Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

116. országos Ölés 1897. június 16-án, szerdán. mében használtam s a melylyel a közös hadsereg s a magyar királyi honvédség hazafiságát vontam kétségbe. Ilát az igen tisztelt miniszter úr engem egyáltalában nem értett meg. Igaz ugyan, hogy a közös hadsereg hazafiságában annak szelleme folytán egyáltalában nem bízom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és abban nem gyönyörködöm s így a közös hadsereg felöl használt hangom elleni tiltakozást elfogadom, de nem fogadom el a honvédséggel szemben történt tiltakozását, mert az csak feltételes volt, tudniillik én úgy adtam elő beszédemnek ezen részét, hogy szomorú idők bekövetkezte esetén, ha Magyarország alkotmányjogait akár Ausztriával, akár egy leendő fejedelemmel szemben kellene megvédeni, az esetre igenis, minthogy a nemzet a honvédség felett nem rendelkezik, nem vehetné igénybe hazafiságát és erejét. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon. Mozgás balfelöl.) A mi pedig a dolog személyes részét illeti, az igen tisztelt miniszter úr azt mondta, hogy nekem fogalmam sincs a katonai szolgálatról, mert nem voltam katona. Hát van nekem odahaza elrejtve, hogy még csak ne is lássam, egy obsitom, a melybe az van beírva: »5 Jahre, 11 Monate und 12 Tage«. Az tény, hogy abból a hosszú időből én nagyon keveset szolgáltam tényleg, mert elvileg szolgáltam nagyobb részét úgy, miként azt a honvédelmi miniszter úr előadta, (Nagy derültség a szélső baloldalon.) hanem ha megengedi nekem, daczára annak, hogy akármilyen magas, akármilyen szép és megkülönböztetett állásnak tünteti fel a társadalmi állások fölött, nem voltam rá büszke sohasem, hogy szolgáltam. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Elég szomorú! Barabás Béla: Legyen róla meggyőződve a miniszter úr, hogy nekem akármilyen szép a tiízM kardbojt, az ambicziómat sohasem képezte. De azt a kevés időt, a mit én ott töltöttem, államköltségen töltöttem. Mikor bevonultam, őrmesterem bevitt a raktárba s azt mondta, válaszszák ki magamnak olyan ruhát, a milyen nekem tetszik; ezzel persze nagy kegyben akart részesíteni. De én kiválasztottam a legrosszabbat. Másnap találkoztam az ezredessel, ki rámszólt, azt mondván: »Nem szégyenli magát, hogy ily rongyos ruhában jár?« A mire én azt mondtam: »Szégyenlje magát az állam, nem az én ruhám!« (Mozgás és zaj jóbbfdöl.) Még csak annyit jegyzek meg, hogy katonáskodásom ideje alatt a következő történt velem, a mi csakugyan elveheti egy magyar ember kedvét attól, hogy a közös hadseregben szolgáljon. Őrmesterem egyszer azt kérdezte tőlem: »Mondja meg, ki magának a legfőbb hadura?« Azt mondtam: »A császár és király!« »Nem igaz, — felelt — mert csak a császár!* És én elkezdtem vele vitatkozni, minek az lett a vége, hogy néhány forintomba került, hogy egy nagy büntetést kikerülhettem. Az ily dolgok nem igen alkalmasak arra, hogy örömmel szolgáljon valaki abban a közös hadseregben, a hol nem ismerik a királyt, hanem csak a császárt. Nekem királyom van, császárt nem ismerek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Münnich Aurél előadó: T. ház! E helyről kötelességemnek tartom mindenekelőtt konstatálni, hogy daczára annak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat egy szakaszában foglalt intézkedés ellen megtámadást intéztek, nagyban és egészben az összes felszólaló urak elismerték azt, hogy ebben a törvényjavaslatban fontos, nagy horderejű intézkedések és határozatok vannak lerakva és hogy az a honvédségre a jövőben nagyon üdvös befolyással lesz. Sőt néhányan azt is kinyilatkoztatták, hogy ha a 4. §. nem volna, maguk is elfogaadnák a javaslatot. Ennek honstatálása után azt akarom kinyilatkoztatni, hogy a 4. §-sal szemben elfoglalt álláspontomat már volt szerencsém jelezni, és így előadói kötelességemből kifolyólag most csakis az lehet a feladatom, hogy röviden reflektáljak néhány megjegyzésre, melyek részint a véderőbizottságot, részint csekély személyemet illették. Thaly Kálmán t. képviselőtársam mindenekelőtt kijelenti, hogy ez a törvényjavaslat ravasz fogalmazás. Thaly Kálmán: Nem a bizottság fogalmazta ! Münnich Aurél előadó: Szívesen megengedem, hogy minden fogalmazványba bele lehet magyarázni sok mindenfélét; hanem ezúttal azt kell kijelentenem, hogy a véderő-bizottság épen azért ajánlja elfogadásra a törvényjavaslatot, mert az minden tekintetben nyílt, igaz és őszinte. (Helyeslés. Úgy van' jobbfélől. Mozgás és ellenmondás a szélső báloldalon.) Thaly Kálmán: A 4. §. különösen! Münnich Aurél előadó: Thaly Kálmán képviselő úr azt mondta, hogy: »a honvédelmi miniszter úr összekeverni igyekszik a közös hadsereget a houvédséggel, nekünk pedig a tendencziánk a honvédséget minél jobb in szeparálni a közös hadseregtől, mert alapkülönbség van a kettő között«. Konczedálom, hogy alapkülönbség van a kettő között, mert az egyik közös hadsereg, a másik honvédség. Csakhogy figyelmeztetem a képviselő urat, hogy jó lesz nem nagyon hangoztatni azt a szeparálást, mert komoly idő beálltával ez a két hadsereg egy hadsereget képez és hivatva van nemcsak a monarchiát, hanem Magyarországot^ megvédelmezni. Bajosan hiszem, hogy a t. képviselő úr ilyen komoly idők be-