Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

115. országos ülés 1897. csökkentettük, a honvédség sem neveztethetett egy teljes, életképes organizácziónak. Mert akár­milyen nagy és különben egészséges katonai test, mindaddig teljesen életképesnek nem ne­vezhető, míg tiszti anyagát, szükséges tiszti készletét magából fedezni nem tudja. (Helyeslés a jobboldalon.) Abban keresem most ezen javas­lat első intenczióját, hogy ezen a hibán segíteni akar. Es a honvédség ezen javaslat alapján tényleg abban a helyzetben lesz, hogy tiszti­karát teljesen magából fogja nyerni és e tekin­tetben egy quantitative, mint qualitative kielégítő pótlás fölött fog rendelkezni. Ha kerekszámot véve, eddig a Ludovikából évente száz hadapród került ki a honvédséghez, akkor jövőre három­száz fog az akadémiából és a hadapród iskola bél kikerülni. Ezek közül pedig száz olyan lesz, a kik a legmagasabb katonai műveltséggel fog­nak birni, és mint a javaslat indokolásában mondva van, egyenlő katonai nevelésben, művelő­désben, oktatásban, fognak részesülni, mint a bécsi vagy bécsújhelyi katonai akadémiákban elhelyezett növendékek. így most már véglegesen és czélszerűen lesz gondoskodva a honvédség­tiszti szükségletének kiegészítéséről, és azt lehet mondani, hogy e törvényjavaslat rendelkezései a honvédségi intézmény betetőzését képezik. Lehet, t. ház, hogy a szélső baloldalon azt fogják mondani, hogy még hiányoznak a műszaki csa­patok és a tüzérség. Igen, de ez, nézetem szerint, mint ezt már itt többször hangsúlyoztam, csakis egy nagy pénzkérdést képez De eltekintve a műszaki csapatoktól és tüzérségtől, én a honvéd­séget ma úgy látom magam előtt, mint valószí­nűleg látták azok, kik az intézményt megterem­tették. De, t. ház, ezen kérdés megoldásával egye­temben, nézetem szerint, a javaslat megoldja a magyar katonai nevelésnek a kérdését is. Tény az, hogy Magyarországon magyar nyelven máig nem lett több tiszt nevelve évenként, mint száz, míg jövőre ezen javaslat alapján háromszáz magyar ifjút fognak Magyarországon magyar tisztek, magyar szellemben, magyar tisztekké nevelni. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Nekem fel kell tételezni, hogy azok a honvédtisztek, a kiknek kezére lesz bízva ezen ifjaknak nevelése, azok teljesen magyar szellemben fogják őket nevelni. De a javaslat még tovább megy, a mennyi­ben intézkedik aziránt, hogy a kiképzett tisz­teknek és hadapródoknak egy része, azok, a kik kívánságukat e tekintetben kifejezik és a kik a közös hadsereg követelményeinek megfelelnek, a mi alatt mást, mint a szolgálati nyelvet nem érthetünk, hogy ezek a tisztek és hadapródok a közös hadseregbe is átléphetnek, hogy ott katonai karriert csináljanak. így tehát meg lesz adva minden magyar ifjúnak, ha más, mint június 15-én, kedden. 31 anyanyelvén nem is tud, hogy Magyarországon egy magyar tannyelvű katonai intézetben, ma­gyar szellemben neveltessék és megszerezze mindazon tudományokat, melyekkel annak idejéu a közös hadseregben a legfelsőbb helyeket is elfoglalhatja. Ez pedig nem más, t. ház, mint az, a mi mindig szemünk előtt lebegett, mikor a magyar katonai nevelés kérdésének megoldását követeltük. Az, t. ház, hogy vájjon azok, a kik e tudományokat magyar nyelven elsajátítják, közös költségen fentartott intézetben vagy a most tervezett magyar intézetekben neveltetnek-e, a kitűzött czél szempontjából teljesen mindegy, sőt tovább megyek azt tartom, hogy még olcsóbb így, mert a közös költséghez 30°/o-kal kell járulnunk, az új intézeteket pedig így is szer­vezni kellett volna, úgy, hogy azok a növen­dékek, melyek most ezen intézetekői a had­seregbe fognak jönni, csakis azon költségbe kerülnek, melybe egy fizetéses hely kerül. Thaly Kálmán t. képviselőtársam említette, hogy mi mindig egy közös hadseregbeli magyar akadémiát akartunk. Megjegyzem, hogy e tekintetben kü­lönféle nézetek voltak. Én például mindig a mellett voltam, hogy a Ludovíka Akadémia ala­kíttassák át ilyenné. Már 1888-ban felszólaltam és kiszámítottam, hogy nagyon csekély több­költséggel évente 26 hadnagyot lehetne a tiszti akadémiává alakított Ludovika Akadémiában nevelni és így meglenne, bár más alakban, mint eddig tervezték, a magyar katonai akadémia és nemcsak a honvédségnek, de a közös hadsereg­nek is a legnagyobb szolgálatokat tennők. Én tehát mindig ebben kerestem a megoldást és természetes, hogy kiváló megelégedéssel foga­dom a megoldás e módját. Különben, t. ház, mind a két fontos kérdés, melynek megoldására e javaslat vállakozik, úgy a honvédiiitézmény kiépítése, mint a magyar katonai nevelés megoldása e házban oly alaposan ki lett fejtve, — magam is annyiszor hangsúlyoz­tam nézeteimet— hogy azt hiszem, felesleges volna most részletekkel a ház becses türelmét igénybe venni. Csak azt akarom kijelenteni, hogy a javaslatot alapos áttanulmányozás és megfontolás után minden tekintetben kielégítőnek találom és mind a két szóban forgó kérdést kívánságaim­nak megfelelő módon megoldva látom. (Élénk helyedés bal- és jobboldalon.) Megfelel a javaslat mindannak, a mit a honvéd-intézmény kiépítését illetőleg szükséges­nek tartottam és itt e házban többízbeu hang­súlyoztam és megvalósítja a magyar katonai nevelést illetőleg azt az eszmét, a melyért éveken keresztül küzdöttünk és így, t. ház, azt hiszem, mindenki csak természetesnek fogja tartani, hogy én és azon párt, melyhez tartozni sze­rencsém van, a javaslatot általánosságban a rész-

Next

/
Thumbnails
Contents