Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

118. országos ülés 1897. JTHŰUS 19-én, szombaton. ST; az egyesítés kimondására és a további eljárásra az esküdtbíróság illetékes. Ha most egy közlemény által közfunkczionárius és magánszemély van sértve és ez nem képez egy bűncselekményt, e két külöuböző bűncselekmény, a melyek elválaszthatók úgy, a hogy azok megtorlása végett a sértett személyek a maguk illetékes bíróságai útján orvosolhatók.« Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ez gallimathias? Horánszky Nándor: Ez is! Legelőször is itt nem való, hogy ezt a kérdést a bűnvádi eljárás 19. §-a elintézi, mert a bűnvádi eljárás 19. §-ának idézett passzusa vonatkozik olyan bűncselekményekre, a melyek esküdtszékhez vannak ugyan utalva, de nem nyomtatvány útján követtettek el, és vonatkozik olyanokra, a melyek nem esküdtszékhez tartozó bűncselekmények. Világosan megmondja ezt a 39. §-nak általa elhallgatott további passzusa, a mely ekképen szól: »E szabály nem alkalmazható, ha az Összefüggő bűncselekmények közül az, a mely esküdtbírósághoz tartozik, nyomtatvány útján volt elkövetve.* Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az egész szakaszt tessék elolvasni, hiszen az másra vonatkozik! Horánszky Nándor: Kérem, hozzuk tisztába a dolgot, mert ezt zűrzavarba belevinni egyszerűen nem engedhetem. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mit állított a miniszter úr ? Azt, hogy ha egy sajtóközlemény által sértetik meg egy közfunkczionárius és sértetik meg egy magánszemély, akkor az összesítés kimondására az esküdtszék van hivatva. Az idézett hely pedig nem erről szól, hanem arról, hogy ha az esküdtszék elé tartozó cselekmény nem nyomtatvány útján követtetett el, mert ott van világosan: »E szabály nem alkalmazható, ha az összefüggő bűncselekmények közül az, mely esküdtbíróság elé tartozik, nyomtatvány útján volt elkövetve.« Barta Ödön: Hátha a magánegyén nem tesz panaszt? Horánszky Nándor: Az is egy másik konfúzió. Világos tehát először, hogy a 19. §., mint elintézési módozat, arra az esetre, a melyet a t. miniszter i\r felhozott, nem alkalmazható. De hát csakugyan úgy kontemplálja a t. igazságügyminiszter úr, hogy a szóban forgó eset két büntetendő cselekményt képezzen ? Például A. egy hírlapi közleményt tesz közzé, a melyben azt mondja, hogy X. közhivatalnok és Y. magánegyén szövetkeztek arra, hogy egy vállalatban az államot megkárosítsák. Ezen nyomtatvány útján elkövetett egy közlemény — kérdezem — két biintetentő cselekmény lesz-e vagy egy? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hátha egy lövéssel két embert lőnek le? Horánszky Nándor: Egy büntetendő cselekmény, mely többeket sért. Tehát ezzel még mindig nem hoztuk tisztába, hogy a t. miniszter úr két büntetendő cselekménynek tartja-e a felhozott esetet? Ez az, a mit én jogi abszurdumnak mondok, mert ez halomra dönti a bűnhalmazatra vonatkoz 6 anyagi rendelkezéseket is. Az anyagi bűnhalmazatra vonatkozó büntetőtörvénykönyv rendelkezései ugyanis megmondják világosan, hogy ha valaki a büntetőtörvénykönyvnek több rendelkezését sérti, vagy ugyanazon bűncselekményt ismételve követi el, ez bűnhalmazat. Sem egyik, sem a másik eset nem forog itt fenn, és mégis a t. miniszter úr bűnhalmazatot konstruál, még pedig egy életbeléptetési törvényben, vagyis olyan törvényben, a mely által, mint kiveszem, egyáltalában nem akarja a büntetőtörvénykönyv anyagi rendelkezéseit változtatni. Ez, t. képviselőház, merő lehetetlenség. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ám legyen úgy, hogy konczedálja a törvényhozás azt az unikumot is, a mely sehol a világon nem létezik, akkor is szükség van arra, hogy ezt világosan kodifikáljuk, szükség van továbbá arra, hogy a büntető törvénykönyvnek 19. és 20. §-ait, de nemcsak ezeket, hanem a magánvádlásra vonatkozó, gondolom, 44. és 45. §-ait is összhangzásba hozzuk. Lehet kimondani azt, hogy ebben az esetben az esküdtszék ítél úgy a magánegyén mint a közfunkczionárius felett; lehet azt mondani, hogy a bíróság ítél ily esetben mind a közfunkczionárius, mind a magánegyén felett; lehet azt mondani, hogy legyen egy lex Erdélyana a büntető kódexben, a mely szerint egyik is, a másik is külön-külön ítél, bőrt húz le a vádlottról egyik is és a másik is, vagy az egyik felmenti, a másik elítéli, a mikor azután elő fog állani egy jogszolgáltatási abszurdum, a melyhez hasonlót én nem láttam és nem hallottam. (Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) De tisztába kell hozni a kérdést mindenesetre, mert ha ezt tisztába nem hozzuk, akkor törvényhozói lelkiismeretlenség volna ezen törvénykönyvet akár a nagyközönségnek, akár a bírónak kezébe adni. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Vonja vissza! (Élénk derültség.) Horánszky Nándor: Folytathatnám még, t. képviselőház, azokat az ellenmondásokat, a melyeket részint az indokolásokban, részint azon beszédekben, a melyek a törvényjavaslat támogatására e házban felmerültek, előfordulnak. De áttérek egy más dologra, mert ez talán közelebb hoz bennünket a törvényjavaslat rendelkezésének