Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

98 118. országos fllés 1897. jnnius 19-én, szombaton. lekszik, midőn a közérdek oltalmát cserben Nagyja. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ép azért nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatla­kozom azon határozati javaslatokhoz, a melyek erről az oldalról beterjesztettek. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső haloldalon. Szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az illést megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Azon nagyszabású beszéd után, melyet igen tisztelt barátom, Horánszky Nándor elmondott, felesleges lenne, ka a szőnyegen forgó törvény­javaslatot jogi szempontból venném bírálat alá. Nem teszem ezt, hanem keresem azon politikai okokat, melyek a t. kormányt arra vezették, hogy ezen életbeléptetési törvénybe a 16. sza­kaszt bevegye. (Halljuk! Halljuk!) Erre annál inkább kötelezve érzem ma­gamat, mert azon sok vád közül, melyet a kor­mánypárt a néppárt ellen emelt, az volt a nem leggyérebben hangoztatott, hogy a néppárt reakezionárius. Igaz, hogy a hányszor ezen vádat a t. túloldal szónokai ellenünk emelték, mi azt mindig illő komolysággal fogadtuk. De különös, hogy egy idő óta, a mióta ezen tör­vényjavaslat itt a ház asztalán fekszik, elnémul­tak ott ezen dolgok, a honnan oly gyakran felénk repítették azt és elhangzott itt, az ellen­zék padjain azon állítás, hogy ezen törvény a sajtószabadság csorbítását, tehát egy visszafejlő­dést jelent a sajtószabadság terén. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Es csodálatos, t. ház, hogy a reakezionárius néppárt nem e törvény­javaslat mellett, hanem az. ellenzék minden árnyalatával ellene harezol, (Úgy van! Úgy van! ahol- és szélső baloldalon.) meg akarja menteni az államot ezen törvény áldásaitól, meg akarja menteni a szabadságot a t. szabadelvű párt szabadságszeretetétői. (Úgy van! Tetszés a hal­oldal hátsó padjain.) A midőn én, t. ház, legelőször a házban felszólaltam, azt állítottam, hogy mindenütt a vallás megtámadásával karöltve jár a polgári szabadságok, az alkotmány megtámadása. Be­bizonyítottam akkor azt a mi nemzetünk és más nemzetek múltjából, de hogy oly hamar, oly megczáfolhatatlanúl legyen ez beigazolva, mint e törvényjavaslat 16. szakaszában, erről nem álmodoztam és ezt nem hittem volna. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Bárki, a ki a jelen országgyűlés vitatkozásait figyelemmel kisérte és rövid szavakkal híven jellemezni akarta volna, nem tehette volna ezt helyesebben, mint e kijelentésekkel: az ellenzék elkeseredett harcz az alkotmányért, a nép elnyomott jogaiért, a szabadságért. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Az egyházpolitikát a t. kormány és pártja azzal indokolta, hogy ez a szabadelvűség ne­továbbja, a szabadság zárköve. És mit látunk, t. ház? Azt, hogy e törvények életbelépte óta a kormány egyik alkotmányellenes merényletet a másik után követi el. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Nem szent előtte a levéltitok. Nem tiszteli azt az alkotmányt, melyet a szá­zadok hullámzásai között fel bírtunk tartani, melyet egy szent Nagyományként örökölt egy nemzedék a másiktól, nem ritkán vértől áztatva, mely épségéért folyt. Az alkotmány sánczaib i befogadott népet, azokban kiforgatja jogaiból. Mellőzi a törvény szigorát azoknál, kik hatalmi érdekeit lelketlenül szolgálják, törvény elé vonja azokat, kik elég bátrak, bogy a gonosztevőket, bármily közel férkőztek is a hatalomhoz, mely őt kitüntetésekkel elhalmozza, egész meztelen gonoszságukban feltüntetik. (Igaz! Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) Csak egy hatalom volt még eddig, a melyhez a t. kormány nem nyúlt és ez a szabad sajtó. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Most elérkezettnek vélte az időt arra, hogy az alkotmány-biztosítékokkal szemben is éreztesse hatalmát, (Ügy van! Úgy van! a bal­oldal hátsó padjain.) mert jól tudta, hogy a sajtószabadság oly hatalom, a melytől mindig rettegtek a zsarnokok, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) akár a kormánynak fénye övezte hom­lokukat, akár haszonleső párt érdekeire támasz­kodtak. (Tetszésabal és szélső baloldalon.) Hatalom, mely nem egyszer állította meg a gonoszság árját, mely időszakonként a nemzeteket meg­semmisítéssel fenyegeti, épúgy, mint a szikla­szirt megtöri a tenger hullámait. Hatalom, mely menedékhelye az elnyomottaknak és azoknak, a kiken igazságtalanság történt; hatalom, mely védő kezét a legutolsó emberre is kiterjeszti s a mely megalapított egy világbirodalmat a melyről oly elragadóan beszélt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam; a melyről valamennyi hódító álmodozott Nagy Sándortól Napóleonig s a melyet megalapítani uem birtak, mert a nyers erőre akarták ezt fektetni, mígnem a szabad sajtó megvetette ennek alapjait, kitűzte határait, biz­tosítva abban, a mi az emberben halhatatlan. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ma véd egy koldust, ostoroz egy embertársán elkövetett igaz­ságtalanságot, holnap felemeli szavát egész nem­zetek érdekében és akárhová eljut az ő Szava, óriási birodalmában, mely a czivilizáczió legvégső határáig terjed, ott érdem szerint felháborodás vagy részvét, undor vagy elismerés lesz osztály-

Next

/
Thumbnails
Contents