Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

119. országos iilés 1897. június 21-én, hétfőn. ^53 magának az uralkodó hatalomnak nyújtana fegyvert a kezébe, (Úgy van! Úgy vem! a szélső baloldalon.) hogy míg egyrészről a köztisztviselőt oltalom alá vehesse, a magánosokat szükség esetén úgy, a mint azt az uralkodó kormányzat szelleme és érdeke kívánja, az ő befolyása alá eshető bíróságnak kiszolgáltassa. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) En tehát, t. ház, az előzékenységnek még azon fokáig sem mehetek el, a meddig az előttem szólt t. képviselőtársaim elmentek, hogy konczedálták, mikép esetleg egy tévedés, vagy helytelen felfogásból, jóhiszeműségből eredt elme szüleménye ez a javaslat. Én ezt egyenesen czéltudatosnak, kiszámítottnak tekintem arra, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy legyen egy törvény a kormány kezében, a mely törvénynek erejével és hatalmával a neki kellemetlen embereket a legnagyobb mérvű* zaklatásnak, üldözésnek kitehesse, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t ház, én ugyan attól nem félek, hogy ezzel a hatalommal, ha ez a javaslat törvénybe iktattatnék is, élhetne ez a kormány. Mert rendkívül rossz észlelőnek kell annak lennie, egyáltalán csak a fehér asztal mellett gondolkozónak, az életviszonyokkal teljesen ismeretlennek, járatlannak kell annak lennie, a ki azt hiszi, hogy azzal a kormányzati rendszerrel, ezzel a szellemmel ez a kormány sokáig fen tarthassa magát. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mily természetes dolog az, és ezt a történelem világánál mindnyájan láthatjuk, hogy a nemzetek életében a fejlődésnek minden vonalán, tehát a politikai életben is megvan az emelkedés és megvan az esés, valamint kétségtelen dolog az, hogy Magyarország a közjogi alapon emelkedésének tetőpontját Deák Ferencz és Andvássynak az idejében érte el és ettől az időtől végzetesen halad a lejtőn lefelé a nemzetnek erkölcse, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) úgy aránytalanul nagy a pusztulás, nagy az elzüllés, melyet ma a közélet minden terén tapasztalunk; és a mint megvan az emelkedésnek a maga határa, mert ez az örök természetnek a törvénye, épúgy meg vannak a hanyatlásnak is a maga határai. Az utolsó stáczió az, a melyre ma Magyarország kormányzatának elerkölcstelenedése juttatta e nemzetet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasztalan akarják a képviselő urak ezt kövéres arezukon megjelenő mosolyiyal eltakargatni, nem lehet (Derültség a szélső báloldalon.) Menjünk ki a közéletbe akármerre, az egyik oldalról vegybontólag pusztít a nemzetiség, a másik oldalról égő csóváját hordja a szoczializmus, a hai madik oldalról az egyházi elégületlenség tépi a közbékének a fáját. Nem találnak önök olyan embert, bankárokat, és prezenszmárkás igazgatótanácsosokat, kivéve Magyarországon, a ki azt mondaná, hogy itt elégedettség van, hogy a kormányzat jó, hogy nincsen semmi baj. S ha nem találnak önök a társadalom egyetlenegy rétegében egyetlenegy elfogulatlan, önállóan gondolkozó embert, a ki egy pillanatra el birja lelkében hallgattatni a kormány önzésén teljesen megtört lelkiismeretének a szavát, egy pillanatra fel birja szabadítani lelkének életképességét és gondolkozásának szabad tért bírjon csak egy pillanatra is engedni: akkor, t. képviselőház, látni kell, hogy egy nagy katasztrófa előtt áll Magyarország. (Igaz! Ugy van !a bal- és szélső baloldalon.) Csak egy pillanatnak kell bekövetkeznie, hogy melyik pillanat az, ahhoz nincsen elég bölcsesége megmondani ebben a pillanatban senkinek, de azt a lehető legegyszerűbb gondolkodó fő is, a ki gondolkozik a felett, hogy ezek az állapotok tarthatók-e még sokáig, érzi és tudja, hogy az utolsó határiépesőn járunk. T. képviselőház! Hogy ha az utolsó határlépcsőn járunk, akkor tessék a t. kormánynak meggondolni azt, hogy ilyenféle törvényjavaslatokkal ne igyekezzék a már úgyis megromlott közállapotokat, a nemzetnek eddig megnyirbált jogait még tovább rombolni és pusztítani, a melyek eddig fennállanak szabad rendelkezésére a nemzetnek. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Sajnálatos dolog az, hogy épen azok az emberek, azok a férfiak, a kiknek a véletlenség — mert nem természetes törvénye ez államéletünk fejlődésének, hanem véletlensége (Úgy van! Úgy van a szélső báloldalon.) — az ország vezetését a kezükre játszotta, hogy azok, ha már a gyakorlati élet tanulmányozásába nem bocsátkoznak, legalább a történelembe nem tekintenek; mert a történelem világánál látnák azt, hogy nem egy Bánffy Dezső az ő üres mosolyával, hanem a franczia nemzetnek a 18. század végén legnagyobb államférfiai sem voltak képesek megállítani a nemzetnek teljes pusztulását egyrészről, másrészről ismét felépítését a nemzet és haza közérdeke szempontjából. Egyre ez a kormány, t, képviselőház, jó, azt én beismerem és higyjék meg az urak, az idő rövid idő múlva tanúságot fog szolgáltatni; arra jó ez a kormányzat, hogy vegybontólag hasson az állam életében mindarra, a mi még ezt az államot, mint erőt a maga egységében, ezt a nemzetet mintegy egész szellemet a maga végczélja felé vezesse; arra jó, hogy mint vegybontó minden erőt leszereljen, vagy pedig arra jó, hogy az önálló erőket öntudatra ébreszsze, hogy egy erőszakos, de képességében teljesen tarthatatlan állapotból kiszabaduljanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök nem fogják meg16»