Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

119. országos ölés 1897. jnnlus 21-én, hétfőn. 125 mert a sajtónak nemcsak hivatott munkásai írnak és dolgoznak s követnek el sajtóvétséget, hanem azok körén kivfíl is, nem áll meg, mert ép nekem az az aggodalmam, hogy a kormánypárton a sajtó hivatott munkásának nem azokat tekintik, a kik most a »Budapesti Hirlap« ba írnak vezérczikket és Apponyinak esküsznek örök hűséget, holnap az »Egyetértés«-ben Kossuth Ferencinek *és Eötvös Károlynak, majd a »Magyarország«-ban Holló Lajosnak, hanem azokat, kik jobb gázsiért a »Nemzet«ben, vagy a »Pesti Hirlap«-ban írnak s így azokat, akikért egy nappal azelőtt mint a haza mentőiért még lekesedtek, holnap olyan elemeknek tüntetik fel, a kik egyáltalában ártalmára vannak ezen országnak. A mi szemünkben azonban az olyan sajtómunkások igazi hivatott munkásai ezen külön szellemi világnak, a kik a maguk elvhuségével és lelkesüllségükkel a legnagyobb önmegtagadással, a legnagyobb üldöztetésekkel szemben is képesek és készek lelkűknek meleg felbuzdulását, eszüknek és tudásuknak egész erejét harczba vinni, hogy az általuk czélúl kitűzött eszméknek és törekvéseknek, mint végeredménynek, megvalósulását elérjék. Deák Ferencz például nem volt hivatott sajtómunkás és a mai kormánypárti vezérezikkírók értelmében nem jöhetne czikkírószámba, de azért mégis, a mikor egy czikket megírt, az befolyással volt az egész osztrák-magyar monarchia sorsára, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) és számtalan nagy emberünk van a társadalmi és közélet terén, a kik csak nagy alkalmakkor veszik a tollat kezökbe, hogy a nagy dolgok fejlődésével szemben a maguk lelki világát vigyék a szellemi liarczba és az emberiség számára jobb utat nyissanak. A sajtó ezen kivételes munkásai számára is fenn kell tartani az esküdtszék teljes biztosítékát és a sajtószabadság védelménnek teljes mértékét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy óhajtanám, hogy ha a túloldalon, vagy ez oldalon valaki egy eszmének szolgálatában áll, megálljon akkor is, a mikor esetleg Bánffy Dezső megbukik, hanem az, ho^y önök kifogják Wekerle szekerét és végighúzzák Budapest utczáin s azt mondják, hogy itt halunk meg melletted, de nem engedünk, (Tetszés a szélső baloldalon.) de ha már a húsos fazék egy másik embernek a kezébe kerül, azt mondják, »hja, hát nem a te kezedbe van«, az nem járja. (Zaj.) Elnök (csenget): Ezért a kifejezéseért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani, (Helyeslés jobb felől. Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Miért f) s figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha a házszabály szerint a szónokot még egyszer rendre kellene utasítanom, akkor kénytelen volnék tőle a szót megvonni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: T. ház! Az elnök szives figyelmeztetését köszönöm és meg is haj lom előtte, mert azt a kis időt, a mi még hátra van, kihúzom én már így is. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Tovább ! á szélső baloldalon: Pihenj!) Nem szükséges nekem pihenés ; elég szomorú dolog az, hogy az ember lelkében a mai kormányzati viszonyok közt akifogásoknak és kritika alá eső dolgoknak oly tárgy halmaza fekszik, hogy egyáltalában sem ki nem fáradhat az ember, sem elég időt nem találhat, hogy a mai kormányzati szellemnek megreparálása érdekében egy rövid ülés alatt csak kivonatosan is elmondhassa. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nagy tévedés azt hinni, hogy obstrokezió volna az, a mit csinálunk, az obstrukezió csak ezután fog következni, hogy ha a t. kormány egész makacssággal ragaszkodik ezen törvényjavaslat fentartásához, akkor, ha szükség lesz rá, az 1. §. tárgyalásánál meg fogjuk kezdeni az obstrukeziót, eddig csak elmondtunk mindent, a mit ezeu kérdéssel kapcsolatban azon aggályból kifolyólag, mely mindnyájunkat méltán fog el, elmondani szükségesnek tartottunk. Nem maga az, hogy a törvény rossz, tarthatatlan és tűrhetetlen, hanem az a szellem tölt el mindnyájunkat, hogy a kormánypárt kebelében a parlament számo? tekintélyes tagja elkeseredéssel, elítélőleg nyilatkozik a kormány azon magatartásáról, hogy ehhez a törvényjavaslathoz ily makacsul ragaszkodik (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ugyanazok, kik m igánbeszélgetés közben a legelkeseredettebben nyilatkoznak, ide bejönnek és itt együtt mosolyognak a miniszter úrral. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez egyrészről az erkölcsi és politikai világ oly sajátságos tünete, oly kézzelfogható beteges állapot, melyet kritika nélkül Nagyni nem lehet. Nem szabad bennünket elítélni, ha nem tudunk megbarátkozni azon érzülettel, mely kínt másként gondolkozik, mint a hogy itt benn mutatja. Ez az igazi farizeuspolitika. Örülnénk, ha önöket a meggyőződés vezetné. De mikor tudjuk, hogy önöket nem az a meggyőződés vezeti, hogy e szakasz jó, hogy erre az országnak szüksége van: akkor elszomorító, hogy itt benn mosolygó arezot, gúnyt és közönyt látunk oly kérdés körűi, mely önöknek kinn nem fehér, benn nem fekete. Mi, a kik tudjuk, hogy az egész ország szeme most rajtunk függ, uem fogjuk megengedni, hogy az a szakasz törvénybe iktattassék. A nemzet is tudja, hogy ha az ellenzék hatalmas szövetséget köt, nincs az a kormány a világon, (Úgy van! balfelöl.) nincs az a fegyelmezett párt, nincs annyi erő abban az összetartásban, melyet az önök érdekhálózata parancsol, mely minket akcziónkban feltartóztathatna, sőt a lelkesedés azon fokára ne emelne