Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

J22 119, országos ülés 1897. jó dolog, ezt nem jó lesz az esküdtszék elé vinni, tehát valamit tenni kell. Hát mit tesznek? Elévííl ez a per rendszerint ; elévítik. Nem adja be a királyi ügyész a keresetet, de azért beadja, de nem kellő időben. A törvényszék visszautasítja. Számos esetem volt, hogy elévült a per. Miért ? Talán azért, mert engem akartak megkímélni egy pernek a kellemetlenségeitől ? Dehogy ! Visontai Soma: Exceptio veritatistól félnek. Sima Ferencz: Hanem a királyi ügyész megnézte a dolgot, azt mondja : a mit ez az úr írt, igaz; ha esküdtszék elé kerül a dolog, ezt a köztisztviselőt elítélik, a mennyiben a vádlottat felmentik. Hát, t. ház, ha ez a törvényjavaslat e tekintetben törvényre emelkedik, akkor a közélet megrontására törvényhozás útján biztosíttatik az államhatalom terén, hogy azok az ítélet elől elévülés átján elvonassanak, a kiket az ítéletnek ki kellene szolgáltatni, ha érdekük úgy kívánja. Felhozok egy másik esetet. Egy stréberről, a ki könyökig turkált a választási visszaélésekben, azt mondtam és írtam, hogy sikkasztott. Az illető a rendes és az esküdtbíróság előtt is elégtételt keresett, a mit a rendes bíróság- meg is adott, mert bizonyítani nem lehetett. (Ellenmondás.) Engedelmet kérek, a bíróság nem engedte meg a bizonyítást. Megtörtént dologról van szó, és én se Tallián Béla, se más kedvéért hazudni nem fogok, tessék ezt tudomásul venni; ő nagyon jól tudja, miről van szó. Tehát elítéltek és én azt kértem, hogy tartsák függőben az ítéletet az esküdtszéki ítélet meghozataláig. Az esküdtszék előtt is bepereltek, kihallgattak, adataimat az esküdtszéknek rendelkezésére bocsátottam és mi történt? Elévült a per. Az ügyész néhány nappal később adta be a vádlevelet és a törvényszék az ügyészt is, engem is értesített hogy elkésett. De miért késett el ? Az én érdekemben ? Nem hiszem. Akármilyen nagy illúziót tápláljak akár a közigazgatási, akár az igazságügyi kormányzat atyai jóindulatával szemben, melyet annyiszor tapasztalok (Derültség halfelöl.) és érzek, mégis ennél az esetnél nem ismerhetem be, hogy az irántam való figyelemből, udvariasságból, előzékenységből és atyai jóságból történt, (Derültség.) Itt még nem állunk meg, van másik is. (Halljuk! Halljuk/) Nem az elmélet, hunéin ezek a konkrét esetek világítják meg legjobban, hogy mit teremhet meg egy törvényjavaslat, ha életbe lép. (Halljuk 1 Halljuk! a szélső baloldalon.) Egy lapban egy megyei képviselő, persze ellenzéki ember, — az a lap véletlenül az enyém — egy tisztviselőt, a ki magasrángú állást foglal el, megtámad, leírja, hogy zsarolást követett el. Június 2l-én, hétíön. A vizsgálóbíró megtartja az elővizsgálatot, a vádlott egyik koronatanuja Heltai Ferencz t. barátom és képviselőtársam, nagyon jó kormány párti ember, de az igazságot mégis be kellett neki vallania és szives készséggel be is vallotta. (Egy hang a szélső baloldalon: Akkor nem is jó kormánypárti ember/ Derültség.) A vizsgálóbíró azt mondja nekem, hogy : »No, ez a per sem lesz megindítva se ezen se más kormánynak az idejében«. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem ezalatt a kormány alatt történt meg az a vizsgálat, hanem az előző kormány alatt. Hát az is elévült; miért évűit el? Talán mert azon ellenzéki embert meg akarta a királyi ügyészség kímélni egy kellemetlenségtől ? Nem ; azért, mert ki akarta kerülni, hogy egy közfunkczionáriusnak legyenek kellemetlenségei. Nos, t. ház, ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkednék . . . (Egy hang a szélső haloldalon: Nem kapott fegyelmit?) . . . Köszönöm a figyelmeztetést. Mi történt? A közigazgatási bizottsági ülésen, midőn felolvasták, hogy ezen ügy elévült, azt mondtam, hogy akkor fegyelmi utón kérem a vizsgálat megindítását, mert így és így áll a dolog. Erre a legszertclenebb támadás ért engem. Eszeágában sem volt senkinek sem fegyelmit indítani, de kitüntették nyomban, midőn engem inzultált. Már most mi a helyzet, ha e javaslat törvényerőre emelkedik? A köztisztviselő ellen intézett támadások esetében, ha esetleg kilátás van rá, hogy a vádlottat elítélik, mert azt is méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a mostani szelekczionális esküdtszéki rendszer mellett még az is eventuális, hogy megnézik az esküdtek névsorát, a kik be lesznek majd híva, s ha azt mondják: ez alkalmas elem; ez jó esküdtszék lesz, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor esetleg nem évül el a pör. De hogy ha arra a szekezióra az esküdtszék nem alakítható úgy meg, a mint esetleg a közvádló, vagy érdekeltek kivannak és ezek nem bíznák meg az esküdtszék lelkismeretlenségében, akkor a helyzat az, hogy elévül a pör. No hát, tisztelt esküdtszék . . . (Nagy derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Megvallom, hogy az a lapsus linguae, a melyet használtam, megtiszteltetés a t. túloldalra, mert tőlem, a ki az esküdtszék ítéletében megbízom, mint hangsúlyoztam, ez a legnagyobb elismerés, a melyet csak egy pillanatra is nyújthatok a t. túloldalnak. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség) T. ház! Az itt felsorolt konkrét esetek is bizonyítják és meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy a bűnvádi perrendtartás itt tárgyalt szakasza, ha törvénybe iktattatnék, ez nemcsak a sajtószabadságnak a korlátozására vezetne, hanem