Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

40 115. országos ülés 1897. jnnius 15-én, kedden. nézve magában a törvény szövegében kifejezett giirancziát nem nyernék, e törvényjavaslatot harmadszori olvasásban nem fogadnám el. Most azonban mint olyant, mely a honvédség fejlesztésére jelentékeny lépést tesz, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Rakovszky István jegyző: Tóth János! Tóth János: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy hazáin véderejének önállósítását a nemzeti jellegben való fejlesztésére hazafias örömömmel szavaznék meg minden törvényjavaslatot, mely e czélok elérésére gaiancziára, nyújt. Tehát örömmel szavaznám meg a honvédség részére e nevelő- és képző-intézeteket is, hanem hinném, hogy ingoványos talajra építek és hogy a honvédség mai szervezetében és igazgatásában nem oly katonai intézmény, melyben a nemzet véderejének minden idegen befolyástól ment integráns része nyer kifejezést. A magyar honvédséget felállítása alkalmával a nemzet őszinte lelkesedése vette körűi, mert azt hittük, hogy ebből fog válni az önálló nemzeti hadsereg. De csalódott az egész nemzet. Ma már látja, hogy nem alkotott a honvédségben önálló nemzeti véderőt, mert azt nem tekintik másnak, mint a közös hadsereg tartalékának. (Úgy van! aszélső baloldalon.) A függetlenségi és 48 as párt hiába igyekezett minden eszközt felhasználni arra, hogy a honvédség tökéletesíttessék és elláttassák a modern hadsereg és a győzelmi képesség legfőbb kellékeivel, tüzérséggel és műszaki csapatokkal. Hiába emelte fel tiltakozó szavát az ellen, hogy magyar állampolgárok egyetlen törvénytárunkban föl nem lelhető, nem ellenőrizhető, önkényhatalomnak, a katonai büntető hatalomnak legyenek alárendelve. Hiába emeltük fel szavunkat a tekintetben, hogy a honvédség germanizáltatik, hogy nemzeti kívánságaink süket füleket találnak. Ennek természetes következménye az, hogy a honvédségünk iránt a nemzetben megvolt meleg érdeklődés mindinkább csappan, a mi kifejezést talált e házban is, a hol a függetlenségi és 48-as párt a honvédségnek sem ujonczokat, sem költséget meg nem s/avaz. De ki fejezést nyert a nemzeti párton is, melynek igen tisztelt vezére.két évvel ezelőtt úgy fejezte be egy beszédjét, hogy neki igen nehezére esik a honvédségnek a költséget megszavazni. Mi folytonosan mondtuk, t. képviselőház, hogy szervezet tekintetében a honvédség nem megfelelő. A t. miniszter úr tagadta ezen mondásunknak jogosultságát. Mi ma azt látjuk, hogy barmincz esztendő után oda szervezte, fejlesztette és organizálta a t. miniszter úr a honvédséget, hogy kénytelen bevallani a honvédségről, hogy háborúban a honvédség harczképessége közvetlenül veszélyeztetve van. Már rámutatott Rátkay László t. képviselőtársam arra, hogy milyen óriási ellentét van a bizottságnak jelentésében, mikor a véderő bizottság többsége azt mondja, hogy a honvédségi intézmény oly magas polczon áll, hogy bátran veheti fel a versenyt bármely hadsereggel. Hogy ha azonban ilyen polczon áll, akkor mi szükségünk van a honvédség fejlesztésére ? Én igazat adok a t. miniszter úrnak abban, mikor azt mondja, hogy oly égetően szükséges azon a nagy bajon segíteni, hogy tiszthiány van a honvédségnél, és hogy az másként nem lehetséges, mint a tisztnevelés rendszeres és gyökeres megváltoztatásával. Itt azonban azt vagyok bátor felemlíteni, hogy mi is rámutattunk 1893-ban, 1895-ben és 1896-ban arra, hogy azon intézkedések és intézmények, a melyekből a tisztelt honvédelmi miniszter úr ezt a tiszti hiányt pótolni gondolta, elégtelenek. Ezen állításunkat a t. miniszter úr mindig kétségbe vonta és tagadta. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A véderő bizottság jelentése szerint az egész közvélemény megnyilatkozása is azt bizonyítja, hogy ezen törvényjavaslat felterjesztése országszerte nemcsak megnyugvással, de őszinte hazafias örömmel és lelkesedéssel fogadtatott. Én bátor vngyok megkérdezni a véderő-bizottság t. többségétől, illetőleg a t. előadótól, hogy melyik közvélemény megnyilatkozása bizonyítja ezt és melyik közvélemény nyilatkozott meg? Münnich Aurél előadó: Majd megmondom! Tóth János : A mai politikai érának közvéleményt csináló főispánok, drága levelecskék ideje, úgy tudom, már elmúlt s azt is tudom, hogy egypár törvényhatóság és szabadelvű kör megnyilatkozott és üdvözölte a kormányt. De ebből nem lehet azt következtetni, hogy az egész ország mindenütt hazafias örömmel és lelkesedéssel üdvözölte e javaslatot. Az a néhány törvényhatóság a maga mű-ürömét elzengte. Hentaller Lajos: Most majd jön a mtídüh. Tóth János: Hanem még nagyon sok törvényhatóság van hátra. Hogy pedig, t. képviselőház, ez a törvényjavaslat nem fogadtatott országszerte hazafias örömmel és lelkesedéssel, annak nagyobb bizonyítékát nem szolgáltathatja más, mint az, hogy a függetlenségi és 48-as párt, a melyik pedig nem a hivatalos befolyások, erőszakok és pénzbeli megvesztegetéseknek, hanem az igazi meghamisíthatlan politikai meggyőződéseknek a közvéleményét képviseli, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nemcsak hogy hazafias örömmel és lelkesedéssel, de csak még