Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

3y 115. országos ülés 1897. jnnins 15-én, kedden. hadügyminiszterrel és az 8 nevelésével máskép, mint azon alap intencziója szerint, hogy a két intézményt lehetőleg összekeverje. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én részemről indítványoztam is a véderő-bizottságban, a mikor a t. miniszter úr panaszkodott, hogy nincs elég költség erre, s felemlítette 160.000 forintnyi többletét, hogy tegyük át a másik törvényjavaslatból ide azt a száz helyet. De íikkor is úgy idegenkedett ettől a miniszter ár, mint most, természetesen, mert amazt mint áldozatot kívánták tőlünk. Még a beterjesztés sorrendje is erre utal. Előbb a közös hadseregi javnslatötkellettletárgyalni, azután ezt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr szólott a felállítandó honvéd főreáliskola és két hadapródiskola helyéről is. Igaza van a t. miniszter úrnak, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. De itt nem szabad lokálig szempontokat hangsúlyozni, hanem tekintettel kell lenni a terepviszonyokra, a közegészségügyi viszonyokra s arra is, hogy az iskolák ne legyenek nagyon közel egymás mellett, mikor másfelől az ország más részeiben egy sem volna. Nagyvárad és Pécs ellen nem szólok, sem a geográfiai, sem a terepviszonyok tekintetében ezeket nem kifogásolom, de szólok Sopron ellen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az német!) Az az ő intenczióinak kedvező. De hiszen, maga a miniszter úr mondta a bizottságban, hogy a különböző katonai intézetek ne legyenek nagyon közel egymáshoz. Azért mellőzi Kassát, a hol van kadét-iskola. De Soprontól csak egy macskaugrás Bécs-Ujhely, a hol van katonai akadémia, Kis-Marton a hol van alreáliskola és Kőszeg, a hol szintén alreáliskola van. Tehát egymás mellett úgyis három katonai intézet van összehalmozva, ezután lesz négy! Nem szólok pro domo; az alföldön úgyis ott lesz Nagyvárad, hanem szólok Felső Magyarországról. Hát nem volna-e jó Eperjes? (Felkiáltásoka szélső baloldalon: Iglő!) Az elhelyezések kérdését fel se hoztam volna, ha nem hozza fel a miniszter úr. Láthatja, hogy elég lojális vagyok, mert szándékai kétharmadát helyeslem, egyharmadát nem. Azért kérem a miniszter urat, ne állapodjék meg végleg Sopronban, hanem tekintsen Eperjes felé. Hisz családja is oda való; már gyermekkori emlékei kedveért is megtehetné. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt hittem, hogy Csehországban születtem. (Derültség.) Thaly Kálmán: Születése az! Ha elfeledte volna, megmondom; de nem feledtem én el, hogy a miniszter úr Josefstadtban született. Ez nem szégyen, miniszter úr! Hisz Ziska is, a kinek bőrét dobra húzták s azon verték a cseh marsot, szintén ott született, nagyon vitéz katona volt. (Derültség.) Ez előrebocsátottak után a 4. §. második alineájában foglalt intézkedés az, a mi a függetlenségi és negyvennyolczas pártprogrammunkra határozottan sérelmes. Mi annak a közös hadseregnek kettéválasztására és az önálló magyar hadsereg megalakítására minden alkotmányos eszközzel törekedtünk eleitől fogva és törekszünk ezentúl is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ezért nem szavaztunk meg számára semmiféle javaslatot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Minthogy pedig a 4. §. a közös hadsereg számára újabb áldozatot és tiszti nevelést kivan, még pedig a honvédség kebelében és arra a közös hadügyminiszter ingerencziáját biztosítja, már programmunk alappontjánál fogva, úgy a magam részéről, mint azon pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, kénytelen vagyok a törvényjavaslatot visszautasítani. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Bolgár Ferencz ! Bolgár Ferencz: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a t. képviselőháznak már nagyon hosszú idő óta nem volt alkalma egy katonailag és politikailag oly fontos katonai javaslattal foglalkozni, mint az, a melyet a honvédelmi kormány kezdeményezése folytán most tárgyalunk. Jelentőségét pedig a javaslat abban nyeri, hogy két nagyfontosságú kérdés megoldására vállalkozik. (Halljuk! Halljuk!) Az első, t. képviselőház, a honvédségi intézmény végleges kiépítése, a menynyiben a jayaslat meg akarja szüntetni azt az anomáliát, hogy a honvédség tisztikarát nem tudja önmagából kiegészíteni. A másik kérdés, a melynek megoldására a törvényjavaslat vállalkozik, a magyar katonai nevelés kérdése, még pedig úgy a honvédséget, mint a hadsereget illetőleg. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy sem itt a házban, sem az országban véleménykülönbség az irányban nem létezik, hogy tekintve a honvédség czélját és a rendelkezésérc álló eszközöket, honvédségünk fennállása óta nagy eredményeket ért el, és ma egy hatalmas faktor a monarchia véderejében. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mindamellett egy nagy hibában Ieledzett, a melyet itt a házban több ízben meg is vitattunk, és pedig abban, hogy mióta a békelétszám emeltetett és az instituczió erősbödött, a Ludovika Akadémia nem volt többé képes a honvédségnek tisztszükségletét fedezni és így a honvédelmi kormány kényszerítve volt egyrészt tartalékos tiszteket aktiváltatni, és másrészt magyar tiszteket a közös hadseregből nagy számban a honvédségbe átvenni. Eltekintve attól, t. képviselőház, hogy a különben is gyenge magyar elemet ezáltal a közös hadseregben gyöngítettük, a magyar tiszteknek, kivált a magasabb képzettséggel biró tiszteknek számát