Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

115. országos ülés 1897, '. június 16-én, kedden. 8 9 dig nagyobb mértékben fogják a honvéd nevelőintézetekben a német nyelv használatát kivánni. A honvédelmi miniszter úr pedig bizonyára nem lesz ki az ilyen kívánalmaknak ellenállani fog tudni és akarni. Thaly Kálmán t. képviselőtársam beszéde közben a honvédelmi miniszter úr közbeszólólag azt kérdezte, hogy milyen tannyelvű volt az a Ludovika-Akadémia eredetileg? Azt hiszem, hogy tökéletesen eléggé felvilágosít, ha az 1808-iki törvényben azt olvassuk, hogy ezt az intézményt naezionális akadémiának nevezték, tehát csakis magyar nemzeti intézetnek kontemplálták és ugyanezen törvény 10. §-ában azt a rendelkezést olvassuk, hogy a mennyire csak lehetséges, a tanárok született magyarok legyenek. Madarász József: Hungari! Okolicsányi László: Arról, t. miniszter úr, hogy 1808-ban kizárólag magyarul, vagy kizárólag németül tanítottak volna, egyáltalán nem lehet szó. 1808-ban még egészen más viszonyok uralkodtak az országban, mint mostan. Én bátor vagyok rámutatni azokra a nagy vitákra, a melyek ezen törvény alkotását megelőzőleg az 1807-iki országgyűlésen a magyar nyelvnek behozatala körül folytak, midőn az 1807-iki országgyűlésen a kisebbség olyan követelményekkel lépett fel a magyar nyelvet illetőleg, a melyek fölött mi ma már csodálkozhattunk, hogy azt követelni kellett. Példának okáért azt követelik, hogy a magyar nyelvet minden magyar elemi iskolában tauítsák, hogy három év múlva a grammatikai osztályokban egy tanulót se lehessen felvenni, a ki magyarul nem tud; hogy a kispapok tanulják meg annyira a magyar nyelvet, hogy a hitszónoklatokat magyar nyelven tartsák, hogy a magyar nyelvet minden törvényhatóság használja, hogy a királyi kúria a most folyó ügyeket ugyan latin nyelven intézheti el, jövőre azonban, ha a felek kívánják, a magyart használja. És azt hiszi valaki, hogy ezen követelményekre az országgyűlésnek az a válasza, hogy hisz ez természetes és talán elrendeli a magyar nyelv általános használatát? Oh nem! Találkoztak 1808-ban is olyan férfiak, a kik nem restelték, a magyar országgyűlésen szót emelni a magyar nyelv használata ellen, a legkülönbözőbb kifogásokkal, a legkülönbözőbb argumentácziókkal élve, caak azért, hogy megakadályozzák a magyar nyelvnek általános behozatalát. Én mindezek köztíl csak egyetlenegyet vagyok bátor idézni, az akkori személynök nyilatkozatát azon kívánságra, hogy a királyi kúria és királyi tábla előtt magyarul folyjanak a tárgyalások (olvassa): » Mindaddig, míg a királyi tábla mellett oly prókátorok nem lesznek, kik az ezen hivatalhoz szükséges tulajdonságokon kivtíl jól tudják a magyar nyelvet, nem lehet azt kivánni, hogy a királyi tábla előtt levő perek magyar nyelven folytathassanak; mióta csak emlékezhetünk a történt dolgokra, a királyi tábla mindig deákul folytatta a maga dolgait, A magyar alkotmány csakugyan deák nyelven hozott törvényeken építődött, ennek eltörlésével valóban lehet tartani amannak ingadozásától is.« Az akkori személynök tehát a magyar nyelv behozatalától féltette a magyar alkotmány és a magyar judikatura jövőjét épúgy, mint ma a honvédelmi miniszter úr és az előadó úr a magyar nyelv behozatalától a hadsereg egységét és erejét féltik. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nekünk magyaroknak minden lépést alkotmányunk és nemzeti életünk megerősítése terén nagy nehézségekkel, hosszú küzdelemmel és kitartással kellett kivívnunk, de a mint kivívtuk azokat, a melyeket ma már az 1808-iki állapothoz képest óriási haladásnak tekintünk, úgy remélem, sőt meg vagyok győződve, hogy a nemzetnek vérében rejlő további aspiráczióit és törekvéseit, az állami önállóságot és annak legfőbb attribútumát, az önálló hadsereget kitartással a jövőben szintén el fogjuk érhetni és meg fogjuk valósítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az előttünk levő törvényjavaslatot ezen czélok és ezen törekvések megvalósítására elégségesnek semmikép nem tartom. Nem zárkózhatom azonban el annak beismerése elől, hogy akkor, mikor ez a törvényjavaslat a magasabb katonai kiképzésre magyar irányban, magyar szellemben módot nyújt, a honvédség harczképességének és fejlesztésének czéljálioz igen nagy lépéssel közelebb visz. Igaz, hogy mindezen intézkedéseknek értéke tökéletesen attól függ, miképen kezeli majd azokat a végrehajtó hatalom s mennyiben fog gondoskodni arról, hogy a magyar szellem, a magyar nevelési irány azokban az intézetekben fentartassék. Azonban tökéletesen a kormányzatra bízni ez intézményeknek jövőjét még sem lehet s épen azért magában a törvényjavaslatban kívánom annak a biztosítását, hogy ezen felállítandó intézetek tannyelve kizárólag a magyar legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon reményben, hogy a honvédelmi miniszter űr is hozzá fog járulni ehhez. (Zaj és derültség a szélső baloldalon.) Miután a t. miniszter* úr itt kijelentette, hogy ezek az intézetek mint honvédségi intézetek nem is lehetnek mások, mint magyar tannyelvűek, én kénytelen vagyok feltételezni róla, hogy ezt ő teljes őszinteséggel mondta, hiszen hirdetik, hogy magyar katonai iskolákat akarnak felállítani. Azon esetben, hogy ha erre