Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

97. országos ülés 1897. május 12-én, szerdán. 67 mondja a t. miniszterelnök úr, hogy nem authentikus források alapján tettem fel a kérdést a kérdéses pohárköszöntő és Muravjev gróf jegyzéke alkalmából. Teljesen igaz. Hisz ez volt kérdésem indító oka és czélja, hogy a miniszterelnöki székből authentikus felvilágosítást kapjak azon két konkrét tény tekintetében, hogy nyugtassa meg Magyarország közvéleményét a miniszterelnök úr aziránt, igaz-e elsősorban, hogy azon pohárköszöntő alkalmából a magyar király megnevezése, czímzése kimaradt; másod szór igaz-e és helyesen közöltetett-e a lapok által az, hogy Muravjev gróf, mint most már Oroszországnak végleg kinevezett külügyminisztere, oly jegyzéket intézett a bolgár kormányhoz ezen látogatás alkalmából, a mely szerint megint csupán és kizárólag az osztrák császárról történik csak említés, a magyar király pedig ott mint látogató nem szerepel. Ez volt a ténykérdés. Már most erre micsoda feleletet kapok ? Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy a lapok értesítései tévesek és helytelenek, nem hitelesek. Hát mennyiben nem hitelesek ? Mi ok lehet arra, hogy ez a nem hiteles szöveg hiteles alakban a miniszterelnöki székből elő ne terjesztessék? Miért nem mondja meg a miniszterelnök úr azt, hogy igaz-e, vagy nem igaz, hog}' ama pohárköszöntőből kifelejtetett vagy tévedésből, avagy szándékosan és czélzatosan kihagyatott? Mert bármely eset álljon elő, t. képviselőház, ha az szándékosan és czélzatosan hagyatott ki, akkor mulasztás terheli a kormányt, mert mindenki tudja, hogy az ilyen pohárköszöntő előleges diplomácziai érintkezés útján a kormányok által állapíttatik meg. Nekem ily esetben feí kell tennem, hogy gróf Goluchovszki és báró Bánffy t. miniszter urak ezen velük előzetesen közölt pohárköszöntő szövegében vagy nem vették észre, hogy a magyar király abból egyszerűen ki van felejtve, a mi súlyos mulasztás, vagy — a mi ennél mindenesetre sokkalta súlyosabb — czélzatosan hozzájárultak ahhoz, hogy ezen látogatás alkalmából onnan a magyar király kihagyassék. Már most, t. képviselőház, hogy melyiket választja magának a miniszterelnök úr, nekem mindegy, de rám nézve, mint Magyarország képviselőjére nem megnyugtató a válasz. Engem semmi más nem vezetett e dolognál, mint az a féltékeny aggódás, a mely minden magyar embernek kötelességévé teszi, hogy legalább az a kevés, a mi a pragmatiea sanctío és az 1867: XII. tcz. által Magyarország állami önállósága és függetlensége számára biztosítva van, — és ezen kevéshez sorolom én a magyar király közjogi önállóságát, tiszteletet parancsoló önállóságát is, — hogy ez minden alkalommal, a midőn világtörténelmi, nagy horderejű tényekkel állunk szemben, kellőleg respektáltassék. Ezen szándékomban, azt hiszem, minden magyar ember őszinte támogatására bátran számíthatok. Hanem a mikor ilyen feleletet kapok, hogy nem hiteles az a közlés, de nem mondja meg, hogy miért nem hiteles és azt sem tartja szükségesnek a magyar parlament előtt megmondani, hogy mi hát a hiteles szöveg, akkor a konklúzió egyszerűen az, hogy ilyen kérdéseknél a magyar parlament dekompozieziója a czél, azt mondja: »schmaro«, ez nem elétek való, nektek ehhez semmi közötök. Ezt az alkotmányos tételt nem fogadhatom el és örvendek rajta, hogy konstatálhatom, hogy példa és preezeclens nélkül való eset az, hogy magyar miniszterelnök ilyen választ ad. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Gyalusat!) De, t. képviselőház, még néhány szót. Beszélünk ezékiiak a hírlapi közléseknek nem hiteles voltáról. Vájjon mi lehet ennek az oka? Felhívom rá a magyar közvéleményt, felhívom az országgyűlésnek és különösen az ellenzéki pártoknak szíves figyelmét. Miről van szó? Itt is egy furcsa, egy minden tekintetben tarthatatlan viszony keletkezett Magyarország és Ausztria között. Miként látnak napvilágot ezek a tudósítások? Létezik egy karteliben álló nemzetközi hivatalos távirati hírszolgálat. (Mozgása szélső baloldalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, egyes államokban. például Franeziaországban van az Agenee Havas, melyet a börze tart fenn, és létezik például Amerikában, New-Yorkban egy vállalat, mely több niilliókkal alapíttatott; léteznek privát, ilyen hírszolgálatot közvetítő vállalatok. Azonban Magyarországon mi a helyzet? Az, hogy Bécsben ez a hírszolgálat, úgynevezett correspondence-szolgálat államosítva van és a bécsi államosított hírszolgálatnak filiáléja a magyar Correspondezbureau, . . . Hentaller Lajos: Egyesi- és Maszákosított! (Derültség.) Polónyi Géza ... ez az »Országgyűlési Értesítő*. Mi ennek a furcsa és tarthatatlan konzequencziája, t. ház? Az, hogy mi se külföldről nem kaphatunk ide semmiféle hivatalos és félhivatalos tudósítást, a mely az osztrák hivatalos Oorrespondenz-Bureunak a czenzuráján nem megy keresztül, (Ügy van! a szélső baloldalon.) úgy, hogy ide csak az ott megczenzurázott táviratok érkezhetnek, sem pedig a tőlünk külföldre menő hivatalos táviratok, miután ezen kartellben álló vállalatok révén csakis az »Országgyűlési Értesítő« útján kerülhetnek ezek külföldre, czenzura nélkül nem kerülhetnek oda és pedig osztrák czenzurán kell keresztttlmenniök. Hát, t. ház, 9*