Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

97. országos ülés 1897. május 12-én, szerdán. 71 Köztudomású dolog, t. ház, hogy a hármas szövetség teljesen békés jellegű, és azért semmiképen sincs épen ennek folytán kizárva az, hogy ezen békés jelleg és békés törekvésre való tekintettel anuak tagjai más hatalmakkal is barátságos egyetértésre ne juthatnának. Már t. ház, az összes nagyhatalmak egyértelmű eljárása a közeli keleti kérdésben ezt igazolta. És habár, t. ház, a nagy hatalmaknak — sajnos — nem sikerült a török-görög háború kitörését megakadályozhatni, mégis talán a nagyhatalmaknak együttes működése eredményezte azt, hogy a háború lokalizálható lett és nem nyújtott európai komplikáczióra okot és alkalmat, sőt — a mint azt előbb jelezni szerencsém volt — remény van, hogy épen a nagyhatalmak erélyes és egyértelmű eljárása folytán lehet már közelebbről a békét is biztosítani. Az ilyen módon létrejött és szükséges sűrű diplomacziai tárgyalások alkalmával a krétai kérdésből kifolyólag megelégedéssel konstatálhatni, hogy az orosz kormánynak szándékai megegyeznek azon békés és konzervatív politikával, melyet mi szövetséges társainkkal együtt teljes egyetértésben a Keleten követünk. Oroszország, t. ház, épen úgy, mint mi, kijelentette, hogy nem követ a Keleten semminemű önző czélokat, hanem a rendnek, közbiztonságnak és status quonak fentartására törekszik. Bátran állíthatom tehát ennek folytán, t. ház, egész határozottan, hogy mindkét nagyhatalomnak, az osztrák-magyar monarchiának és Oroszországnak keleti politikája tekintetében a czélok azonossága iránt az egyetértés teljesen fennáll. És, t. ház, ő Felségének, királyunknak szentpétervári látogatása, valamint azon meleg fogadtatás rendjén is, meljijen ott részesült, kétségtelenül hozzájárulás lett biztosítva azon jó viszonynak ápolására és megerősítésére, mely az osztrák-magyar monarchia és Oroszország között fennáll. Azt gondolom, t. ház, hogy ezekben kellő határozottsággal és minden kétséget kizárólag elmondottam a tényt, elmondottam politikánkat a Keletet illetőleg, elmondottam határozottan az egyetértést, az egyértelmű eljárásra való törekvést a Keleten, mely a status quonak fentartásában nyer határozott kifejezést. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobbóldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azokra tenném megjegyzései-. mét, melyeket az igen tisztelt miniszterelnök úr az én interpellácziómra válaszolólag előadott, nem tehetem, hogy néhány szóval ki ne térjek azokra, mik Polónyi Géza t. képviselőtársam interpelláeziójából kifolyólag itten történtek. Az nemcsak egy interpelláló képviselőnek ügye, nemcsak egy pártnak ügye, nem is csak a képviselőháznak ügye, hanem egész Magyarországnak az ügye, hogy a nemzetközi vonatkozások összességében, azok minden nyilvánulásaiban és különösen a miniszterelnök úr részéről is helyesen világtörténelmi fontosságúnak jelzett ily összejövetelek alkalmából a magyar királyi koronának fénye, a magyar állami szuverenitásnak önállósága minden kétséget kizáró világossággal kifejezésre jusson. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Á t. miniszterelnök úr helyzete igen könnyű lett volna aís erre vonatkozó interpelláczióval szemben, ha azok a felszólalások és egyéb manifesztácziók, melyek ez alkalommal történtek, Magyarország közjogi állásának tényleg megfeleltek volna. Á kérdés egyszerűen az volt, vájjon azokban a pohárköszöntőkben és egyéb nyilatkozatokban, a melyek — igen helyesen jegyezte meg Polónyi Géza t. képviselőtársam — nem szoktak a rögtönzés szüleményei lenni, hanem megelőző diplomacziai érintkezés alapján kölcsönös egyetértéssel állapíttatnak meg, a magyar királyi korona, mint önálló fejedelmi individualitás, a magyar állami és nemzeti szuverenitás, mint önálló szuverenitás kifejezésre jutott-e, vagy nem? Erre a kérdésre igennel vagy nemmel válaszolni igen könnyű lett volna. Ezt a kérdést az országnak megnyugvására egyszerűen ama nyilatkozatok hiteles szövegének előadásával lehetett volna elintézni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy a kérdés ezt az egyedül kielégítő elintézést nem nyerte, ez vagy a magyar miniszterelnök részéről, a magyar parlament tekintélyének és hivatottságának meg nem bocsátható kicsinylését jelenti, vagy pedig azt, hogy azok a nyilatkozatok tényleg nem ütötték meg Magyarország közjogi helyzetének mértékét, a mely esetben a magyar kormányt hivatása egyik legfontosabb részében vétkes mulasztás terheli a legjobb esetben. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a választ tudomásul vehette a ház, de e felett a válasz felett napirendre nem térhetünk. Ez a kérdés ilyen homályban megfelelő és megnyugtató elintézést nem nyerhet és pedig annál kevésbbé, mert épen a miniszterelnök úr kormányzásának idejében folyton, ismétlődnek azok aa esetek, midőn ünnepélyes alkalmakkor Magyarország állami önállósága, Magyarországnak, mint külön szuverenitásnak kidomborodása a külföld előtt elhanyagoltatik, Magyarországnak közjogi és nemzetközi helyzete felett a homály nemcsak fenhagyatik, hanem mindig sűrűbbé tétetik. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Hisz csak az orsovai esetre kell emlékeztetnem, hogy e tételt bebizonyítsam. Áttérve most már arra a válaszra, melyet saját