Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

115. országos ülés 1897. június 15-én, kedden. 37 táreza költségvetésének tárgyalása alkalmával Nagy István képviselő úr szórói-szóra a következőket mondta (olvassa): »Akárhány oly laktanyáink vannak, melyek katonai czélokra már nem alkalmasak és így ma üresen állanak. Ha a honvédelmi kormány megvenné azokat, és oly mérvben, a mennyire szükséges volna, ott létesítené azt az intézményt, a mely Ausztriában már fennáll, tudniillik az úgynevezett LandwehrKadetenschule-intézményt« — ez az a két kadétiskola, mely ezen javaslat 1. § ának 3. pontjában van kontemplálva — (olvassa): »A »LandwebrKadeteiischule«-intézményt, a honvéd hadapródiskolák intézményét a hol az ifjak a középiskola negyedik osztályának bevégzése után vétetnek fel, tehát, mint a közös hadsereg hadapródiskolái négyévi tanfolyamának elvégzése után tiszthelyettesi ranggal osztatnak a hadseregbe, ezt igen könnyen lehetne keresztülvinni azért, mert ezen laktanyák üresen állván, jelenlegi tulajdonosaiktól könnyen volnának megszerezhetők. Létesíthetnének tehát megfelelő számú honvédhadapródiskolákat és a Ludovika-Akadémiában egy honvéd fó'reáliskolai tanfolyamot, azután megNagynók a honvédségi felsőbb és törzstiszti tanfolyamot, azután, a mint az Bécs-Új helyen is van, egy hároméves akadémiai tanfolyamot, de természetesen magyar tannyelvvel. Másképen ez nem is lehetne.« Ebben a felszólalásban bennefoglaltatik mindaz, a mit az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmaz. Thaly Kálmán: A 4-ik §. abban nincs benne! Okolicsányi László: És vájjon a honvédelmi miniszter úr akkor hozzájárúlt-e ehhez az indítványhoz? Egy szóval sem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nem! Nem ! Okolicsányi László: Sőt ellenkezőleg, azt mondja válaszában : »A t. képviselő úr Magyarország szuverenitása szempontjából követeli a Ludovika Akadémia kibővítését abban az értelemben, a melyben már régóta követeli. Engedelmet kérek, de ez is csak olyan nagy hangzású szó.« Később azt mondja: » Azonkívül a t. képviselő úr — tudniillik Nagy István >r

— hivatkozik arra, hogy már annak idején Ürményi a párt támogatásával követelte az akadémiát. Igen, de követelte Ürményi azt is, hogy a honvédség feloszlattassék és azt akkoriban feleslegesnek deklarálta. Tehát követeltek sokat, a mi, nézetem szerint, nem helyes. Hogy tehát Ürményi és a párt ezt vagy azt követelte, az reám nézve — bocsánatot kérek — nem lehet irányadó.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Világos! Okolicsányi László: Megengedem, hogy a t. miniszter úr eljárására nézve nem lehet mérvadó az, hogy egyik-másik párt mit követel, a parlamentarizmus tekintetében azonban minden politikusra és minden pártra nézve mérvadónak kell lenni annak, hogy az a párt milyen eszméket, milyen feladatokat vesz fel a maga programmjába. Azt kérdem a t. miniszter úrtól, vájjon ennek a magyar hadapródiskolának és felső reáliskolának és katonai akadémia iák létesítése fel volt-e véve a szabadelvű párt programmjába akár a legutóbbi választások alkalmával, akár a jelenlegi országgyűlés kezdetén ő Felségéhez intézett feliratukban? Engedelmet kérek, azt talán ösak belátja a t. honvédelmi miniszter ár, hogy a pártok nem a szerint alakúinak meg az országban, hogy ki hogyan rokonszenvez a másikkal, vagy kinek az areza tetszik jobban, mint a másiké, hanem a szerint, hogy miféle feladatokat tűznek ki maguknak megvalósításra. Már pedig a magyar katonai nevelésnek azon feladatát, melyet eddig a nemzeti párt magának kitűzött, oly erélyesen és oly erővel utasították vissza a túloldalról, hogy nekem azt kell hinnem, hogy talán a túloldali képviselő urak közül sokan, ha tudták volna, hogy a kormánynak ilyen szándékai vannak, bizonyára cserben Nagyták volna a kormányt, és meglehet, hogy az ezen oldalon ülők közül sokan, a kik a kormányt ostromolták és a kormány politikája ellen küzdöttek, ha tudták volna, hogy a kormánynak ily szándékai vannak, nem csináltak volna ellenzéket. (Úgy van! Tetszés balfélöl.) Ilyen eljárással a parlamentarizmusnak a komolysága van veszélyeztetve, s épen ebből a szempontból kellett nekem ezen eljárásra rámutatnom, azt kifogásolnom, s azt, mint helytelent, mint az alkotmányossággal, a parlamentarizmussal ellenkezőt megbélyegeznem. Miután előterjesztetett a honvéd nevelő- és képzőintézetekről szóló törvényjavaslat, mosr urbi et orbi hirdetik, hogy ezekben óriási vívmány foglaltatik. Szomorú világítást vet a mi közállapotainkra és közjogi helyzetünkre, hogy vívmánynak nevezik nálunk azt, ha létesítünk egy intézményt, a mely már kilenczven évvel ezelőtt lett törvénybe iktatva és létesítjük azt a saját hadi erőnknek fejlesztésére, kizárólag a saját költségünkből. Oly természetes feladatok ezek, melyek minden önálló államban egyszerűen az államiság kifolyásának tekinthető, az állam saját; elhatározásából bármikor létesíthető feladatoknak tűnnek fel, épen csak a mi szerencsétlen viszonyaink közt ezeket vívmánynak tekinteni. De az előttünk fekvő törvényjavaslat nem is foglalja tulaj donképen magában mindazt, a mit az 1808-iki törvény a Ludovika Akadémia-