Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

M 115. országos ülés 1897. jimins 15-én, kedden. márkákkal, (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) igazolni tudják, hogy ők a közügyet csakugyan szolgálták. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, itt van egy eklatáns nagy eredménye épen gróf Apponyi Albert és elvbarátai küzdelmeinek, egy pozitív alkotás, melyet csak az 8 küzdelmének és működésének köszönhet a nemzet, egy oly eredmény, a mely mellett a miniszterek egész seriesének munkássága valósággal eltörpül. De, t. ház, ha igazságosak igyekszünk lenni az élőkkel szemben, az igazság és kegyelet parancsolja, hogy ne feledkezzünk el arról sem, a kit immár a sír hideg hantja takar. Midőn a múlt országgyűlésen megalakult e t. házban az egyházpolitikai ellenzék, akkor mi, a kik ehhez tartoztunk, vezetve azon politikai vezéreszmétől, hogy az a rendszer, a melyet romlásnak tartottunk, csak úgy buktatható meg és csak akkor bukhatik el, ha sikerül egy olyan ellenzéki pártot teremteni, a mely egyfelől a népre támaszkodhatik és a melyre másfelől támaszkodhatik a korona: akkor ezen törekvésünkben mi itt a házban épúgy, mint mindenütt másutt, a hol arra módunk volt, igyekeztünk elhárítani azon torlaszokat is, a melyeket gróf Apponyi Albert képviselő úr útjába állítottak és akkor a mi részünkről és a mi megbízásunkból egy férfiú, a kit ma már a sírnak hantja takar, egy férfiú, a kit arra kiválóan alkalmasnak tartottunk katonai szakképzettségénél fogva, de azért is, mert hazafisága úgy, mint dinasztikus érzelme felette állt minden kételyen, néhai elvbarátunk gróf Pongrácz Károly felszólalt itt és kifejtette, hogy a nemzeti párt felfogása a tisztnevelés tekintetében nem ellenkezik a monarchia és a hadsereg érdekével (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) ÓB igyekezett kifejteni ezen eszme niegvalósíthatásának módozatait, a mely módozatokat most itt találunk a javaslatban. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy vétenék a kegyelet ellen, és vétenénk mindnyájan a kegyelet ellen, ha ez alkalommal, midőn az eszme érvényesül, nem emlékeznénk meg az élők mellett róla, a halottról is. Egyébiránt, t. ház, ez a meglepő, váratlan fordulat bátorítólag hathat az ellenzék férfiaira, hogy törekvéseik, meggyőződéseik és elveik mellett folytassák lankadatlanul a küzdelmet, bárminő gyanúsítás, rágalom, nevetségessététel és bárminő fegyverekkel szemben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért, t. ház, mi is bátorítást merítünk ebből, hogy el fog érkezni az a nap, hogy utat fog magának törni az az eszme is, hogy a belnyugalmat helyreállítani és a belrendet fentartani és az országot kormányozni nem lehet olyan intézményekkel, a melyek a lakosság nagy részének lelkiismereti szabadságával és vallásos érzületével ellenkeznek. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. ház! Valamely törvényjavaslattal szemben elfoglalandó álláspontunkra (Za). Elnök csenget.) nem lehet irányadó az, hogy a törvényjavaslat honnan származik ; irányadónak csakis a törvényjavaslat tartalmát, annak rendelkezéseit tekinthetjük. Mikor azonban látom, hogy az ország legkülönbözőbb részeibői jönnek fel üdvözlő feliratok a miniszterelnök úrhoz és a honvédelmi miniszter úrhoz az előttünk fekvő törvényjavaslat benyújtása alkalmából, kénytelen vagyok ezen törvényjavaslat származására is egy tekintetet vetni. Azt hallottuk, hogy itt e házban is dicsériádát mondtak a honvédelmi miniszter úrnak, a házon kivtíl is állítólag a közvélemény nagy lelkesedéssel fogadta e törvényjavaslatot. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy az a közvélemény, mely eddig megnyilatkozott és a fenomenális javaslat előterjesztéséhez a miniszterelnöknek és a honvédelmi miniszternek gratulált, csak az úgynevezett hivatalos közvélemény volt. (Mozgás és ellenmondás jóbbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon : De ez úgy van! Parancsszóra volt!) Hivatalos közvélemény volt, mert hiszen a törvényhatóságok közgyűléseiben a főispánok forszírozták keresztül azokat a bizalmi szavazatokat, melyek a miniszterekhez felérkeztek. Es a hivatalos közvéleménynek e megnyilatkozása engem nem is lep meg, mert mindig fognak találkozni nagyon sokan, a kik minisztereknek szívesen gratulálnak, (ügy van! balfelől.) De nem szabad elfelejtenünk azt, hogy hiszen rövid idővel ezelőtt még a t. túloldalról ezen javaslatok előterjesztésének a lehetőségét sem akarták elismerni. Épen azért nagyon esudálkozom a felett, hogy mikor ilyen üdvözlő föliratok és gratuláeziók érkeznek, a miniszter urak azokat hallgatag elfogadják és még sehol sem olvastam tiltakozást, a melyben kijelentették volna, hogy az apaság nem őket illeti, hanem az a gyermek, a kit a világ előtt felmutattak, az ő kezükben csak lelencz, de nem az ő törvényes gyermekök. Ezek a körülmények kényszerítenek és indítanak engem arra, hogy keressem, vájjon valók-e ezen állítások, melyek azt akarják elhitetni, mintha a nemzeti párt követelései nem lettek volna azonosak azokkal, a mik a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatnak. És ennek megvilágítására csak egy rövid idézetet bátorkodom felolvasni a ház naplóiból, az 1895. évi költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott egyik beszédből. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) \z 1895. év február 6-án a honvédelmi