Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

ti 114. országos ülés 1897. június 14-én, hétfőn. nyelven képzik ki, mert hisz ők ahadi tudományokat magyarul sokkal alaposabban meg birják tanulni, mint idegen nyelven. Különben, hogy magyar tannyelvvel is lehet a közös hadsereg szolgálati követelményeinek megfelelő tiszteket nevelni, legjobban maga a miniszter úr bizonyítja a honvéd nevelő- és tisztképző-intézetekre vonatkozó törvényjavaslatával. De e módosítás megegyezik az egész törvényjavaslat szellemével is. Az indokolás szerint azért van szükség az alapítványi helyek felemelésére, hogy a magyar elem a közös hadseregben nagyobb tért foglalhasson. Azt hiszem, a magyar honvédelmi miniszter ezt csak úgy értheti, hogy a magyar nemzeti jellegnek, magyar nemzeti érzületnek, magyar nemzeti nyelvnek kell ott helyet foglalnia, mert nem a születés véletlene a döntő, hanem a nemzeti érzés. Az a főczél tehát, hogy a magyar elem, vagyis a magyar nemzeti érzés tért hódítson, leghatékonyabban úgy lesz elérve, ha a magyar ifjakat magyar tannyelven képezik s nem csökkentik bennük a magyar nemzeti érzést idegen tannyelven való képzéssel. Ha a t. miniszter úr valóban a magyar elem erősítését akarja, el kell fogadnia módosítványomat, a mely így szól (olvassa): »Mödosítvány. 1. §. Az 1882. évi XXV. törvényezikk 1. §-ában magyar koronaországokbeli ifjak részére létesített 120 magyar állami alapítványi hely 250 alapítványi helyre emeltetik fel, mely alapítványi helyekből 150 hely a katonai akadémiákban és Magyarország területén levő katonai reáliskolákban, száz hely pedig a közös hadseregnek szintén Magyarország területén levő badapród-iskohuban — a lovassági hadapródiskola kivételével — töltendő be. Ezen magyar koronaországbeli ifjaknak kiképzése magyar tannyelven eszközleudő. Az idézett törvény egyéb rendelkezései épségben maradnak.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tóth János t. képviselő úr részéről beadott módosítást a magam részéről el nem fogadhatom és kérem a t. házat, hogy ezen módosítást szintén mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl) Tóth János t. képviselő úr ugyan megkönyörült rajtunk, (Derültség.) a mennyiben először ezen törvényjavaslatot pártáíláspontjával teljesen összeegyeztetheti ennek jelentette ki, a mit értek ; most azonban már más álláspontra helyezkedik és inkább a nemzeti párt álláspontját fogadja el, a mi szabadságában is áll és a mi ellen nem is lehet kifogásom semmi. (FelMáltások a szélső baloldalon: A rossznál a kevésbbé rosszat mindig el lehet fogadni! Halljuk! Halljuk ! jdbbfclöl.) De eltekintve attól, hogy most már átvettem ama követelések legnagyobb részét, a melyeket évek hosszú során át a nemzeti párt részéről hallottunk, ismét lehetetlenséget követelnek. Proponált módosítása ugyanis két részből áll, az egyik a magyar ifjaknak Magyar országon levő intézetekben való elhelyezése, a másik a magyar tannyelv. Ez pedig lehetetlenség azért, mert — a mint már előbb voltam bátor jelezni — Magyarországon a három alreáliskolán és a hadapród-isl'olákon kivűl felsőbb katonai tanintézet jelenleg nincs. Tóth János: Nincs is a módosításban! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt méltóztatik mondani, Magyarország területén! Thaly Kálmán: Az akadémiák nincsenek benne a módosításban, csak a hadapród-iskolákat vette fel! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én már jeleztem, hogy a magyar ifjaknak csakis előnyükre válik, ha más intézetekben is elhelyeztetnek, mert könnyebben tanúinak és könnyebben sajátítják el a német nyelvet, a melyre szükségük van. Az, a mit Thaly Kálmán képviselő úr felhozott, az az örökös panasz; a germanizáezióról, annak volt igenis értelme 50—60 évvel ezelőtt

/ de mai napság annak már nincsen értelme. Thaly Kálmán: Még Haynau idejének sincsen hatvan esztendeje! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogy ha nézzük a régi rendszert, a mely szerint a fiúk bejöttek a katonai neveidébe és ott maradtak minden szabadság, a szülei házzal való minden érintkezés nélkül évek hosszú során át, igenis — megengedem — hogy annak van alapja, a mit a t. képviselő úr mondott. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Látjuk!) De most nem látjuk! Mert az egész rendszer a katonai iskolákban olyan, hogy én legalább a magam részéről, bár nagy barátja vagyok a liberális felfogásnak, túlságos liberálisnak tartom azt, hogy a fiúknak nemcsak a nagy szünet alatt 6—8 heti szabadságuk van, de van karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor is, úgy, hogy az évnek egyharmadát otthon töltik a szülői háznál. (Egy hang a szélső baloldalon: Jól esik az nekik!) Hogy jól esik, azt elhiszem, de hogy czélszeríí volna és épen ezáltal abba a helyzetbe jönnének a fiúk, hogy saját anyanyelvüket elfelejtsék, hogy csorbát szenvednének hazafias érzületükben, engedelmet kérek, az tiszta lehetetlenség. Én tehát, t. ház, a germanizáczió iránti panaszokat a mai viszonyok között abszolúte alaptalanoknak kell hogy nyilvánítsam. (Zaj. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Hogy magyar legyen az előadási nyelv, arról annyit beszéltünk már az idők h^yama