Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

120. országos ülés 1897. június 22-én, kedden. 147 Nagy nemzeti kincs az, melyet könnyű szerrel elkoboztatni nem engedünk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Inkább ne terjeszszük ki az esküdtbíróság hatáskörét a rablókra, gyilkosokra, a közönséges gonosztevőkre, semhogy a sajtószabadságot megnyirbálni engedjük. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A túloldalnak legkiválóbb jogászai, sajnos, az egy Emmer Kornél t. képviselőtársamat kivéve, csak az igazságügyi bizottságban nyilatkoztak, de ott elhangzott szakvéleményök legerősebb kritika a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat felett, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a legfényesebb, legvilágosabb bizonyíték a mi álláspontunk mellett és a mellett, hogy bennünket nem a kisebbség hatalmi érdeke, hanem egyedül és kizárólag a közérdek, a sajtószabadság védelme állított sorompóba akkor, midőn ezen javaslatnak veszedelmes intézkedéseit kiküszöbölni akarjuk. (Úgy van! a baloldalon.) A tárgyalás alatt levő javaslat 16. §a valóságos szégyenparagrafus. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Kompromittálja ez az igazságügyminisztert, a ki azt beterjesztette, (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) még inkább kompromittálja a kormányt és pártját, a mely minden igaz ok nélkül csökönyösen ragaszkodik ehhez a végre sem hajtható silány konczepczióhoz, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha feltéve, — de meg nem engedve — valaha törvény lenne belőle, örökös szégyenfoltja lenne az a magyar törvényhozásnak szégyenfoltja a magyar nemzetnek. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot, hanem szavazatommal a ház ezen oldaláról benyújtott határozati javaslatokhoz járulok. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (Nagy zaj. Csenget.): T. ház! A képviselő úr egy kifejezést használt, a mely, ha nincsen is egyéni vonatkozásban a ház valamelyik határozott tagjával, de általánosságban és egy egész pártra alkalmazva oly éles, oly sértő természetíí, a mely parlamentáris vitatkozás keretében nem foglalhat helyet. (Halljuk! Halljuk!) Ezért figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a házszabályokat megszegte és őt ezennel rendreutasítom, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Melyik volt az?) Az, hogy »szégyenfolt lesz a parlamentre.* (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez igaz ! Zaj a jobboldalon) Semmi kétely sincs az iránt, (Halljuk! Halljuk!) hogy kiki meggyőződését határozottan, sőt élesen is kifejezheti, de arra kérem a t. ház tagjait, hogy a parlament tónusának és ez által tanácskozási sikerének megőrzése szempontjából kerüljék az oly éles kifejezéseket, a melyek oly vonatkozással bíruak, a melyek úgy magyarázhatók volnának, mintha személy élők lenne. (Heyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon; Éljen Justh !) Lakatos Miklós jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. ház! Midőn a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének tárgyalása közben, ezen törvényjavaslat intencziója e) len én is felszólalok, megvallom az igazat, hogy nem vagyok annyira elfogult, hogy azt higyjem, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy beszédem hatása és befolyása alatt az igazságügyi kormány a javaslatot vissza fogja vonni. Nem, ezt nem hiszem azért, mert ha egyszer egy szabadelvű névre hallgató kormány a reakczió érdekében és szolgálatában egy ily törvényjavaslatot beterjesztett, az annak virágját látni, gyümölcsét és előnyeit pártja és párthíveivel ékeztetni is kívánja, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Azt sem igen hiszem, hogy szavaim a túloldalt talán meg fogják arról győzni, hogy álláspontja tarthatatlan és helytelen, de mert tudomásom van arról, hogy vannak a túloldalon is sokan, vagy hogy jobban mondjam, többen, a kik ezen javaslat intenczióját nem helyeslik, a kik azt maguk részéről el sem fogadják, bár odáig már nem mennek az el nem fogadásban, hogy ellene is szavazzanak a törvényjavaslatnak, hanem beérik azzal, hogy távol maradnak a szavazástól, felemlítem, noha az utasítási rendszer megszűnt, noha a megyék, a választókerületek a képviselő uraknak utasítást nem adhatnak, tudom, hogy beszélhetnek, szavazhatnak és cselekedhetnek maguktól, csak egy utasításuk van (Halljuk! Halljuk!), de ez az egy utasítás aztán olyan, hogy majdnem a parlament tekintélyét is eltemeti. És ez a miniszteri utasítás. (Derültség a baloldalon.) Ennek az utasításnak azután a t. túloldal haton-vakon igyekszik megfelelni. (Úgy van! a baloldalon.) Megszavaz erre mindent; megszavazza még azt is, a mi nem meggyőződése, — megszavazza pedig a liberalizmus dicsőségéért. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De felszólalok azért, mert azt tartom, hogy akkor, a midőn Magyarország alkotmányát, Magyarország közszabadságát és annak legnagyobb biztosítékát: a sajtószabadságot kerülő úton, álúton becsempészve igy akarják békóba verni, akkor kötelessége, azt tartom, minden magyar embernek felszólalni, nem azért, hogy meggyőzze a kormányt álláspontja helytelenségéről, vagy a t. túloldalt arra bírja, hogy más álláspontot foglaljon el, mert ez nem lehetséges, hanem igenis azért, hogy a választópolgárokat, az adófizetőket, Magyarország lakosait felvilágosítsák, hogy itt a szabadelvííség álarcza alatt a legnagyobb reakczió működik. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Fel kell világosítani mindenkit, hogy 19*