Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

m 97. országos ülés 1897. május 12-én, szerdán. betölthette volna felségkinevezéssel és akkor nincs semmi további inkonvenienezia, T. ház és igen tisztelt miniszter úr! Vajion csakugyan igaz-e, mert ha igaz, örvendetes jelenség gyanánt veszszük tudomásul ezen az oldalon, hogy a mi harczunknak végre-valahára sikerült azt elérni — hogy ma már Magyarországon hat hónap alatt kötéllel sem lehet főispánt fogni Zólyom vármegyébe. Igaz-e ez, t. miniszter úr? Ha pedig nem igaz, — mit, fájdalom, nem tarthatok igaznak, mert még mindig longus est idem petentium; én azt hiszem, nagyon sokan vannak, a kik a főispáni állás után még mindig imádkozva járnak, — ha van kompetens elég, akkor miért nem nevez ki a miniszter úr? Ebből az alternatívából kijönni nem lehet és miután a t. miniszter úr maga elismeri és konezedálja, hogy az az eljárás, a melyet követett, a törvénynek nem felel meg, én sajnálattal, bár a modorral teljesen ki vagyok békülve, de nem vehetem tudomásul válaszát már csak azért sem, nehogy ezen törvénytelenség a praxisban jövőre gyökeret verjen. Még egyet teszek hozzá, t. ház, azt az egyet, hogy ily kényes kérdésekhez az ember igazáé szinte félve nyúl, mi legalább félve nyúlunk azért, mert a t. ház többsége, mindannak daczára, hogy meg vagyok győződve, vagy legalább felteszem, hogy igen sokan az én álláspontomon állnak, de opportunitási és pártfegyelmi szempontból leszavazza ezeket a kérdéseket és így sokkal veszedelmesebb eredményt érek el, mintha nem is ostoroztam volna a törvénytelenséget, mert annak daczára, hogy nyilvánvalólag be van vallva, maga a t. miniszter úr megmondja, hogy az nem a törvénynek megfelelő eljárás, válasza tudomásul fog vétetni és itt lesz mértföldjelzőként majd a preczedens, a meiylyel most már a jövendő miniszter arra. fog hivatkozni, hogy hiszen most már a képviselőház is helyeselte, hogy ezt így csináltuk meg. De ebben a dilemmában, hogy arra én ne szolgáltassak okot, még sem tehetek mást, minthogy az alkotmányos praxisnak teljesen megfelelően a törvény álláspontján és a törvény alapján nem veszem tudomásul a t. miniszter úr válaszát. De ne méltóztassék ezt nem tudón micsoda kabinet-kérdésnek tekinteni. Én szívesen elismerem, hogy a t. miniszter úr bona fide egy helytelen praxis alapján járt el, de talán jól tenné, ha maga is hozzájárulna, hogy ezen törvénytelen praxisnak megszakítása tekintetében legalább a jövendő szempontjából tenne oly nyilatkozatot, hogy ezen eljárás a jövendőre preczedensűl nem fog szolgálni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani és a választ tudomásul nem veszem. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy azokra, miket válaszomra vonatkozólag az interpelláló t. képviselő úr elmondott, a magam részéről csak nagyon röviden néhány megjegyzést tegyek. Igaz, hogy beismertem, hogy a követett eljárás nem a törvényen alapúi, de azt nem ismertem be, hogy a törvénynyel ellenkezik s ez itt a puncfum saliens, mert ott, a hol a törvény nem intézkedik, — különösen minálunk akárhány olyan kérdés merülhet fel, a melyről a törvényben provideálva nincs — a törvény mellett a törvénynek végrehajtásával megbízott kormánynak kell saját felelősségére intézkedni. Ez a gyakorlat, a mely itt kifejlődött és a mely, a mint volt szerencsém kifejteni, már majdnem jubiláris, mert 25 éves gyakorlat, még sem lehet törvényellenes, mert akkor a törvényhozást, a mely a közigazgatás ellenőrzésére van hivatva, súlyosabb váddal arczúlcsapni nem lehet, minthogy ilyen törvénytelen állapotot 25 évig eltíírt. De, t. ház, arra nézve, hogy a törvény mellett és a törvénynyel nem ellenkező törvénypótló intézkedéseket a kormánynak tenni szabad és lehet, egy flagrans argumentumot hozhatok fel, olyant, a melyet épen ezen t. ellenzék, a melyhez tartozik a t. képviselő úr, hozott először itt szóba és szorgalmazott. Méltóztassék nekem törvénytárunkban megmutatni, melyik törvényben gyökerezik az, hogy a fegyelmi eljárás a közigazgatási bizottság által más törvényhatóságnak területén elkövetett fegyelmi esetekre vonatkozólag alkalmaztassák. És a nyitrai eset alkalmával ki követelte azt, hogy fegyelmi tekintetben delegáljak "mást, mint a nyitrai közigazgatási bizottságot? Az még sokkal messzebbmenő eset. Hol van a törvényben megírva, hogy egyik közigazgatási bizottság a másik megyében gyakorolhasson fegyelmi hatóságot? En ott, a hol előfordul valamely intézkedésnek szüksége, formailag abban, hogy a törvény ezt expressis verbis elő nem írja, akadályt soha sem fogok látni, ha intézkedés, a melyet teszek, először a törvénynyel nem ellenkezik és ha másodszor az által a salus rei publicae eléretik, vagy megközelíttetik. A törvénypótló intézkedésre nézve ez az én álláspontom és úgy látom, hogy hosszú gyakorlaton át a törvényhozásnak és képviselőháznak is ez volt az álláspontja. A mi pedig az ellenvetés azon részét illeti, hogy intézkedhettem volna másképen is és pedig úgy, hogy a Zólyom vármegyének ügyrendjét megállapító szabályrendelet értelmében a negyediket a sorrendben, a ki következett volna, tudniillik a beszterczebányai járás főszolgabíróját bízom meg. Igen, ha ki lett volna az zárva, hogy ő az árvaszéki elnökségre vagy a főjegyzői állásra konkurrál. Mert négy állásnak a betöltéséről van szó. De nem négy állás fog betöltetni,