Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

[48 * 2( *' orss&gos flles 1897. jnnlus 22-én, kedden. itt bizonyos köddel veszik magokat körűi és ha nem lehet nyíltan, hát ál utakon, orozva támadják meg a közszabadságot. (Úgy van! a bal- és szé'sö baloldalon.) És részemről felszólalok leginkább azért, mert azon választókerület, a mely már nyolez ízben tisztelt meg bizalmával, (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) azt tartom, legalább is ad any­nyit az én véleményemre, az én nézetemre, mint a mennyit a jászberényi választókerület azon választói az igazságügyminiszter ár nézetére, a kiket temérdek pénzzel, vesztegetéssel, presszióval, (Zaj és mozgás jobbfelöl.) törvénytelenségekkel kényszerítettek arra, hogy az igazságügyminiszter úrra adják szavazatukat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) De a midőn felszólalok és kijelentem, hogy miért szólalok fel a törvényjavaslat intencziói ellen, megemlékezem arról is, hogy meddig viszik különösen a jászberényi választókerületben még most is azt a hajszát, a melyet megindí­tottak, tudniillik addig, hogy háromszáz és egy­nehány embert büntettek meg rendőri úton azóta és véletlenül mind oly egyéneket, a kik az igazságügyminiszter úr zászlaja alá nem állottak. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A bűnvádi perrendtartás életbe­léptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása során előttem szólott t. képviselőtársaim számosan, Hódossy Imre, gróf Apponyi Albert, Makfalvay Géza, Horánszky Nándor, Győry Elek, Visontai Soma é<j ma Justh t. képviselőtársam fényesen beigazolták azt, hogy bizony ezen törvényjavaslat nem szabadelvű, hanem a legnagyobb mértékben reakcziouárius. (Úgy van! a bal- és szélső bal­odalon.) Én az ő felfogásukat egész terjedelmük­ben elfogadom, aláírom, helyeslem, csak néhány megjegyzést kívánok még tenni. Csak nemrég tárgyaltuk le a képviselőház­ban az esküdtszékről szóló törvényt, melynek egy passzusa azt mondja, hogy a sajtó útján elkövetett minden vétség az esküdtbíróság hatás­köréhez tartozik és most, a végrehajtásról szóló törvényjavaslatban, csak úgy inczidentaliter, ki­kapunk egy részt és belehelyez az igazságügyi kormány a 16. §-nak 2. alineájába egy intéz kedést, mely szerint a sajtó útján a magán­becsület ellen elkövetett rágalmazás vétsége a rendes bírósághoz tartozik. Nohát, t. ház, mi ez? Őszinteség ez, és nem hipokrizis? Nem porhintés-e ez, nem meg­tévesztésére van e ez szánva az ország közön­ségének? Hiszen ha ez nem az, akkor őszinte­ség nincs a világon. (Ügy van! bál felől.) És miért? Mert a magánbecsü'etet féltik. És kitől féltik ? Már nem a sajtótól, — mert hiszen a törvényben az van mondva, hogy az az esküdt­bíróság elé tartozik — hanem féltik az esküdt­széktől, az esküdtbíróságtól. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Jó lesz egy bunkót venni, még nagyobbat és kimondani, hogy tar­tozunk elfogadni az esküdtbírósági tagságot, mert különben ilyen hízelgés, ilyen bizalom után bizony nem tudom, ki fogja azt elvállalni. De, t. ház, az mondatik, hogy a magán­becsületet féltik. Jöjjünk tehát tisztába már egy­szer, hogy mi hát az a magánbecsület ? Hiszen alig van Magyarországon ember, a ki közfunk­cziót nem teljesít. Hét ha egyszer valaki köz­funkceiót teljesített, az ezután mindjárt magán­egyén lesz? Hát például a esaczai választási elnök, a ki a legnagyobb czinizmussal csinálta meg a többségből a kisebbséget csak azért, hogy a kormánynak biztosítsa a mandátumot, vájjon magánember-e másnap, mikor babérain nyugszik a karzaton? Vagy, t. ház, az aranyosmaróthi kerület választási elnöke, a ki harminczkét köz­ségnek ellenzéki választóit közel sem eresztette az urnához és úgy csinálta meg a többséget, biztosítván ez által a kormánynak a mandátumát, az is magánember másnap, mikor ebédel ? Hiszen akkor, t. ház, magánember mindenki, akkor nin­csen különbség a magánember vagy köztisztviselő vagy közfunkcziót végző egyének között. És —- méltóztassanak megengedni, egészen őszintén megmondom — én egyforma cselekménynek tar­tom azt, ha valaki pánztárczát vagy felsőkabátot tulajdonít el, azzal, ha valaki mandátumot vagy szavazati többséget tulajdonít el. (Zajos helyeslés balfelöl.) Az egyiket, a ki péuztárczát vagy felső­kabátot tulajdonít el, elítélik, becsukják, a má­sikat, a ki mandátumot vagy szavazati többséget tulajdonít el, kitűntetik és megjutalmazzák; az egyik felett, t. ház, ítél a bíróság, a másik felett pedig ki ítél, t. ház? Az, a ki azt a mandá­tumot zsebre vágja s oda ül a t. ház padjaira, az mondja ki felette az ítéletet. Méltóztassanak megengedni, idáig még sem volna szabad elmenni. Hát nem a legnagyobb hipokrizis, nem a legnagyobb félrevezetése-e ez az egész ország közönségének? Igazság-e ez? Nem, ez nem igazság, t. ház, úgy, hogy c felett gondolkozva, akaratlanul is eszembe jut Szigli­getinek egy remek színdarabja, a melyben elő­fordul egy jelenet, a midőn Zsiga czigány el­keseredve fejéhez kap és azt mondja: » Miért nem vágja arczul az a papir azt, a ki arra hazugságot ír!« (Tetszés balfelöl.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot a rész­letes tárgyalás alapjául, hanem elfogadom a be­adott határozati javaslatokat. (Helyeslés balfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! Különbözők le­hetnek a felfogások a szőnyegen levő törvény­javaslatról, különösen pedig arról a vitáról, a mely eddig is a törvényjavaslat felett folyt: elmondhatjuk, hogy a vita nem egyéb üres-szalma-

Next

/
Thumbnails
Contents