Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-119
124 119. országos ülés 1897. jnnins 21-én, hétfőn. állítani útjában azt a vegyi proezessust, melyet teremtettek és csináltak. Csinálták azt a nemzetiségi szerencsétlen politikával, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) csinálták azt szerencsétlen szoczalisztikus politikájukkal, csinálják az államkormányzat terén mindenütt, a hol megjelennek Bzerenesétlen kezejárásukkal. Városy Gyula: Bécscsel szemben nem csinálnak semmit! Sima Ferencz: Hiszen ha Becsesei szemben valamit csinálnának, akkor ez a minisztérium egy perczig sem ülhetne itt. Hiszen az az egy csak bizonyos dolog, hogy ennek a kormánynak az ereje, a létele nem a nemzeten, mint az államtestnek igazi talaján nyugszik, nincs semmi abból a nemzetből, a mit itt önök Magyarországon képviselnek. Hiszen rámutattam az imént, hogy ha egy Apponyi Allerttel szemben Jászberénybe elviszik Erdély Sándor képviselőjelöltet, nem mint minisztert, ki fog rá szavazni ? Egyetlen árva lélek rá nem szavaz, ha csak valami atyafia, testvére vagy bátyja nem (Derültség a szélső baloldalon.) Hát ezek az egyes jelenségek is arra mutatnak, hogy erről itt szó sincs és az a legképtelenebb hivalkodás, mikor a t. kormány és az én t. Mikszáth Kálmán barátom itt mosolygó arczczal vigasztalják az országot, (Derültség jobbfelöl.) mert az sajátságos, hogy mikor a sajtószabadság kérdéséről van szó, (Halljuk! Halljuk!) akkor egy Mikszáth Kálmán mosolyával provokálja az ellenzéknek a küzdelmét. Ez, t. ház, egyik erkölcsi tünete a mai kormányzásnak. Elnök.* T. képviselő úr! Ne méltóztassék annyira . . . Sima Ferencz: Nem bántom én, sőt védelmezni fogom. (Derültség.) Elnök: Bocsánatot kérek, méltóztassék engem kihallgatni. Azt hiszem, hogy annyira egymásnak a személyes szabadságát gátolni, hogy mikor valaki egészen másról diskurál és mosolyog, abból praetextost keressünk arra, hogy őt megrójuk, (Zaj bal felöl) nem helyes. Kezdjük a szabadság iránti tiszteletet azzal, hogy egymás szabadságát is tiszteletben tartjuk. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Sima Ferencz: T. ház! Méltóztassék megengedni, valóban egyáltalában nem volt, de nincs is szándékom Mikszáth Kálmán t. képviselőtársamat és barátomat . . . (Derültség jobbfelöl.) Mi lelte Werner urat? Ez nem regény, ez nem fantázia, a mit most beszélünk, ez az életnek nagy küzdelme és nagy harczn, (Helyeslés a szélső baloldalon.) melyet holdban és levegőben járó regényalakokkal megoldani nem lehet. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt akarom mondani, mikor én egyszer, egy képviselőtársamnak, a ki elsőrangú író, de most kormánypárti képviselő, felajánlottam az én megyémben égy mandátumot, azt mondta nekem, ha egyszer képviselő lennék, csakis ellenzéki képviselő lennék, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki az?!) mert mint író egyedül az ellenzék politikájában látom saját lelkiismeretem igazi megnyilatkozását. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon helyes! Egy hang : Miért menti?) Hát mit tehetek arról? Nekem is lett volna módom, mert volt arra idő, hogy engem is hívtak arra az oldalra. (Derültség jobbfelöl.) Igen s ezt méltóztassék elhinni. (Élénk derültség.) Azt gondolom, hogy egyet mindenesetre érdemes lesz Magyarországon megbecsülni: az elvhííséget, mert az elvhűség az ai egyedüli erkölcsi bázis, a melyen az állami élet a legegészségesebben fejlődhetik. Mihelyt az elvtelenség erkölcstelensége a maga szabad,, rugalmas lelkiismeretével vonulhat jobbra és balra, az sohasem képezheti alapját az állami élet egészséges és igaz, tiszta fejlődésének. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon természetes, hogy az eddig elmondottakból is méltóztattak annyit kivenni, hogy én ezt a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Derültség jobbfelől, helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj.) Elnök : Kérném talán, egyéni beszédet méltóztatna mondani és nem testületit! Sima Ferencz: Mondom, hogy a mint méltóztatnak az eddig elmondottakból is meggyőződve lenni, én ezt a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Förster Ottó: Indokold, hogy miért nem! (Hosszantartó derültség.) Sima Ferencz: Hogy indokaimat is elmondjam, (Élénk derültség.) nem szavazom meg, nemcsak azért, a miket elmondtam, de legfőbbképen azért, mert a sajtót, mint az emberi, társadalmi és az állami életnek külön lelki világát egyáltalában és minden terén mentve kívánom látni államkormányzati befolyás minden legkisebb mértékétől, óhajtom azt, hogy ha már mások nem lesznek, ha majd mindenki már megengedi lelkiismeretének, hogy egy jobb sors érdekében a legrosszabb kormányzatnak is dicshimnuszt zengjen, legyen az állami életben egy külön lelki világ, a melynek munkásai az ellenzéknek oltalma és védelme alatt a haza érdekét szabadon és korlátlanul szolgálhassák. (Helyeslés a baloldalon.) Az a felfogás, a mely ebben a törvényjavaslatban a sajtóra és annak munkásaira megnyilatkozott, a mely szerint azt mondják, hogy szükség van ezen törvényjavaslat megalkotására, illetőleg hogy a magánbecsület kérdése az esküdtszéki ítélkezés alól azért vonandó el,
