Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

97. országos fiíés 1897. május 12-én, szerdán. 61 Mindezeknél fogva kérem a t. házat, hogy az elmondottak alapján válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! A belügyminiszter úrnak válasza érdemlegesen konczedálja először azt, hogy a mit ő tett, az tényleg nem a törvényen alapuló, hanem egy — szerinte — kényszerhelyzetben elkövetett dolog, mely szerint a törvény alapján álló intézkedés végrehajtásánál 8 egy inkonveniencziát követett el és inkább választotta azt az utat, hogy egy — szerinte is — nem törvényen gyökerező gyakorlat alapján intézkedett. Ez az érdemleges válasz, t. ház, lehetővé teszi, hogy koncziliáns modorban tárgyaíjuk a miniszter úrnak válaszát. Én azt hiszem, hogy első sorban is kötelességet róttam le, midőn utalva arra, a mit a miniszter úr maga is mond, hogy ez irányban helytelen, nyilván a törvényen kivfíl álló praxis keletkezett, felszólaltam, hogy ezen törvényen kívül álló praxis jogfolytonosságát megakaszszuk esne hivatkozhassanak arra, hogy ez állandó joggyakorlat volt. A mi már most a dolgok érdemét illeti, a t. miniszter úr azt mondja, hogy a törvény hézagos és annálfogva, mert a törvény hézagos, nem a törvény alapján, hanem ily esetben törvényt pótló miniszteri megbízás alapján történt eddig is többször intézkedés s ezen törvényt pótló miniszteri megbízás alapján cselekedett ő most is. Erre megjegyzésem az, — közjogi elméleteket itt bővebben fejtegetni, melyek alap- és elemi elméletek, nem szándékozom, — hogy a miniszter úr is tudja és minden jogász tudni fogja s nekem igazat ád, hogy ott, a hol a törvény hézagos és törvény pótlásáról vagy magyarázatáról van szó, azt nem miniszteri megbízással szokás korrigálni, hanem a törvénynek novelláris módosításával. Mert a miniszter úr miniszteri megbízás alapján csak úgy pótolhat állítólagos törvény hézagot, ha a törvény maga ád ily megbízást a miniszter úrnak; mert a törvényt pótló miniszteri intézkedések csak akkor lehetségesek, ha ily törvényt pótló miniszteri intézkedésekre maga a törvény felhatalmazást nyújt. Minden ezen kívül álló megbizásbeli intézkedés egyenesen alkotmányba ütköző, sérelmes és helytelen dolog. A kérdés most már csak az, hogy opportunitási szempontból mennyiben való az, hogy hézagos a törvény és menynyiben való az, hogy a miniszter úr az adott helyzetben máskép helyesen nem intézkedhetett. Először is téves állítás, hogy a törvénynek idevonatkozó intézkedése hézagos volna, mert a törvénynek idevonatkozó intézkedése nem hézagos ezen részében. Minden kétségen kívül áll, hogy egy főispánnak kinvezése csak arra a területre ad impérium és juríszdikczió szempontjából hatáskört, a melyre a felség kinevezése szól. Ha tehát Gömör-és Kishont vármegyének főispánját veszem példának, Grömör- és Kishont vármegye főispánja sem imperiumut, sem juriszdikczíöt más területen nem gyakorolhat, esak kizárólag azon a területen, a melyre kinevezése szól; tehát .Grömör- és Kishont vármegye főispánja sem miniszteri megbízással, sem bármiféle más megbízással más területen, tehát Zólyom vármegye területén sem gyakorolhat imperiumot, sem juriszdikcziót. Másodszor nem hézagos a törvény a tekintetben, hogy a törvény világosan kimondja 45, §-ában, hogy ha a főispán az elnöklésben akadályozva van, akkor annak helyettese az alispán, ha ez is akadályozva van, ennek helyettese a főjegyző. Én szívesen elismerem, t. ház, hogy etnikai inkonvenienczia az adott esetben tényleg előfordulhatott; de tegalább ha a törvény által kijelölt sorrend szerinti helyettesítés tartatik meg, csak inkonvenienezia fordul elő ethikai szempontból, de nem fog előfordulni törvénytelenség. A miről most szó van, az az, hogy a törvény által kijelölt helyettes mellőzésével egy, nem arra a területre kinevezett főispán neveztetett ki elnökül. Ezáltal egyenesen törvénytelenség követtetetfc el, én pedig azt hiszem, t. ház, hogy csekélyebb hiba a látszólagosan fenforgó ethikai inkonvenienezia, mint a minden kétségen kívül álló törvénysértés. A kérdés az, miként kellett és miként lehetett volna ez esetben intézkedni? Az ethikai inkonveniencziát is el lehetett volna keríílní és meg lehetett volna akadályozni. A t. miniszter úr maga hivatkozott rá, hogy Zólyom vármegye statutárius jogánál és a törvény 45. §-ában adott jognál fogva meg is alkotta azt a statútumot, a mely szerint azon esetre, ha ez a helyettesítési sorrend, melyet a törvény előír, ki van merítve és a főjegyző is akadályozva van, helyette az illető kerület szolgabírója lenne hivatva ezen jogot gyakorolni. Miből állott vol t. belügyminiszter úrnak kormányzati úton azon tranzakcziót létesíteni, hogy a főjegyző a maga személyében akadályozva lévén azért, mert érdekelt volt, a statútum szerint helyettesítésre hivatott főszolgabíróra bízza ezt a jogkört és pedig úgy a kijelölés, mmt a közgyűlésen való elnöklés jogát és akkor semmiféle inkonvenienczia elő nem fordult volna. De, t. ház, minek erről a dologról még enynyit is beszélni, hiszen volt a t, miniszter úrnak más expediense is. Ott van a törvény és ott van az a lehetőség, hogy deczember óta, tehát hat hónap óta, a t. miniszter úr a főispáni állást