Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

120. országos illés 1897. juntas 22-én, kedden. 145 azért indítottak az igazságügyi bizottságban oly erélyes akeziót ezen szakasz ellen, hogy a kisebbség hatalmi érdekeit szolgálják ? (Tetszés a szélső bal- és baloldalon.) Azt hiszi, t. képviselőtársam, hogy Chorin Ferencz csak azért, Nagyta ott az előadói széket és engedte azt át Psik Lajosnak, hogy a kisebbség hatalmi érdekeit istápolja? Bocsánatot kérek, ezt maga, t. képviselőtársain sem hiszi. Miért kellett tehát e nagy vádat az ellenzék szemébe vágni ? Korántsem azért, mint hogyha ez t. képviselőtársam meggyőződése lenne, hanem csak azért, hogy úgy a saját, mint a jelen kérdésben velünk egyetértő és együttérző elvbarátainak háborgó lelkiismeretét lecsendesítse. Nagyon jól tudta a képviselő úr, hogy a mely perczben sikerül neki elhitetni a túloldallal, hogy minket a jelen esetben nem közérdek, nem a sajtószabadság védelme állított sorompóba, hanem egyedül és kizárólag a kisebbség hatalmi érdeke: akkor az ébredező lelkiismeret ismét azonnal elalszik és ismét előtérbe lép a minden szabad gondolkozást, minden szabad meggyőződést kíméletlenül elaltató s közérdeket nem ismerő rideg pártpolitika. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen sokan vannak a túloldalon, a kik éppen úgy tisztában vannak e törvényjavaslat alapgondolatával, mint a hogy mi tisztában vagyunk azzal. Sokan vannak, a kik titokban vagy nyíltan zúgolódnak és azt mondják, hogy csak ne lennénk most közvetlen küszöbön az Ausztriával való közgazdasági kiegyezésnek, majd így-úgy ellene lennénk ennek a jogfosztó javaslatnak és ennek a szabadságtipró kormánynak, (Ellenmondás jobbfélöl.) de most közvetlenül a kiegyezés előtt nem akarják komplikálni a helyzetet. (Felkiáltások jobbfelől: Ki mondta azt ? Egy hang balfelöl: Leplezd le!) Elnök: Tessék csak folytatni! (Derültség.) Justh Gyula: Méltóztassanak a közbeszól ásókat úgy és olyan hangon megtenni, hogy hallhassam és reflektálhassak azokra. (Felkiáltások jobbfelől: Kik mondták?) Néhányat imént is felsoroltam már az elégedetlenek közül. Ha méltóztatnak kívánni és kedvem lesz, még majd többeket is felsorolok, de Nagyom ezt majd a részletes vitára, majd esetleg akkor fogok szolgálni névszerint mindazokkal, a kik elégedetlenek e javaslattal. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Az igazság érdekében azonban és mintegy válaszúi közbeszóló t. képviselőtársamnak, el kell ismernem, hogy viszont sokan vannak a túloldalon olyanok is, a kik nyíltan, őszintén kijelentik, hogy ők csak azért nincsenek megelégedve ezzel a törvényjavaslattal, mert az nem megy elég messze a sajtószabadság korlátozásában, (Helyeslés a szélső laloldalon.) sokan vannak, a kik félnek a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VII. KÖTET. sajtószabadságtól, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) sokan vannak, a kik irtóznak az újságíróktól (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) és a kik, a sajtó visszaéléseivel szemben nem idegenkednének a legkíméletlenebb megtorlási eszközök alkalmazásától sem, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És itt meg kell jegyeznem, hogy azok előtt, a kik nyíltan, őszintén és bátran kijelentik, hogy ők a sajtó szabadságát korlátozni akarják és hogy ő nekik nem kell a sajtószabadság, vagy legalább nem olyan mértékben, a mint most megvan, tisztelettel hajlok meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem érthetek velők egyet, sajnálom őket tévedésükért, de nyíltságuk, őszinteségük előtt tisztelettel hajlok meg ; nem úgy azonban azok előtt, a kiknek ahhoz nincs elég bátorságuk, hogy nyíltan támadják meg a sajtószabadságot, hanem kerülő úton, minden eszközt felhasználnak arra, hogy a sajtószabadságot korlátozzák és a kik kezeikéi; dörzsölve farizeuskodva azt mondják, hogy ők szívükön, lel kük ön viselik a sajtószabadság ügyét, tényleg azonban minden erejükkel oda törekszenek, hogy a sajtószabadságot megnyirbálják. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az igazságügyi bizottság jelentésében a következőket olvasom (olvassa): »Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy Francziaország Anglia példájára meghonosította az esküdtbíróság intézményét és ezen idő óta minden jogállam törekvése oda irányúit, hogy igazságügyi intézményei sorában az esküdtbíróság helyt foglaljon. És habár több államban az esküdtszék ellen éles támadásokat intéztek is, a fejlődésének hazájában évszázadok óta meggyökeresedett, hatalmas intézmény mindenütt diadalmasan kiállotta az és a gyakorlat tú'zpróbáját.« Alább néhány mondattal pedig a következőket olvassuk: »Az esküdtszékek hatásköre a magánegyének becsületének védelmében korlátozandó.* Még laikus előtt is szembeötlő az ellentmondás. Vagy igaz az, hogy az esküdtbírósági intézmény mindenütt diadalmasan kiállotta az élet és gyakorlat tfízpróbáját, vagy nem? Ha igen: akkor hatékonyabb védelem czímén kivételt statuálni nem lehet. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha pedig nem igaz és az esküdtbírósági intézmény nem nyújt elegendő védelmet: akkor az egész esküdtszéki intézményt meg kell szüntetni az egész vonalon. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De egyfelől azt mondani, hogy az esküdtbírósági intézmény diadalmasan kiállotta az élet és gyakorlat tűzpróbáját, másfelől pedig azt állítani, hogy az esküdtbíróságok hatásköre a magánegyén becsületének védelme érdekében 19