Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

6* 97. országos ülés 1897. május 12-én, síerd&n. Abban az egyben igaza vau az interpelláló úrnak, hogy abban a községben és azon a környéken az a szabályokkal meg nem egyező szokás harapózott el, hogy a skarlát, difteritisz vagy más ragályos és fertőző betegségben elhaltakat, ha azok reggel vagy éjjel halnak meg és reggelre kiviszik a halottas kamrába, aznap délutánján, — ha délután halnak meg s este előtt viszik ki, másnap délelőtt temetik el, s ezt az elöljáróság minden tekintetben megköveteli. Ez az eljárás nem. felel meg a szabályoknak, mert a szabályok azt írják elő, hogy a temetésnek a balált követő negyvennyolca óta leteltével szabad csak megtörténnie; kivételnek csak ragályos betegségnél van helye, de ott is csak akkor, ha a halált konstatáló halottkém orvos, vagy orvosi minősítéssel bir, tehát nem laikus s ez esetben sem adhat rövidebb időre engedélyt, mint harminczhat órára. Ebben a tekintetben tehát a községi elöljáróság eljárása nem felel meg a szabályoknak. De a megejtett vizsgálat folyamán arról is tudomást szereztem, hogy az a halottas ház vagy hullakamra, mely Kuttin község temetőjében van, oly primitív és oly hiányos, hogy az illetők, habár belátják szükségességét azon intézkedésnek, hogy a halottat a családtagok és a házban lakók egészsége veszélyeztetésének meggätlása czéljából kivigyék, épen azért, mert az a halottas ház ajtó és ablak nélkül semmi biztonságot nem nyújt és a hulla ki van téve esetleg ragadozó állatoknak is, nem szívesen vetik magukat alá; az asszony azonban önként vitte ki gyermekét és délután a gyermek elföldelésénél jelen is volt, tehát az elöljáróság nem hiúsította meg ä temetést. A jegyző ezt egyenesen meg is mondta az asszonynak, de ez azt felelte; »temesse el az, ki a halottas házba kiviteti*, tehát ő maga sem kivánt arról gondoskodni. Egyszer azzal mentegette magát, hogy mély és erős fájdalma volt az ok, hogy elfelejtett a paphoz menni, pedig a papnál volt reggel, mielőtt a jegyzőhöz ment, tehát a papnak tudomással kellett volna birnia a halálesetről; másszor azt állította, hogy ő azért nem akarta egy házilag eltemettetni, mert felháborodásában a mellett maradt, hogy az, a ki gyermekének kivitelét elrendelte, egyúttal temesse is el, ő leveszi a kezét gyermekéről. Mindezek következtében egyrészt, mivel az eltemetési eljárás az idő tekintetében nem szabályosan történt s mivel másrészt a községi elöljáróság nem járt el gondosan, hogy a kétségtelenül szükséges hullakamrát oly karban tartsa, hogy az a ezélnak a biztonság szempontjából is megfeleljen, a községi elöljáróság ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendeltem. Kérem a t, házat, méltóztassék előadott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár János: Igen tisztelt ház! Sejtettem, sőt majdnem biztosan tudtam, hogy a nagyméltóságú belügyminiszter úr válaszának első részét úgy fogja előadni, a mint valóban elő is adta. Ezt pedig onnan sejtettem, mert még mielőtt a miniszter úrral az elrendelt vizsgálat eredményét tudatták volna, az illető lelkész úrtól levelet kaptam, melynek idevágó része így szól (olvassa): »Áz eredmény — tudniillik a vizsgálat eredménye — ismeretlen ugyan előttem, de hogy minő lesz az, már előre sejteti ama körülmény, hogy az egész kihallgatás a panaszolt anyakönyvvezető folytonos jelenlétében, annak folytonos közbeszólása s így morális preszsziója alatt folyt le. Azonban bármily legyen is a vizsgálat eredménye, én az első jelentésemet most is egészben fentartom, mert az tény, a mit letagadni nem lehet, hogy a halott anyját a halottkém lapjával házából kikergette, 200 forintnyi bírsággal fenyegette, a halottat azonnal kivitette és az egyházat egészen mellőzve, — mert a nélkül, hogy nekem az egészről legkisebb tudomásom lett volna, vagy hogy a temetést engedélyező tanúsítványt elküldte volna, — a gyermeket erőszakosan elföldeltette,« Ezt a vizsgálatra vonatkozólag voltam bátor felhozni. Azt azonban a miniszter úr is megerősíti, hogy helytelenül, szabálytalanul járt el az elöljáróság, mert a kiszabott idő letelte előtt temettette el a gyermeket, sőt hozzáteszem, hogy azt rögtön el is földelték, mihelyt az anya kivitette a jegyzővel. Felelete második részeért köszönettel tartozom a miniszter úrnak s azt tudomásul is veszem. Sőt eltekintek a válasz első részétől és tudomásul veszem az egészet is, hangsúlyozván, hogy az én reláczióm igaz volt. De tudomásul veszem, mert megvallom, hogy azon reläczió után, melyet beadtak a miniszter úrnak, mégannyit sem reméltem tőle, mint a mennyit tett az ügy orvoslása érdekében. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Az interpelláló képviselő úr oly kifejezések kíséretében vette tudomásul válaszomat, hogy még egyszer fel kell szólalnom. Én a tényállást a hivatalos jegyzőkönyv alapján adtam elő, melyből kiderül, hogy a plébánosnak volt tudomása a halálesetről és arról is, hogy a gyermeket kivitték a halottas házba. Más esetekben ő is temetett 36 órán belül, mert a mint reggel a gyermeket kivitték, délután elföldelték. Azt hiszem, egy kis jóakarattal megtörténhetett volna a márczius elsején kivitt Vrabel Mária egyházi eltemetése is, mert négy ember tanúsága van arra, hogy délután 3 és 5 óra között — a val-