Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

32 115. országos ülés 1897. jnnlns 15-én, kedden. letes vifa alapjául elfogadjuk. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt az álláspontomat meg is fogom indokolni, lehetetlen azonban, hogy vissza ne térjek a t. honvédelmi miniszter úrnak és a t. előadó úrnak tegnap kiejtett nyilatkozataira. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik a t. honvédelmi miniszter úr a Tóth János képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatra azzal felelt, hogy ő nem szeretné, hogy a magyar ifjúság tudomásul venné ezt, követné azt, a mi abban van és nem lépne be a közös hadseregnek alapítványi helyeire. (Halljuk! Halljuk!) Hát én is kedveskedem a t. honvédelmi miniszter úrnak egy nyilatkozattal. Én pedig azt mondom, t. miniszter úr, hogy nem szeretném, ha a magyar ifjúság, a mely eljár az országgyűlés tárgyalásaira, a magyar honvédelmi miniszter úrtól tanúina magyar közjogot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy ország, t. miniszter úr, a melynek neve magyar állam, ennek a magyar államnak van egy törvénye, a mely kimondotta, hogy a magyar állam hivatalos nyelve a magyar. Van egy másik állam is, a melynek neve Ausztria, és abban nincs semmiféle törvény, a mely kimondaná, hogy ennek az Ausztriának a hivatalos nyelve a német. Hogy mennyire nincs kimondva, az látszik onnan, hogy most a gyakorlatban ott vannak a cseh nyelvrendeletek és bizony rövid idő alatt a cseh nyelv túlsúlyra fog emelkedni a német nyelv felett. Már most mi történt a tegnapi tárgyalásnál ? A t. honvédelmi miniszter úr, midőn arról volt szó, hogy az általunk, a magyar nemzet által pénzbelileg segélyezett alapítványi helyeken magyar nyelven folyjon a tanítás, a t. honvédelmi miniszter úr felállott s azt mondotta, hogy ha ezt elfogadnám, akkor ugyanezen az alapon a »mások« — ha jól emlékszem, ez a szó használtatott — vagy a többiek is követelhetnék, hogy a közös hadseregbe az ő nyelvük bevétessék. Tehát a t. honvédelmi miniszter úr csak addig honvédelmi miniszter, a míg abban a piros bársonyszékben ül, de abban a perczben és pillanatban, midőn a közös hadseregről van szó, abban a pillanatban a magyar országgyűlésen a honvédelmi miniszter elfelejti az ő állását, (Mozgás jóbbfelol.) Magyarországot a többi tartományok állására sülyeszti le. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a magyar nyelvet összetéveszti a többi tartományok nyelvével (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. honvédelmi miniszter úr! Én elismerem, hogy a t. miniszter úr katona, még pedig meghajlok, nagyon jó katona, a ki sokkal szivesebben veszi a kardot a kezébe, mint a törvénykönyvet, azonban van a honvédelmi miniszter úrnak a háta megett egy államtitkár, a ki azért van, hogy a közjogi tévedéseket azonnal megjavítsa, vagy ha ez nem történt meg, hiszen ott vau a magyar miniszterelnök úr. (Mozgás szélső a baloldalon.) A magyar miniszterelnöknek kötelessége a közjogi tévedéseket helyreigazítani, nemcsak azokat, melyek kívülről jönnek, hanem azokat a tévedéseket is, melyek belülről, esetleg a honvédelmi miniszteri székből jönnek. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem úgy látszik, a miniszterelnök úr is szivesebben időz Plutarch évezredes berkeiben . . . Thaly Kálmán: Piátónak! Rátkay László: Plutarchnak vagy Piátónak a berkeiben, mintsem a jelen évezredben ily dolgokkal foglalkozzék. Az előadó úr szavára is van egy pár észrevételem. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van ?) Elnök (csenget) l Kérem, ne zavarják a szólót beszédében! (Felkiáltások a szélső baloldalon: De nincs itt az előadó!) Rátkay László: Hát a t. előadó úrhoz ÍB van tegnapi nyilatkozataira egy-két megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. előadó úr lelkesedésének nevében azt nyilatkoztatta ki, hogy mindaddig, míg közös hadsereg van, annak a közös hadseregnek a nyelve a német lesz. Münnich Aurél előadó : Ezt nem mondtam soha! Tessék elolvasni! Rátkay László : Hallottam ! Hogy mi van nyomtatva, a felett nem vitatkozom, hanem hallottam, hogy azt mondta. Münnich Aurél előadó: Rosszul hallotta! (Felkiáltások a szélső baloldalon: így hallottuk valamennyien!) Rátkay László: Hát, t. előadó úr, van egy közmondás, mely azt mondja: mégis mozog a föld! (Zaj. Elnök csenget.) De nemcsak a föld mozog, hanem előretör vele a szellem is, az előhaladás is és vele az ősi hazaszeretet is. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. előadó úr, hogy rövid időn bekövetkezik az idő, hogy a közös hadsereg meglesz és a hivatalos nyelve mégsem a német lesz. Mert, t. ház, hogy ha megvan Magyarországban az a törvény, hogy a magyar nemzet hivatalos nyelve a magyar, ha megvan nekünk minden törekvésünk arra, hogy ezen törvényünket meg is valósítsuk és az állami élet minden alkotásaiban érvényesítsük, akkor hogy ez nincs meg a hadseregben, önkénytelenül éreznie kell minden-