Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

52 116. országos ülés 1897. június 16-án, szerdán. szemben. És ö nemcsak a közös hadseregről, hanem a honvédségről is szólott, megtagadván a hazafias érzelmet épen úgy a honvédségmint a közös hadseregtől. Bocsánatot kérek, ilyen hangon beszélni helyesnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő urnak fogalma sincs, hogy mi a katonai szolgálat. Szolgált már valaha? Nem. Tessék megnézni, hogy müy odaadással, az első tábornoktól az utolsó legényig teszi meg mindenki, sokszor valóban nagy önmegtagadással, a maga szolgálatát. Ha tehát a t. képviselő úr ilyen hangon beszél a hadseregről, azt én abszolúte helyesnek nem tartom és kénytelen vagyok visszautasítani. (Élénk helyeslés jóbbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) Rátkay László képviselő úr a többi között törvénysértést lát abban, hogy én, a mint a törvényjavaslatban és az indokolásban jeleztem, az alapítókat, illetőleg azok utódait felhívni szándékozom, hogy az alapítványi helyeket lehetőleg a leendő akadémia és főreáliskola között oszszák meg, és követeli az alapítványi leveleknek előterjesztését. Én meghajlok ügyvédi ügyessége előtt, hanem hogy mi köze volna a képviselőháznak az alapítványi levelekhez, azt nem tudom. És hogy az alapítók ráállnak-e vagy sem, az egészen szabad akaratuktól függ ; én senkire semmiféle, legkisebb nyomást gyakorolni nem szándékozom. Sőt akkor, mikor a Ludovika Akadémiai alapítványi helyek létesültek e század elején, — méltóztassék utánanézni, az 1808. évi, jól emlékszem VII. törvényczikk alkotásakor — 6 — 7 évi nevelés volt előrelátva. Ha Összeszámítom a főreáliskolát és akadémiát, kijön a hat év, a mi még az akkori törvényeknek is megfelel. De tovább megyek. Eddig a Ludovika Akadémiában az évi tandíj 600 frt, ha tehát valaki egy alapítványt oly fiúnak Nagy, a ki például főreáliskolában és akadémiában 3—3 évig marad, akkor ráfizetésről szó sincs, mert a főreáliskola évi 400 frt tandíjánál évi 200 frt megtakaríttatík s az így megtakarított 600 frt az akadémiára furdíttatik. Barabás Béla t. képviselő úr felhív engem, hogy mit csináljak, mint magyar ember és mint magyar miniszter. Bár felhívásaira nem szorultam, mégis bátor vagyok hivatkozni, gondolom, 1887-ben a költségvetés tárgyalása alkalmával Ernuszt Kelemen akkori képviselő úrnak adott válaszom következő passzusára (olvassa): »A miniszter, a ki tudja a nemzetnek óhajait és ismeri érzelmeit, megfontolja azokat és a mennyiben azok érvényesítését a haza érdekében levőnek tartja, igenis kötelessége és meg is teszi, és még soha el nem mulasztotta aziránt ő Felsége elé javaslatokat terjeszteni.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát legyen nyugodt a t. képviselő I úr, a mit én szükségesnek, helyesnek, az ország érdekében levőnek tartok, azt én mindig elő is terjesztem. (Zajos helyeslés jóbbfélől.) Nekem tehát semmiféle serkentésre abszolúte serami szükségem nincs. (Élénk tetszés jóbbfélől) Rátkay László képviselő azt is mondta, hogy nem szeretné, ha a karzatra járó ifjúság az én szavamból valamit elsajátítana a közjogra nézve. Először is azt hiszem, hogy az ifjúság legnagyobb része nem itt a karzaton tartózkodik, hanem az egyetemen, a hova való és különben is sokkal jobb véleményem vau a magyar ifjúságról, mintsem azt hihetném, hogy az én szavaimnak kellő súlyt nem ad. (Zaj. Helyeslés jóbbfélől.) A mit mondok, azt egyszerűen, semmiféle prókátori csalafintasággal értelméből kiforgatni nem engedem. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én egyszerű meggyőződésemnek adok kifejezést és én meg is vagyok győződve arról, hogy az ifjúságnak egy nagy rész.: (Halljuk! Halljuk!) látván, hogy ő Felségétől kezdve a törvényhozásig és mindnyájan az ő érdekében megteszszük, a mi csak lehetséges, hogy a katonai pályának szentelje magát, jövőre nagyobb mérvben is fogja őzen pályát választani. T. ház! Minden pályának megvan a maga igen nemes oldala. De már az én egyoldalú felfogásom, — engedjék meg, negyvenhat évi tapasztalásom alapján beszélek — (Zaj a szélsőbalon.) az én egyéni meggyőződésem mégis csak az, hogy a katonaságnál magasztosabb és nemesebb pálya alig létezik. (Ellenmondás és derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nehéz és súlyos, igen sokszor sok önmegtagadással jár, (Mozgás a szélső baloldalon.) de emberré lesz a fiatal ember és férfi lesz belőle, a ki esetleg még haldokolva is azt mondja: »non nobis, sed imperátori et regi et patriae glóriám!« (Zajos tetszés jóbbfélől. Zaj a szélsőbalon.) És én, miután bizony erről az oldalról fontos és indokolt felszólalás egyáltalán nem történt : (Zajos derültség és ellenmondás a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jóbbfélől. Elnök csenget.) a magam részéről ajánlom, méltóztassék ezen törvényjavaslatot egészében és részleteiben elfogadni. (Élénk éljenzés és helyeslés jóbbfélől. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barabás Béla képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Barabás Béla: T. ház! Személyes kérdésben és részben szavaimnak félremagyarázása ezímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr volt szives személyemmel is foglalkozni és különösen hangsúlyozta azt, hogy tiltakozik azon hang ellen, a melyet részemről itt a képviselőház ter