Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-97
97. országos ülés 1897. május 12-én, sierdán. PK mert erre a négy állásra is valószínűleg közigazgatási tisztviselők fognak megválasztatni, tehát ezeknek az állásai is üresedésbe jönnek és az ő állásaik betöltéséről is szó lehet. A mi pedig azt illeti, hogy a főispánt neveztem volna ki előbb, ez igaz, hogy egyszeri!, és ha nem lett volna reménységem, hogy meg tudom oldani, bizonyára máskép provideáltam volna. De miután nem sikerült, — a mint azonban hiszem és reménylem, hogy már a legközelebbi időben sikerülni fog úgy betölteni ezen vármegyének főispáni állását, mint azt a közérdek, a közigazgatásnak, ezen vármegyének érdeke is kívánja — tehát ez idő szerint teljes lehetetlenség volt máskép eljárni. Újból kérem a t. házat, méltóztass válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, hogy néhány perezre alkalmatlankodom. Csak arra az analógiára tartom kötelességemnek reflektálni, mintha errő'l az oldalról a fegyelmi jogkörben Faló delegáeziónak kérésével mi statuáltunk volna preczedenst. Erre csak az a megjegyzésem, hogy a t. belügyminiszter úr nyilvánvalólag tévedésben van. Itt semmiféle analógiának helye, de még csak értelme sincs. Egészen más a törvényhatósági önkormányzati jogkör és egészen más a fegyelmi hatósági jogkör. A t. miniszter úr tudni fogja, hogy a vármegyék területén és az önkormányzati közegekkel szemben a fegyelmi hatóság jogkörének utolsó fórumán való autoritativ gyakorlatára a t. miniszter úr jogosítva van, annyira, hogy a fő felügyeleti jogkörnél fogva a t. miniszter úr közvetlenül el is rendelheti a fegyelmi vizsgálatot, és saját kormányközegei által is foganatosíthatja a vizsgálatot. Ennélfogva igen természetes, hogy ezen autoritativ jognál fogva lehetett joga akkor, mikor Nyitramegyének illetékes közegei mindmaguk vádlottak vagy érdekeltek lévén, fórumot nem alkothattak a delegáczíóra. A főispáni jogkörnek delegálása azonban egészen más; ezt a törvény egyenesen tiltja. Ezt tartottam csak szükségesnek megmondani, hogy ez nem analógia. Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter feleletét, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik!) A ház tudomásul vette. Következik a belügyminiszter felelete Molnár János interpellácziójára Vrabel Mária temetésére vonatkozólag. Perczel Dezső belügyminiszter: A képviselőháznak márczius hó 24-én tartott ülésében Molnár János képviselő úr egy interpellácziót intézett hozzám, a mely következőleg hangzik (olvassa); »l>Jyitramegye Kuttin községében Vrabel született Magyeries Ilona hároméves Mária nevű leánya folyó évi márczius 1-én difteritiszben meghalt. A községi anyakönyvvezető, Geller Győző, a halálesetet nála kötelességszerűen bejelentő anyát durva módon megtámadta, hogy mikép merészel ő az ő házába belépni, midőn gyermeke ragályos betegségben halt meg, s a halottkémlapot kezébe sem véve, hazakergette az anyát, reáparancsolván, hogy lakásából se merjen kimozdulni. Miután a kis halottat, rögtön kiszállították a temető halottas kamrájába, azt onnan el is temették azonnal, noha a szülők könyörögtek, hogy legalább egyházi szertartás szerint helyezhessék gyermeküket sírba. Ezt a községi bíró és kisbíró, mint mondották, felsőbb utasítás folytán hiúsították meg azáltal, hogy a sírásóval a koporsót rögtön a sírba tétették és pogány módon elföldelték. Tisztelettel kérdem a t. belügyminiszter urat: 1. Helyesli-e, hogy midőn az egészségügyi óvrendszabályok fentartása mellett az egyházi szertartás szerint való temetés lehetséges, — úgy, a mini; ez a jeleztem esetben lehetséges is lett volna — az hivatalosan meghiúsíttassék? 2. Szánűékozik-e intézkedni, hogy Geller Győző magyar királyi állami anyakönyvvezető, ha községi jegyző is s egyáltalán azok- a hivatalos közegek, kik ezen eljárás által a pogány temetést akarják Magyarországon meghonosítani, érdemtik szerint megbüntettessenek ?« T. ház! Az interpeiiáczió folytán az előző vizsgálatot elrendelvén, ezen vizsgálat folyamán kiderült azon tényállás, hogy csakugyan Nyitra vármegye Kuttin községben az interpelláczióban nevezett házaspárnak egy kisded leánygyermeke diíterítiszben meghalt. A halottkém a halálesetet konstatálván és kiállítván a látleletet, azzal az anya elment az anyakönyvvezetőhöz. Az anya könyvvezető, nem mint az interpelláczióban elő volt adva, mert a kihallgatás alkalmával maga az anya is elismerte, hogy nem szidalmazta és nem támadta meg durván őt, csak figyelmeztette a hivatalbeli elődöm által kiadott 1894. éví és a difteria továbbterjedését meggátlani czélzó körrendelet szabványaira és arra utasította, hogy menjen haza és intézkedjék, hogy a gyermek ne maradjon otthon a többi lakók közt, hanem úgy, mint minden ragályos betegségben elhalt, akár felnőtt, akár gyermek, azonnal szállíttassák ki a temetőben levő hullaházba. Tehát az anyakönyvvezető nem utasította el durván, hanem inkább felvilágosító]ag szólt hozzá. Ezt az asszony a főszolgabíró előtt történt kihallgatása alkalmával önként elismerte s így is történt.
