Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-97
97. országos ülés 1897. május 12-én, szerdán. 65 lomások eltérők — történt a gyermek eltemetése. Árról, hogy mit várt a képviselő úr, nem szólhatok. Én a hivatalos tényállás alapján nyilatkoztam és egyebet nem tehetek, mint az illető közegek ellen a vizsgálatot megindítom. Molnár János: T. ház! Meg kell jegyeznem, hogy a plébánosnak igenis tudomása volt a halálesetről, sőt ő volt az, a ki az asszonyt, mihelyt nála bejelentette a halálesetet, elküldte az anyakönyvvezetőhöz. De arról, hogy mi történt ezután, semmi tudomása sem volt. 0 várta, hogy az asszony visszajön, elhozza az állami anyakönyvvezetőnél tett bejelentésről szóló igazolványt. De hiába várta és így a dolog csak akkor jutóit tudomására, mikor a gyermek már el volt temetve. Elnök: Tudomásul veszi-e a ház a miniszter úr válaszát? (Igen!) A ház tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza a gönczi főszolgabíró eljárására vonatkozólag. Perczel Dezső belügyminiszter: Ugyancsak Molnár János képviselő úr a márezius 24-én tartott ülésben a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »A gönczi járás főszolgabírója, Dobozy István előtt a folyó évi múlt hó végén négyízben megjelentek Urbán András helvét hitvallású vőlegény és Pittlik Erzsébet róm. kath. menyasszony a végből, hogy születendő gyermekeik vallására nézve megegyezzenek s az erről szóló jegyzőkönyv hiteles másolatát megnyerjék. A nevezett főszolgabíró e jegyzőkönyv fölvételét — reátámadván a helvét hitvallású vőlegényre, hogy: »Nem szégyenled magadat átengedni vallásodat?« — tehát minden törvényes ok nélkül megtagadta. Mikor pedig a jegyesek ismételve megjelentek előtte, uto'só ottlétök alkalmával azt mondta nekik: »Mosí már azért sem adom ki«. Mivel tudtommal a megyei főszolgabírók a szóban forgó jegyzőkönyet mind fölvenni, mind pedig azokról másolatot adni, mind a törvény, mind a miniszteri utasítás szerint is szorosan tartoznak: Tisztelettel kérdem a t. belügyminiszter urat: 1. Szándékozik-e az imént leírt ügyet megvizsgálni? 2. Szándékozik-e arról gondoskodni, hogy Dobozy István gönczi főszolgabíró törvényes kötelességének megtagadása miatt érdeme szerint bűnhődjék? s 8. Hajlandó-e intézkedni a felől, hogy a főszolgabírók ama törvényes kötelességöknek, mely őket a jegyesek ily megegyezésének jegyzőkönyvbe foglalása és arról való másolat kiszolKÉPVH. NAPLÓ. 1896 -1901. VI. KÖTET. gáltatása tekintetében — törvény és miniszteri utasítás szerint — terheli, kellően és pontosan megfeleljenek ?« T. ház! Jelenthetem a t. háznak, hogy miután erre a kérdésre nézve a gönczi járás főszolgabírójának eljárását panaszló beadván, már a vizsolyi római katholikus plébános, Bodnár Endre által közvetlenül a belügyminisztériumhoz is beadatött, tehát én már két héttel az interpellácziót megelőzőleg márezius 10-diki dátummal intézkedtem aziránt, hogy az eset megvizsgáltassák, így most az interpelláczió folytán elrendelt bővebb vizsgálat alapján is meggyőződtem arról, hogy csakugyan a gönczi járás főszolgabírója úgy a jelen esetben, mint egyszer már megelőzőleg is nem oly módon járt el, mint azt a gyermekek vallásáról szóló 1894. évi törvény 1. és 2. §-a rendeli és hogy a felekkel szemben hasonló értelmű jegyzőkönyvnek felvételét, illetve kiadását megtagadta, ehhez képest én Abaúj vármegye közigazgatási bizottságához intézett rendeletemmel intézkedtem aziránt, hogy a nevezett járási főszolgabíró ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendeltessék. Est tartottam szükségesnek az interpelláczióra válaszúi előadni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni, az utolsó pontra nézve azon válaszommal együtt, hogy általános intézkedések kiadásának szükségét nem látom, mert ebből az egy esetből, ennek az egy járás főszolgabírójának nem szabályszerű eljárásából az összes törvényhatóságok tisztviselőinek eljárására hátrányos következtetést vonni nem lehet s nem méltányos. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Molnár János: A t. miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter úr válaszát? (Igen!) Tudomásul vétetik. Következik a miniszterelnök úr válasza Polónyi Géza képviselő úr interpellácziójára. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselő úr apostoli királyunknak legutóbb Szentpétervárott tett látogatása alkalmából egy interpellácziót intézett hozzám, a mely interpelláczió tartalma szerint a képviselő űr tudni kívánja, hogy (olvassa): »Tett-e a magyar kormány előzetesen intézkedéseket asiránt, hogy ő Felségének szentpétervári látogatása alkalmával a magyar király közjogi állása és méltósága az azt megillető mértékben érvényesüljön ?« továbbá tudni kivallja, hogy (olvassa): »Melyek azon tények, melyek azt igazolhatnák, hogy ezen nagy horderejű és történeti jelentőségű látogatás alk il9
