Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

60 9?« országos ülés 1897. május 12-éu, szerűáu. ben miként történjék, arra az 1886-íki törvény nem provideál semmit. Fenmarad tehát e részben az a gyakorlat, a mely az 1872-iki törvény életbe'épte óta is általában dívott, hogy tudniillik behozatott egy olyan törvénypótló intézkedés, a mely megszülte egy pár vármegyében az úgynevezett ideiglenes főispáni jogkörrel felruházott alispánokat, más vármegyében az úgynevezett kormányzó alispánokat. Hogy ilyenek működtek 1871-től vagyis az akkori megyei szervezéstől fogva egészen a mai napig, azt a képviselő úr, a ki e kérdéssel foglalkozott, tudja, a mint minden képviselő is, a ki foglalkozott ezzel, tudhatja, mert ha nem is a maga vármegyéjéből, de valamely szomszéd vármegyéből mindenesetre bőséges tapasztalata lehet ez iránt, és ha nem tudná, méltóztassék betekintem a belügyminisztérium levéltárába, ott egész sorát fogja találni azoknak az ideiglenes megbízatásoknak, a melyekben a belügyminiszter egyes törvényhatóságok alispánjait ideiglenesen a főispáni jogkörrel felruházta vagy megbízta. Igen, de Zólyom vármegyében ezt nem applikálhattam. Miért? Mert azt hiszem, senki, és elsősorban az interpelláló képviselő úr nem fogta volna helyesnek találni azt, ha én most már ideiglenes főispáni hatáskörrel bízom meg azt az egyént és így a kandidáló bízottságnak szervezésénél fogva egyedül annak a kezében összpontosulna a kandidáiás joga, a ki valószínűleg maga az egyedüli jelölt az alispáni állásra; tehát azt, hogy én.a főispáni jogok ideiglenes gyakorlatával megbízzam Zólyom vármegye ez idő szerinti főjegyzőjét, hogy 8 hívjon saját belátása szerint három tagot abba a kandidáló bizottságba, abban ő elnököljön; ott ő enuncziálja magát, mint dezignált alispánjelöltet, ugyanezt az elnöki székből ő hozza a közgyűlés tudomására és ismét ott ugyanő maga enuncziálja önmagát, mint megválasztott alispánt: ezt, mondom, nem tartottam volna helyénlevőnek. Azt hiszem, hogy ily körülmények között nem tehettem egyebet, mint hogy ott vettem fel a fonalat, a hol mindig találtam azt, a belügyminisztériumban; hogy tudniillik, ha joga volt a belügyminiszternek egy megválasztott, tehát önkormányzati közeget ideiglenesen felruházni a főispáni jogkörrel, természetes, hogy jogának kell lenni arra is, hogy egy állami közeget bízzon meg, a ki hasonló esküt, tudniillik főispáni esküt tesz le és a ki kineveztetését a felség kezéből nyerte. Én tebát, különösen így tartva az interpellácziót, a mint az interpelláló képviselő úr intézte, mintha é megbízás a királyi kinevezés megkerülése czéljából történnék, ezt aggályosnak egyáltalán nem tarthatom, mert még talán inkább lehetne — ha a kákán is csomót akarna keresni valaki — aggályosnak tartani azt, ha egy választott alispánt bíznánk meg, mintsem azt, ha egy, a felség által kinevezett főispánt bízunk meg ideiglenesen. Abból a szempontból tehát, ismétlem, előbb konstatálnám, — habár nem ismerem el jogosultságát annak az érvelésnek sem, de igenis lehetőségét, — hogy ha ezt a vármegye szempontjából és a vármegyei önkormányzat szempontjából tenné föl. Tehát, a mint mindezekből meggyőződni méltóztatnak, nem volt más választásom, mint vagy az, hogy megakaszszam a közigazgatásnak menetét és ne tegyem lehetővé, hogy mint a törvény 87. §-a rendeli, a legközelebbi rendes közgyűlésen ezen állások szabályszerű választás útján betöltessenek, vagy pedig azt az egyént ruházzam fel az ideiglenes hatáskörrel, a ki maga van első sorban érdekelve és önmaga aspirál első helyen az alispáni székre. A mi most már az interpelláló képviselő úrnak második kérdését illeti, az így hangzik (olvassa): »Mivel indokolja a belügyminiszter úr azon feltűnő és az alkotmány biztosítékát képező felségkinevezési jog megkerülésére czélzó késedelmességei, hogy az 1896. évi deczember óta üresedésben álló főispáni állás törvényes kinevezés által való betöltésének elodázásával Zólyom vármegye területén a közigazgatásnak rendes és törvényes menetét lehetetlenné teszi?« Erre a kérdésre nézve legelőször is őszinte sajnálatomat kell kifejeznem és biztosítom mind a t. házat, mind az interpelláló képviselő urat, hogy senki jobban, mint én, nem sajnálja azt, hogy nem voltam abban a helyzetben, és nem sikerűit ez ideig ezt a kérdést úgy megoldanom, hogy már a közgyűlést megelőzőleg Zólyom vármegye főispánjának kinevezése iránt a koronának előterjesztést tehessek. De azí hiszem, hogy azért erre' az eljárásra nem lehet kettőt mondani. Nem lehet először azt mondani, hogy itt feltűnő késedelmezés történik, mert mindössze deczember óta négy hónapról van szó. Méltóztassék visszatekinteni és méltóztassék a főispáni vakancziákat enumerálni vagyis statisztikai táblázatokból összeállítani és meg fognak győződni, hogy erről egyáltalán nem lehet úgy beszélni, mintha itt valami feltűnő késedelmezés forogna fenn. A mi pedig a másodikat illeti, azt hiszem, sem szubjektive, sem mint miniszternek nem kell, az ellen védekeznem, mint. hogy ha énnekem, a ki tudvalevőleg a kinevezésnek még a jelenleg választott közegekre való kiterjesztésén is fáradozom, — mire nézve legközelebb szerencsém lesz törvényjavaslatot terjeszteni a ház. elé, — mint hogy ha énnekem a fölségi jognak kikerülése szándékom lett volna.