Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
118. országos ülés 1897. június 19-én, szombaton. oq része annak, a kiről szól. (Helyeslés a bal és szélső hátoldalon.) Ha ennyi jót tesz a szabad sajtó, t. ház, mi természetesebb, mi jogosabb és mi igazságosabb, mint az, hogy akkor, mikor ő maga téved, mikor ő maga letér a helyes útról, akkor azok üljenek ítéletet a szabad sajtó felett, a kik a legközvetlenebbül képesek megítélni, hogy mennyi jót tesz az egész társadalom és illetve az egész társadalomból szabadou választott esküdtek. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bál- és szélső' baloldalon.) Nálunk a sajtó volt az egyetlen tényező, a melyet alkotmányos jogaitól megfosztani képtelen volt a kormány, bár kísérletek tétettek erre. Most a történtek után, mióta a választások lefolytak, mintán egyik alkotmánybiztosítékunktól a másik után fosztott meg, mosta t. kormány ezen egyetlen alkotmánybizfcosítékunk irányában is meg akarja mutatni politikai ügyességét. Tudja a t. kormány, hogy meutííl szabadabb egy ország, annál szabadabb a sajtó, annál biztosabb az alkotmány, annál biztosabbak az állampolgárok egyéni jogai is. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) A hol szabad a sajtó, ott biztosítva van egyszersmind az állampolgárok személyes szabadsága is. Ha az egyiket megtámadták, nem kímélik a másikat sem. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindenütt, ahova nézünk, azon ürügy alatt, hogy a sajtó kinövéseit akarják lehetetlenné tenni, a sajtószabadságot akarták békóba verni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. kormány is azon teltevésből indult ki, hogy most egyszerre 30 éves alkotmányos élet után a személyes becsület az ő védelmére szorul, azon kormány védelmére, mely a törvény tiszteletének örök emléket emelt a lefolyt választások alkalmával. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső haloldalon.) Épen ezen választások alkalmával tapasztalhatta a t. kormány azt, hogy ebbeli ténykedésében a valóban független és szabad sajtó őt nem istápolta, hanem ellenkezőleg, nagyon kényelmetlen volt neki. Es ez az egyik indítóok, a miért most a szabad sajtót az ő atyai gondoskodásában akarja részesíteni (Igaz! Úgy van! a hal és szélső haloldalon.) Azért tehát a t. kormány benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, a mely úgy első szempillantásra elég tetszetős és elég ártatlan, de a mely 16. szakaszában rejti fulánkját. És mintha érezné a t. kormány a sajtószabadság ellen elkövetett ezen merényletének visszataszító voltát, csak egy életbeléptetési törvénybe elburkolva, annak egy szakaszában akarja becsempészni alkotmányunk egyik biztosítékának, a sajtószabadságnak lerontását. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) S az esetleges felháborodásnak azzal véli az elejét venni, hogy hivatkozik arra, hogy ez a törvényjavaslat nem egyéb, mintáz 1848-iki törvények inteneziójának megvalósítása, hivat' kőzik törvénykönyvekre, czitáíja az osztrák, a német, a belga, franczia, olasz, sőt még a bolgár és szerb törvénykönyveket is, csak az angol esküdtszéki intézmény és az angol törvények fölött surran át tíz rövid sorban. Pedig, t. ház, ha egy téren, úgy a sajtószabadság, az esküdtbíráskodás terén Anglia minden országnak mintaképül szolgál. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) a hol már a tizehetedik században a legmesszebbmenő sajtószabadság volt megvalósítva, a hol minden kivétel nélkül az esküdtek elé vitték a sajtó útján elkövetett bűntényeket és vétségeket. Igaz, Angliában igen ritkák az olyan esetek, a melyekben a sajtót esküdtszék elé állítják, nem azért, mintha úgy, mint a t. miniszter úr. — a kit a távollétében is legyen szabad üdvözölnöm — alkalmatlannak látnék erre, hanem azért, mivel ott az a nézet kapott lábra, hogy a sajtó útján elkövetett vétségeket, igazságtalanságokat maga a sajtó fogja szanálni, (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) azoanézett kapott lábra, hogy a közvélemény magára Nagyva a leggyorsabban fog meggyőződni a valóról és önként meg fogja adni az elégtételt a sértettnek. (Helyeslés a baloldalon.) Az is igaz, t. ház, hogy Angliában sohasem követték el a kormányok oly merényleteket a sajtószabadság ellen, mint itt például az egyházpolitikai mozgalmak idejében, a mikor kísérletek történtek a sajtó korrumpálására, megvesztegetésére, megvásárlására. És ha fürkészszük, hogy mikor lett Angliában a sajtószabadság biztosítva, az esküdtszék olyan nagy hatalommal felruházva, azt találjuk, hogy Angliában akkor lett a sajtószabadság ily nagy garancziákkal ellátva, a mikor legszemérmetlenebb háborút indított ellene a hözhatalom, a mikor I. Károly kiráy alatt egy tehetségnélkiili, erőszakos és furfaugos miniszter vezette a király helyett az országot. (Tetszés a bal- és szélső baloldalalon.) Buckingham herczeg, a ki a királyt rávette, hogy a mikor a parlamentet megnyitja, mondja meg minek tekinti azt; tudniillik semmi egyébnek, mint szavazógépnek és ezen szavakat adta a király szájába a trónbeszéd elmondása alkalmával: »Osszehívtuk a parlamentet, mivel a parlament a legrégibb, a legjobb és leggyorsabb eszköz, hogy pénzt kapjunk.* (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Akkor történt az, t. képviselőház, hogy az országban az alkotmány nem volt biztosítva, sőt annyira megfeledkezett az a miniszter magáról, hogy az állampolgárok egyéni szabadságát sem tisztelte, ágy, hogy kényszerítve látta magát a parlament a Habeas Corpus aktában kimondani azt, hogy Angliában egyetlenegy polgárt még a király parancsára sem lehet jogos ok fenforgása nélkül 13*
