Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

98. országos ülés 1897 . május 18-áu, kedden. 8 a annyira vagyunk, mert én a magam részéről elvi ellensége vagyok az esküdtszéki bíráskodásnak. Én azt tartom, hogy a függetlenség kellő garancziáival ellátott bírói kar sokkal megfelelőbben működik az igazságszolgáltatás terén, mint az esküdtszéki intézményi eljárás. Azt hiszem, a magyar judikatura nem adott okot arra, hogy a bíróság függetlenségében és helyes ítélkezésében kételkedjünk és az esküdtszékek létesítéséhez csak azért fogott a t. kormány, mert ez hozzátartozik a szabadelvű programmhoz. De miután erről most már nem lehet szó, az egyetlen ok, mely a javaslat elfogadására bírhatna, az a meggyőződésem, hogy az esetben, ha ebből a javaslatból ebben az alakban törvény lesz, akkor Magyarországon tíz év múlva egyáltalán nem lesz ember, a ki az esküdtszék behozatalát kívánná. A javaslat szerint összeszedik, az esküdteket, de ügy, hogy a kormányhatalom közegei kiválasztják az alaplajstromból. Ezt semmi körülmények közt sem fogadom el, mert vészé lyeztetve látom benne a független bíróság megalakulását. Mint az előttem szólók bőven kifejtették, csak egy mód van a függetlenség megóvására, és ez a kisorsolás. Mert vagy megvan az esküdtszéki intézményre jogosítottaknak a kellő kvahfikácziójuk, vagy nincs. Ha meg van, nincs hivatva semmi hatóság azt még egyszer megvizsgálni és oly elvek szerint kiválasztani őket, melyek előttünk ismeretlenek, de melyek ezélzatait igen jól látjuk. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó •padjain.) Tehát csak úgy fogadhatjuk el a javaslatot, ha a részletes tárgyalás során a t. ház ezt a szakaszt megváltoztatja s a kiválasztás helyett a sorsolást veszi be. Ezen és még bejelentendő néhány módosításunk el nem fogadásának esetén azonban a javaslatot harmadszori olvasásban elfogadni nem fogjuk. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Lázár Árpád jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház ! Én az 1848 előtti és az 1848-iki korszaknak is— legalább meggyőződésem szerint — hu embere, nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint az előttem felszólalt t. képviselő urak, hogy a javaslatot általánosságban is elfogadhassam, mert az egyéni és közszabadságnak egyetlen és legfőbb biztosítéka van : a sajtószabadság, mely esküdtszék nélkül teljtsen meg van fosztva azon kellékektől, a melyek nélkül sajtószabadság nem létezik. Én, ismerve a körülményeket, 1867 óta, akkor kimondott véleményem szerint, lehetetlennek látom, hogy fokról-fokra erkölcsileg és anyagilag ne sülyedjene nemzet; most,30 év után látom, hogy érett már e közelerkölcstelenülés, hogy a sajtó szabadságára kell mérni az első legszelídebb csapást; s mert látom, hogy vannak bizonyos eköiestelen korok, melyekben kigúnyolják a hazafiságnak, az alkotmány és szabadságszeretetnek nyilvánulását, mert egy felvett hamis czím, a szabadéivüség ezíme alatt elkövettetik minden, a mi a nép szentségének, az állam szabadságának, az egyén szabadságának útját állja, ha csak az illető nem szegődik a hatalom szolgálatába, és mert látom, hogy elérkezett azon kor, melyben önök az 1848 egyik legnagyobb vívmányára, a szabadsajtóra és az esküdtszéki intézményre mérik csapásukat és ez lesz az első lók, mely után önök időről-időre, fokról-fokra inkább kívánják a nemzetet megpuhítani arra, a mitől mindig irtózott, hogy később beolvaszthassák oda, az általam a napokban említett kettős nyeldeklőjü madár szárnyai alá, a hova mindig kívánták az idegenek vinni. Mindezen tekinteteknél fogva a beterjesztett javaslatot még a részletes vita alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A szőnyegen levő törvényjavaslat fontosságát elvitatni nem lehet, a társadalomnak az igazságszolgáltatás gyakorlásába való bevonása a nemzet előhal adásáról szolgáltat bizonyítékot ; és ha általánosságban el is fogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, aggodalmaimat a törvényjavaslattal szemben röviden kifejezni és szavazatomat indokolni szükségesnek látom. Nézetem szerint egy törvény csakis akkor válhatik a nemzetre nézve áldásthozóvá, ha bir mindazon előfeltételekkel, a melyekre azon intézményt fektetni lehet, mert a törvény létesítésének indokát az magában még nem képezi, hogy folytonosan a külföldre hivatkozzunk és azt állítsuk, hogy ezen intézmények más országokban megvannak, mert ha nemzetünk történelmi fejlődését csak a közelmúltban megfigyeljük, azt tapasztaljuk, hogy az 1848-iki lezajlott nagy események után 1867-ig elnyomott nemzet voltunk, 1867 tői pedig, alkotmányunk helyreállítása óta az egész lefolyt harmincz esztendőt államháztartásunk belső berendezése, azonkívül nemzeti egységünk és nemzeti jellegünk biztosítása és kivívása érdekében kifejtett munkásságunk foglalta el. A czivilizáczió rohamos fejlődése, különösen pedig az ipar és kereskedelem fejlődése elől nemzetünk sem zárkózhatott el, ' azonban azt tapasztaltuk, hogy míg más orszá-