Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-119

116 119. országos Illés 1891. június 21-én, hétfőn. gyalták a gyülekezési jogról szóló törvényt, a hol az volt javasolva, hogy népgyűlésen nem szabad államellenes beszédeket tartani és a fennálló rend ellen izgatni. Ezt ott leszavazták, mert azt mondták : nyilt gyíílésen, mely törvényadta l'ogon gyűl össze, mindenkinek joga van elmondani mindazt, a mj lelkén fekszik. Ott, hol a gondolatszabadság a népgyűlések terén még így érvényesülhet, a sajtónak nincs oly rendkívüli hivatása a közszabadság védelmére, mint Magyarországon. (Úgy van! halfelöl.) Mert hogyan állunk mi? Ha például lelkemben államformaképen a közszabadság eszméje él s a népgyűlés fórumán ez eszmét hirdetem, mi történik ? Perbe fognak, mint a ki a fennálló kormányzási uralkodási rend ellen izgat. Nálunk, hol az államkormányzat formájára nézve is meg van rendszabályozva, az ember gondolatvilága és lelke körűi van sánczolva, a hol mód van adva neki gondolkozni a fölött és keresni, hogy az ország sorsát jobb alapokra fektethesse: itt sokkal inkább féltettebb kincse az országnak a sajtó, mint bárhol, bármely művelt országában Európának. (Igás! Úgy van/ a szélső baloldalon.) T, ház! De nemcsak népgyűléseken, de még ha képviselő is beszámoló beszédet tart, még ő neki sincsen biztosítva a mai kormányzási rendszer mellett a szabad szó teljes terrénuma, még ott is korlátozva van a képviselő abban, hogy elmondhasson mindent, a mit akar. Megtörténik, ha a. hatalom úgy akarja, hogy egyáltalában nem is beszélhet. Mert az a főszolgabíró, a ki ki van rendelve, ha megérkezik az ő csendőreivel, ezzel a mindenütt szükséges kormányzási apparátussal, hogy védelmet nyújtson az illetőnek a közrend nevében, azt méltóztatik gondolni, hogy csakugyan meg is teszi ezt? Igen. annak, a ki kormánypárti képviselő, de ha ellenpárti az illető, akkor számtalan esetre tudok rámutatni, hogy a főszolgabíró maga teremti meg azt a helyzetet, hogy a képviselő egyáltalában meg legyen akadályozva beszédének megtartásában. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső lalöldalon.) Megtörtént például velem is, hogy egypár képviselőtársammal lementem Horgosra beszámoló beszédet tartani. Megjelent a főszolgabíró az ő csendőri apparátusával együtt és bejött néhány kormánypárti kortes is egypár leitatott emberrel abba a táborba, a mely engem szívesen hallgatott és ott zajt és rendetlenséget csináltak. Akkor felhívtam a szolgabírót, hogy csináljon rendet. 0 azt feleli, hogy ő nem bir ezzel a néppel. Tehát menjen el innen csendőreivel, mondom én, legyen nyugodt, én azonnal rendet csináltatok. Várjak, majd ő rendet csinál. A piaczról, a hol rendesen beszélni szoktam, bementem a községházának udvarába, hogy zárt területen legyünk és egyáltalán ne legyünk zavarva oly elemek által, a kik ki voltak rendelve arra, hogy obstruáljanak. A főszolgabíró oda is bejön csendőreivel együtt, és talán azért, hogy rendet csináljon ? Nem. Pedig csak egyetlen szavába kerülne, ha azt mondaná a turbulenseknek, hogy miután pártunk emberei elNagyták azt a helyet, a mely a nyilvánosságé, s ide jöttek, hogy zavartalanul folytathassa és tarthassa meg beszédét a képviselő, tehát pusztuljatok innen. De nem így cselekszik. Hanem mesterségesen odatereli a dolgot, hogy csendzavarás történjék s ezáltal alkalom nyújtassák neki, hogy a képviselőt, a népet és az egész ellenzéket kompromittálhassa. T. ház! Ha tehát a képviselő számára sincsen biztosítva, hogy szabadon és zavartalanul beszélhessen, akkor nekünk egyedüli remédiumunk, egyedüli védsánezunk a sajtó szabad és teljes biztosítéka. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha eltekintek általános elvi szempontból attól, hogy a sajtószabadság sérelme nélkül lehet-e csak egy hajszálnyit is engednie az ellenzéknek elfoglalt álláspontjából, ha ettől eltekintek is és veszem magát a törvényjavaslat e szakaszát és az ezt kisérő megokolást, igazán el lehet mondani, hogy szerencsétlenebb indokolást soha senki nem olvasott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajnos, hogy sok képviselőtársam ezt el sem olvasta. És bár az inkonzequencziák egész rajára mutatott rá a szombati ülésben Horánszky Nándor t. képviselőtársam nagyszabású fényes beszédében, méltóztassék megengedni, hogy én is czkáljak néhány pontot ebből a remek elmeproduktumból. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt a benyomást teszi ez az emberre, a ki olvassa, mintha ezt az indokolást tíz ember csinálta volna. (Derültség a szélső baloldalon.) Húsz sort például a miniszter úr, ötven sort az államtitkár úr, 18 sort például Nagy Sándor t. képviselőtársam és a többit nem tudom, hogy kicsoda, mert hogy egy elméből, ha itt az agyvelő logikus alapon nyugszik, ez az indokolás így jöhessen napvilágra, az teljes képtelenség. (Igaz! Úgy van! a széhö baloldalon.) Ennyi inkonzequenczia ilyen rövid kis dologban szinte bámulatos. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez is csak arról teszen tanúbizonyságot, hogy mily mesterileg képes a mi kormányzatunk szerencsétlen dolgokat produkálni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalán.) Hogy állításom igazolására egy-két dologra rámutassak, (Halljuk !) azt mondja. — különben azon fordul meg a kérdés, — hogy a törvényjavaslat a sajtóútján a magánbecsület ellen elkövetett sértést nem esküdtszék előtt, hanem rendes bírói úton akarja megtorolni. Megokolja