarország igazságügy minisztere és azt mondja, hogy az 1848-iki törvényekből nem is következik tulajdonképen a becsületsértéseknek, a sajtóvétségekuek az esküdtszék útján való üldözése, mert, 1848 ban még nem különböztették meg a rágalmazást és becsületsértést, az 1848-iki törvényben még csak az összes sajtóvétségekről történik említés, de a becsületsértést csak későbben, az 1878-iki büntetőtörvénykönyv konstituálta, az ő jogászi felfogása és gondolkodása szerint tehát ebbe egyenesen bele lehet magyarázni azt, hogy a becsületsértéseket kivegyük az esküdtszék hatásköréből, mert 1848 nomenklatúrája azokat nem ismerte : ha ilyen felfogás van, t. uraim, akkor ki tudja megmondani azt, hogy ma annak a bűnvádi eljárásnak, a mely tulajdonkép arra való volna, hogy a polgárok szabadságát és egyéni jogait védelmezze, milyen rejtett kapui vannak, a melyek hasonló jogászi felfogással a szabadság ellen fognak magyaráztatni, ha — a miről itt-ott már hallunk is — bekövetkezik esetleg a vizsgálati fogság ezen a téren, vagy bekövetkeznék más, a jogot és szabadságot megszorító intézkedés? Ki áll jót akkor azért, hogy ezeket, ha nem is a mai kormány gyermekei, hanem e rendszernek és eszmének emberei és követői nem fogják-e ily kormányzati