Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

bé 116. országos ülés 1897. Június 16-án, szerdán. álltával magára tudná vállalni a felelősséget, ha ez a két hadsereg egymással szemben állana. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelól. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Megmutatta 1848! Münnich Aurél előadó: Rátkay László képviselő úr rámolvassa, mintha én azt mondtam volna, hogy addig, míg közös hadsereg van, annak a közös hadseregnek a nyelve a német lesz. Hogy megmutassam, miként ferdít az igen tisztelt képviselő úr és azok a hírlapok, a melyek átvették ezen nyilatkozatát, van szerencsém égés? röviden felolvasni beszédemnek idevágó két paszezusát. Az egyik így szól: »A meddig a közös hadsereg törvény alapján szerveztetik, a meddig magyar ifjaink e hadseregben szolgálnak, mindenkor annak fogom elismerni, azaz magyar hadseregnek is. Hogy önöknek tetszik-e, a mit elismerek vagy sem, azt nem bánom.« A másik pedig: »A magyar tannyelvre vonatkozólag nincs hozzátenni valóm ahhoz, a mit a miniszter úr mondott, csak azt jegyzem meg, hogy »a meddig a közös hadsereg szolgálati nyelve a német, természetes, hogy más nyelv nevelő-intézeteiben nem lehet.« A t. képviselő urakra bízón annak megítélését, hogy ki ferdít hát, én-e, vagy Rátkay László képviselő úr? (Helyeslés a jobboldalon.) Tóth János, Barabás Béla és Rátkay László képviselő urak a miniszteri indokolás és a véderő-bizottság indokolása közt ellentétet igyekszenek kimutatni. Ez a különbség csakis erőszakkal előrántott bizonyíték lehet, de tényleg meg nem állhat. Igenis, a honvédelmi miniszter úr rámutatott arra, hogy miután a tiszti hiány nagy, feltétlenül szükséges, hogy gondoskodjunk annak elenyésztetéséről. Mivel pedig az eddig érvényben levő kiegészítési mód, azaz a honvéd Ludovika Akadémiából kikerült ifjak, a tartalékos tisztek ténylegesítése és a közös hadseregből való áthelyezés útján ezen hiány ki nem pótolható, ennek folytán szükség volt az egész nevelési rendszert átváltoztatni, de azt soha sem mondta, hogy a honvédség nem harczképes. A véderő-bizottság pedig azt mondja, hogy igenis ezen honvéd hadsereg olyan hadsereg, a mely bátran kiállja a versenyt a kontinens valamennyi hadseregével. Hogy egy kitűnő intézményen, a milyen a honvéd hadsereg, javítani lehet, azt hiszem, a t. urak sem fogják tagadásba venni. Itt másról nincs szó, minthogy jövőre a tiszti hiány folytán a honvédségnek harczképessége ne szenvedjen. Megnyugtathatom a t. urakat, hogy honvédségünk igenis nagyon jó. A honvédelmi miniszter úr sohasem mondotta azt, hogy nem áll azon a polczon, a melyen állania kellene, és meg lehetnek nyugodva t. képviselő urak, hogy e javaslat a jövőben csakis előnyére fog szolgálni. Ellenmondást tehát nem látok a két nyilatkozat között. (Helyeslés a jobboldalon.) Asbóth János t. képviselő úr elragadtatja magát és az általam hangoztatott közvéleményre hivatkozva azt mondja, hogy vannak jóhiszemű és nem jóhiszemű, önkéntes és nem önkéntes gimplik, értve ezalatt azon törvényhatóságokat, testületeket és városokat, a melyek jónak látták e törvényjavaslatért üdvözülni a kormányt és a honvédelmi miniszter urat. Én, t. ház, nem érzem magamat hivatottnak e helyen e törvényhatóságok, testületek és városok megvédésére; meg vagyok azonban győződve, hogy azok erre a kellő választ Asbóth János úrnak meg fogják adni. Ha én mégis felemlítem ezt az ilyen modorban történt aposztrofálást, esak azért teszem, nehogy valaki azt higyje, hogy e házban még valaki csatlakozik Asbóth János képviselő úrnak ezen újabbi nagyszerű ideájához. (Derültség a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, hogy még itt ezen az oldalon (A baloldalra mutat.) sem fog senki a képviselő úrnak ezen kijelentéséhez csatlakozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tóth János t. képviselő úr és többen már most azt kérdezik, hogy melyik közvélemény nyilatkozott? No hát én szívesen megmondom. Szerintem először azon közvélemény az, a mely a sajtóban akkor nyilvánult, a mikor az igen iísztelt honvédelmi miniszter úr ezen javaslatot beterjesztette. Mint méltóztatik nagyon jól tudni, — ezt eltagadni csak nem fogják — az összes sajtó, az önöké is, egyhangú dicséretet zengedezett akkor ezeknek a javaslatoknak, és csak későbben, mikor önöknek tetszett itt nagy vitát provokálni e dologban, akkor részesítették e javaslatot olyan erős támadásban, a melyre — az igazat megvallva— csakugyan mi sem voltunk elkészülve. Ez a közvélemény az első. A második akkép nyilatkozott meg, hogy az országnak sok törvényhatósága, városa, testülete, összesen száznál több, résziut feliratban, részint sürgönyben fejezte ki elismerését e törvényjavaslat benyújtása miatt. Azt hiszem, hogy e közvéleményre jogosan és igazságosan hivatkozhattam. (Élénk helyeslés jobbfelól. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Tóth János képviselő úr még tovább megy, mert egyenesen azt mondja, — nem akarom untatni a t. házat, hogy felolvassam az erre vonatkozókat — ismétlem, azt mondja, hogy meg vau győződve, hogy a honvéd Ludovika Akadémiának és az új honvéd-tanintézeteknek tannyelve a német lesz és kérdezi, hogy miért nem veszszük be a törvényjavaslatba azt, hogy ezen intézeteknek a nyelve a magyar? No már, t. urak, egy kérdést intézek önökhöz, és ez az, hogy nem hiszik-e, hogy az egész világ előtt nevetségessé