Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

52 116. országos ülés 1897. június 16-án, szerdán. szemben. És ö nemcsak a közös hadseregről, hanem a honvédségről is szólott, megtagadván a hazafias érzelmet épen úgy a honvédség­mint a közös hadseregtől. Bocsánatot kérek, ilyen hangon beszélni helyesnek nem tartom. (Helyes­lés jobb felől.) A t. képviselő urnak fogalma sincs, hogy mi a katonai szolgálat. Szolgált már valaha? Nem. Tessék megnézni, hogy müy oda­adással, az első tábornoktól az utolsó legényig teszi meg mindenki, sokszor valóban nagy ön­megtagadással, a maga szolgálatát. Ha tehát a t. képviselő úr ilyen hangon beszél a hadsereg­ről, azt én abszolúte helyesnek nem tartom és kénytelen vagyok visszautasítani. (Élénk helyes­lés jóbbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) Rátkay László képviselő úr a többi között törvénysértést lát abban, hogy én, a mint a törvényjavaslatban és az indokolásban jeleztem, az alapítókat, illetőleg azok utódait felhívni szándékozom, hogy az alapítványi helyeket lehető­leg a leendő akadémia és főreáliskola között oszszák meg, és követeli az alapítványi levelek­nek előterjesztését. Én meghajlok ügyvédi ügyessége előtt, hanem hogy mi köze volna a képviselőháznak az alapítványi levelekhez, azt nem tudom. És hogy az alapítók ráállnak-e vagy sem, az egé­szen szabad akaratuktól függ ; én senkire semmi­féle, legkisebb nyomást gyakorolni nem szán­dékozom. Sőt akkor, mikor a Ludovika Akadé­miai alapítványi helyek létesültek e század ele­jén, — méltóztassék utánanézni, az 1808. évi, jól emlékszem VII. törvényczikk alkotásakor — 6 — 7 évi nevelés volt előrelátva. Ha Össze­számítom a főreáliskolát és akadémiát, kijön a hat év, a mi még az akkori törvényeknek is megfelel. De tovább megyek. Eddig a Ludovika Akadémiában az évi tandíj 600 frt, ha tehát valaki egy alapítványt oly fiúnak Nagy, a ki például főreáliskolában és akadémiában 3—3 évig marad, akkor ráfizetésről szó sincs, mert a főreáliskola évi 400 frt tandíjánál évi 200 frt megtakaríttatík s az így megtakarított 600 frt az akadémiára furdíttatik. Barabás Béla t. képviselő úr felhív engem, hogy mit csináljak, mint magyar ember és mint magyar miniszter. Bár felhívásaira nem szorul­tam, mégis bátor vagyok hivatkozni, gondolom, 1887-ben a költségvetés tárgyalása alkalmával Ernuszt Kelemen akkori képviselő úrnak adott válaszom következő passzusára (olvassa): »A mi­niszter, a ki tudja a nemzetnek óhajait és ismeri érzelmeit, megfontolja azokat és a mennyiben azok érvényesítését a haza érdekében levőnek tartja, igenis kötelessége és meg is teszi, és még soha el nem mulasztotta aziránt ő Felsége elé javaslatokat terjeszteni.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát legyen nyugodt a t. képviselő I úr, a mit én szükségesnek, helyesnek, az ország érdekében levőnek tartok, azt én mindig elő is terjesztem. (Zajos helyeslés jóbbfélől.) Nekem tehát semmiféle serkentésre abszolúte serami szüksé­gem nincs. (Élénk tetszés jóbbfélől) Rátkay László képviselő azt is mondta, hogy nem szeretné, ha a karzatra járó ifjúság az én szavamból valamit elsajátítana a közjogra nézve. Először is azt hiszem, hogy az ifjúság legnagyobb része nem itt a karzaton tartózko­dik, hanem az egyetemen, a hova való és kü­lönben is sokkal jobb véleményem vau a magyar ifjúságról, mintsem azt hihetném, hogy az én szavaimnak kellő súlyt nem ad. (Zaj. Helyeslés jóbbfélől.) A mit mondok, azt egyszerűen, semmi­féle prókátori csalafintasággal értelméből kifor­gatni nem engedem. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Én egy­szerű meggyőződésemnek adok kifejezést és én meg is vagyok győződve arról, hogy az ifjú­ságnak egy nagy rész.: (Halljuk! Halljuk!) lát­ván, hogy ő Felségétől kezdve a törvényhozásig és mindnyájan az ő érdekében megteszszük, a mi csak lehetséges, hogy a katonai pályának szentelje magát, jövőre nagyobb mérvben is fogja őzen pályát választani. T. ház! Minden pályának megvan a maga igen nemes oldala. De már az én egyoldalú felfogásom, — engedjék meg, negyvenhat évi tapasztalásom alapján beszélek — (Zaj a szélső­balon.) az én egyéni meggyőződésem mégis csak az, hogy a katonaságnál magasztosabb és ne­mesebb pálya alig létezik. (Ellenmondás és de­rültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Hall­juk! Elnök csenget.) Nehéz és súlyos, igen sok­szor sok önmegtagadással jár, (Mozgás a szélső baloldalon.) de emberré lesz a fiatal ember és férfi lesz belőle, a ki esetleg még haldokolva is azt mondja: »non nobis, sed imperátori et regi et patriae glóriám!« (Zajos tetszés jóbbfélől. Zaj a szélsőbalon.) És én, miután bizony erről az oldalról fon­tos és indokolt felszólalás egyáltalán nem tör­tént : (Zajos derültség és ellenmondás a szélső bal­oldalon. Úgy van! Úgy van! jóbbfélől. Elnök csen­get.) a magam részéről ajánlom, méltóztassék ezen törvényjavaslatot egészében és részleteiben elfogadni. (Élénk éljenzés és helyeslés jóbbfélől. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barabás Béla képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Barabás Béla: T. ház! Személyes kér­désben és részben szavaimnak félremagyarázása ezímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr volt szives személyemmel is foglalkozni és különösen hangsúlyozta azt, hogy tiltakozik azon hang ellen, a melyet részemről itt a képviselőház ter

Next

/
Thumbnails
Contents