Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-115
34 115. országos ülés 1897. június 15-én, kedden. indzseuér-sereghez — Geniekorps — főhadnagyoknak bevétetnek.* így szól ez a határozat és rá novemberben lejött a királyi leirat, mely a következőleg szólott: »jóváNagyatik és elfogadtatik«. Erre a magyar országgyűlés újabban meghozta határozatát, mely következőleg hangzik: ^Sziveinknek legérzékenyebb liáladatosságával megismerjük azt, hogy Felségednek a felállítandó nemzeti katonai akadémia megállapítása iránt alázatos folyamodásunkra kiadott kegyelmes királyi válaszlevele által kívánságunknak elég tétetett. Méltóztasson Felséged szivünknek tisztaságából eredő alázatos hálaadó köszönetünket, melyet jobbágyi buzgó készséggel lábaihoz teszünk, elfogadni.« Hát én azt hiszem, hogy ha mindezeket az ember az emlékezetébe veszi, ha most 90 év elteltével hallom itt ezeket a dicsérő himnuszokat, a melyeket a jelen törvényjavaslat benyújtásánál a honvédelmi miniszter úrral szemben a többség ad, akkor én arra az álláspontra helyezkedem, hogy a mi kilenczven esztendeig nem sikerölt, nem igen fog sikerülni a jövőben sem és e mellett a hálás hódolat mellett eszembe jut Heine verse, a melyet, tekintve a közös hadsereget, németül idézek: »Es ist eine alté Greschichte, doch blei bt Sie ewig neu.« (Tetszés a szélső baloldalon.) De van ennek a törvényjavaslatnak még egy szakasza és erre különösen felhívom a t. ház figyelmét, mert nem szeretném, ha a t. túloldal túlbuzgóságában vagy az ő hite szerint egy törvényjavaslatot igazán jónnak tart, ezen hitében egy törvényjavaslatot alkossunk, a mely erősen sérti a magánjogot. Ebben a törvényjavaslatban az 5. §. azt mondja, hogy a Ludovika Akadémiára tett alapítványok kamataiból rendszeresített alapítványi helyek a bemutatási jog teljes épségben tartásával a magyar királyi honvédségi Ludovika Akadémia és a magyar királyi honvédfőreáliskola közt fognak megosztatni. Az indokolásban pedig a t. miniszter úr beismeri, hogy a bemutatási jognak gyakorlásánál, vagyis az alapítványotok részére fentartott jogoknak érvényesítésénél nehézségek fognak felmerülni, mert a jövedelem csak 600 forint, az akadémiában pedig 800 forintba fog kerülni egy ifjúnak az eltartása. Látom, hogy a t. miniszter úrnak ez az érvelés nem nyeri meg a tetszését, tehát előveszek egy másik törvényt; előveszem pedig az akadémia megalakításakor alkotott törvényt, a melyet az 1872-iki törvény szintén teljes épségben fentartott, később az 1886-iki törvény is. Ez az alapítványokra vonatkozólag azt mondja : Az egész intézet és az alapok az alapító, kivánata és tetszése szerint az országgyűlési határozatok értelmében kezeltessenek, és sem az intézetnek czélja, sem az alapok, sem az alapok előállítása, sem az ajánlatnak a módjai az országgyűlésen és országgyűlési határozaton kivtíl megváltoztathatók ne legyenek. Tehát ez, t. ház, egy szentesített törvény, és midőn most indokolásában a t. honvédelmi miniszter úr azt mondja, hogy az alapítóknak lehető meghallgatásával, én nagyon elhiszem, hogy a t. honvédelmi miniszter űr mindenesetre meg fogja kísérelni ezt a legnagyobb méltányosság szerint, de mi lesz azon esetben, ha a t. honvédelmi miniszter úr az alapítókkal kiegyezni mégis nem fog tudni ? Pedig az eshetőség megvan és épen ebből a szempontból, — nem ugyan határozati javaslat alakjában, — hanem tisztán csak a t. háznak bölcseségére bízva, fölvetem azt a kérdést, hogy nem volna-e szükséges a törvényjavaslatot a ház igazságügyi bizottságához visszaadni, a mely igazságügyi bizottságban jogászok vannak; a t. honvédelmi miniszter úr rendelkezésére bocsátaná az igazságügyi bizottságnak, de egyúttal a t. háznak az asztalára is letenné az alapító okleveleket, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy ezen oklevelekből meggyőződhessünk arról, hogy minő jogok vannak fentartva, mert nem szeretném, hogy a magyar országgyűlés törvényt hozzon, a mely az alkotott törvények által biztosított magánjogokat sértené! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem veszem igénybe a t. háznak türelmét, (Halljuk! Halljuk!) hanem abból az elvi álláspontból, a mely elvi álláspontot a függetlenségi párt mindig hangoztatott, hangoztat most ie és nagyon hiszem, hogy rövid idő múlva lehet talán, hogy a t. előadó űr fogja kijelenteni, hogy az önálló magyar hadsereg megvan, épen ezen elvi álláspontnál fogva a törvényjavaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnöki Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök (csenget): Az ülést újra megnyitom. Nyegre László jegyző: Asbóth János! Asbóth János: Midőn, t. ház, felszólalok, teszem ezt annak jelzésére, hogy elvbarátaim és én e javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk, de teszem azért is, hogy a magunk részéről is hozzájáruljunk egy optikai csalódásnak eloszlatásához. Mert sikerűit többékevésbbé jóhiszemű, többé-kevébbé önkéntes gimpliket összefogdosni, (Derültség balfelöl.) a kik e javaslat alkalmából meggratulálták a t. kormányt és pártját, hogy a nemzetnek egy régi óhajtását teljesítik. Ezen szándékos optikai csalódással szemben szükséges helyreállítani a történelmi tényeket. A tönténelmi tény pedig az, hogy a t. miniszter urak, úgy is, mim
