Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

72 97. országos ülés 1897. május 12-én, szerdán. interpeíláöziómra nyertem, csak igen röviden kell nyilatkoznom. Iiiterpeliáeziómnak az a része, mely a görög-török viszályra, illetőleg annak befejezésére vonatkozik, úgy látszik, elintézést nyert azok által az események által, melyekre a miniszterelnök úr rövid czélzást tett, és nem habozom kijelenteni, hogy oly elintézést nyert, mely az én óhajtásaimnak és meggyőződéseimnek megfelel. Á háború befejezéséhez közeledik, még pedig oly programra megvalósulása alapján, mely alkalmas az európai békét s hazánk érdekeit biztosítani. Csak annak a reményemnek és bizalmamnak vagyok bátor kifejezést adni, hogy midőn a nagyhatalmak kezükbe veszik a Kelet ama részeiben a béke helyreállítását és az ottani állapotok rendezését, ezt felelősségük teljes érzetében fogják tenni. Mert ha a múltra kitérőleg némely kritikai megjegyzést szabad tenni, ez abban áll, hogy a nagyhatalmak együttes akcziója annak negatív czéljaira nézve meglehetősen tisztában volt önmagável és a negatív czélokat, tudniillik Görögország intervencziójának meggátlását, vagy legalább sikertelenné tételét igenis szem előtt tartotta. De — s ebben áll a nagyhatalmak akcziójának úgy erkölcsi, mint politikai gyengesége — midőn Görögországnak intervenczióját részben megakadályozták, részben sikertelenné tettek, nem gondoskodtak kellő erővel a szem elől nem téveszthető pozitív czélról, arról tudniillik, hogy a meghiúsított intervenczió helyébe egy sikeres, a czélnak valóban megfelelő másik intervencziót helyezzenek. Már pedig azokat a tartományokat az anarchiának átadni, ellenkezik azzal az erkölcsi felelősséggel, az emberiségnek azokkal a törvényeivel, melyeket szem elől téveszteni még a legnagyobb anyagi hatalomnak sem szabad. E fentartással és e reményem kifejezésével a miniszterelnök válaszának előrészét, azt, mely a török-görög viszály befejezésére vonatkozik, mint nézeteimmel nagyban és egészben egyezőt, tudomásul veszem. Interpelláczióm második részével szemben a miniszterelnök úr kijelentette, hogy szövetségeink nem változnak; hangsúlyozta e szövetségeknek, különösen a hármas szövetségnek maradandó jellegét, azt a jelleget, mely e szövetséget a mai európai nemzetközi rendnek egyik oszlopává teszi. Ha méltóztatnak visszaemlékezni az interpellácziót megokoló beszédemre, akkor tán fel fogják emlékezetükbe idézni azt is, hogy szövetségi viszonyaink. megbolygatását, ha az beállt volna, sajnálatos ténynek jeleztem. így csak megnyugvással vehetem tudomásul azt a kijelentést, hogy e hármas szövetségi viszony eddigi erejében és hatályosságában ezentúl is fennáll. Teszem ezt ismét azzal a fentartással, a melyet már indokoló beszédemben mondtam, hogy tudniillik adandó alkalommal e szövetségi viszonyaink csakugyan alkalmasaknak fognak bizonyulni, s erőt fognak szolgáltatni nekünk azon érdekek megvédésére, melyek elsősorban ugyan a mi monarchiánk s a mi hazánk érdekei, de messzebblátó mértékkel mérve, az egész czivilizált emberiségnek, az egész nyugoti világrendnek érdekei. Ilyen kikötés mellett, mint előre kijelentettem, csak megelégedéssel üdvözölhetem a viszony javulását monarchiánk között és a hatalmas orosz birodalom között, csak megelégedéssel üdvözölhetem azt a tényt, hogy a Kelet helyzetére nézve a czéloknak azonossága létezik, még pedig a czéloknak azonossága azon konzervatív felfogásnak és politikának alapján, mely monarchiánk és a hármas szövetség politikája volt. Ennek folytán én a miniszterelnök úr válaszát, mint olyat, a mely ellen nekem politikailag kifogásom nem lehet, sőt a mely felfogásommal megegyezik, tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök s Tudomásul veszi a ház a miniszterelnök úr válaszát ? (Igen >!) A ház tudomásul vette. Következik a miniszterelnök úr válasza Kossuth Ferencz képviselő úr második interpellácziójára. B. Bánffy Dezső miniszterelnök s T. ház! Kossuth Ferencz képviselő úr a háznak márczius hó 6-án tartott ülésében interpellácziót intézett hozzám, röviden szólva, a vörös könyv tárgyában. Ezen interpeílácziö azt mondja: » Minthogy minden alkotmányos államban közzé szokták tenni a külügyekre vonatkozó jegyzékváltásokat, azért, hogy az országgyűlések hiteles alakban értesüljenek a külügyek vezetésében felmerült mozzanatokról; és minthogy e szokást az alkotmányos korszak kezdetén a magyar és osztrák monarchiában is követték és csak a hetvenes évek kezdetén szűntették meg minden ok nélkül a vörös könyv közzétételét; ezek folytán van-e szándéka a miniszterelnök árnak odahatni, hogy időnként ismét közzététessenek a külügyekre vonatkozó jegyzékek, illetőleg az egykori vörös könyv tétessék újra közzé és mutattassák be a magyar országgyűlésnek.« Hát, t. ház, hogy mindjárt végére érjek feleletem érdemleges részének, szükségesnek tartom elmondani, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy kilátásba helyezhessem Kossuth Ferencz képviselő úrnak azt, hogy a delegácziók elé régebb terjesztetni szokott vörös könyvnek újabbi közzététele iránt intézkedjem, illetőleg, hogy azt ez idő szerint legalább kilátásba helyezhessem. Ilynemű periodikus közlemények sohasem tartalmaznak aktuális politikára vonatkozó anya-