Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-97
68 97. országos ölés 18Ö7, május 12-én, szerdán. magának Romániának — pedig szörnyen kis állam hozzánk képest — megvan, igaz, az államosított ilyen hírszolgálata; én nem akarok most azzal a kérdéssel, mint nagyon fontos kérdéssel foglalkozni, mennyiben volna helyes államosítás útján ezt a kérdést megoldani, a mi magában véve súlyos aggodalmakra adhat okot, de ezt a kérdéat is minden körülmények közt a kormánynak mentől előbb meg kell oldania, mert a jelenleg fennálló állapotot, hogy Magyarország még a hivatalos hírszolgálat tekintetében is egyszerűen szuffraganeusza, egyszerűen alárendeltje a bécsi Correspondenz-Bureaunak, a jövendőben fentartani nem akarhatjuk. És így van, t. ház, ennél az esetnél is. Méltóztatnak tudni, hogy az egyik távirati iroda, a magyar Correspondenz-Bureau, megkorrigálja ezt a nyilvánvaló közjogi botrányt — mert annak kell neveznem — és, t. ház,a magyar táviratok szövegében megpróbálták leadni, hogy a magyar királyról is említés lett téve; csakhamar jött azonban a hivatalos czáfolat, a mely szerint kitűnt, hogy a magyar Correspondenz-Bureau, ille tőleg az »Országgyűlési Értesítö« abban a szövegben tódított és illetőleg ferdített. Már most, t. ház, én nem vagyok abban a helyzetben, hogy én az osztrák CorrespondenzBureaut felelősségre vonhassam aziránt, melyik szöveg hiteles, melyik nem. Én azt hittem, hogy jó helyre fordulok, midőn Magyarország miniszterelnökétől kérdezem, akkor, midőn Magyarország királyának közjogi állása és méltósága ilyen egymással ellentétes hírekkel bizonyos mértékig kompromittálva lett, hogy mi a való és hiteles szöveg? Méltóztattak hallani, miiyen feleletet kaptunk. Ez teljesen méltó báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrhoz és azért én azt a magam részéről egyszerűen tudomásai nem veszem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Egyáltalán nem fektetek súlyt arra, — és ezt ismételten kell hogy hangoztassam, — hogy Polónyi Gésa képviselő úr mit tart rólam, mit nem. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szeísőbaloldalon.) Az én nézetem az, hogy én kötelességemet teljesítem akkor, midőn egyes kérdésekben úgy nyilatkozom, a hogy az a kérdés politikailag nagyfontosságú jelentőségénél fogva indokolt és szükséges, mert nem tartom kötelességemnek, t. ház, azt sem, hogy Polónyi Géza képviselő úr által itt és ott, lapokban olvasott egyik-másik aggályára nézve kötelező felvilágosítást adjak. (Zajos ellenmondás és felkiáltásolt a szélső baloldalon: Be köteles!) De nem tartozom! Polónyi Géza képviselő úr. . . (Hosszantartó, nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem, hiszen felelni iehet majd! (Halljuk. 1 ) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Polónyi Géza képviselő úr olvas, a mi neki tetszik, olvas, a hol tetszik, de hogy az biteles-e vagy nem hiteles, a mit ő olvas, azért felelős nem vagyok. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Hát mi a hiteles?) Nem vagyok felelős a lapoknak még azon közleményeiért sem, a mik az állítólagosán államosított CorrespondenzBureau útján jönnek a lapokba, sőt nem vagyok felelős a Magyar Távirati Iroda által közölt közlemények szövegére vonatkozólag sem. Nem látom szükségesnek, t. ház, azon kétségtelenül nagyfontosságú kérdéssel ez alkalommal foglalkozni, hogy vájjon a hírszolgálat kérdése miként volna és egyáltalában volna-e rendezendő a hitelesség és bizonyos határokig a hivatalosság szempontjából is; mert nem lehetetlen, hogy egyetértenék Polónyi Géza képviselő úrral és ezt konzequenter kerülöm, (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) de nem is valami nagy előny volna, ha államosíttatnék- a hírszolgálat, úgy mint Ausztriában és Romániában is van, és oem tudom bizonyosan, hogy elsősorban ellenzéki részről találtatnék-e ez előnyösnek. (Tetszés jobbfelöl.) Azonban, t. ház. úgy a hogy nyilatkoztam, láttam ég tartottam kötelességemnek nyilatkozni sok különböző, nagyfontosságú politikai okoknál fogva. Nem látom magam indíttatva, t. ház, az elmondottakhoz még sokat hozzátenni. Mindazonáltal, ha már hivatalos és hiteles szövegekről beszélünk, indokoltnak látom Polónyi Géza képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy ha a Szent-Pétervárott elmondott beszédeket vagy tósztokat akarja hitelesebben ismerni, úgy ne fordítást és hibás fordítás révén »király«-t közlő »Egyetértés«-t, és ne akármelyik másik »császárt« közlő lapot olvasson, hanem olvassa a Szent-Pétervärott megjelenő »Journal de Sí. Petersbourg«-ot, (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hát az a hiteles? Halljuk/ Halljuk! jobbfelöl.) és akkor meg fogja látni a képviselő úr, (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) hogy azon szöveg szerint sem császár, sem király nem mondatott, hanem egyszerűen »Majesté«-. Azt gondolom, t. ház, hogy a >>Majesté« kifejezésben Magyarország közjoga egyáltalában hátratéve nem lett és a magyar király is ezalatt mindig érthető. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Kerülni akartam, t. ház, és most is kerülöm mélyebbrehatólag ezen kérdésbe belemenni, de mikor azt mondtam, hogy azon közlemények, a melyekre a képviselő úr hivatkozik, nem authentikus szövegben jelentek meg a lapokban, akkor hallgatólag elmondtam azt is, hogy a magam részéről, tekintettel azon jegyzékszövegek hiteles voltára,
