Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

96. országos ülés 1897. májas li-éu

5 kedden. 53 mikor a társulati tagok azért, mert lehetetlennek tartották a régi hátralékok behajtását, azok elengedését egymásnak majdnem egyhangúlag elhatározták, akkor az állam felügyeleti szempontjából, vagy bármi más szempontból a kormánynak, mint felügyeleti hatóságnak megakadályozni, hogy a társulat önmagát saját akarata szerint boldogítsa és magán saját módja szerint segítsen, azt hiszem, cselt tévesztett eljárás volna. (Helyeslés jobofélől.) Mindezeket összefoglalva csak annyit jelentek ki, hogy elismerem, hogy elvontan, elméletileg szólnak szempontok azon érvek mellett, melyeket a t. képviselő úr felhozott, de méltóztassék azt is elismerni és abban nekem igazat adni, hogy • sok eset van az életben, a hol a gyakorlat kineveti az elméletet, a hol a summum jus, summa injuria. Miután a beadott törvényjavaslat biztosítja a társulatot, hogy összes függő tartozásait kifizetheti, a régi hátralékok kérdését rendezheti, és a mi még befektetésre szükséges, tudniillik 2,178.000 iorirt, rendelkezésére bocsáttatik és mindezek daczára nem fizet többet, vagy alig fizet többet az érdekeltség, mint eddig, azt hiszem, hogy az ország ezen fontos és nagyjelentőségű vidékének érdekében elhibázott volna ezen törvényjavaslatot megbontani, már pedig megbontatnék, ha elfogadtatnék a t. képviselő űr indítványa. Azért kérem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnök! Az előadó úr nem kivan szólani? (Nem!) Ennek folytán a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Minthogy a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása ellen felszólalás nem történt, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a törvényj avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa, a törvényjavaslat czímét, 1—4. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak: olvassa az 5. §-t). Vargics Imre! Vargics Imre: T. ház! A temes-bégavölgyi szabályozási társulat úgynevezett hátralékai három kategóriába oszthatók. Az elsőhöz tartoznak azon hátralékok, melyek az önkéntesen bevallott ártér alapján ki lettek vetve, de azután az egyes tagok által nem lettek befizetve. Ez a tiszta, világos hátralék igen jelentékeny összegben mutatkozik. A második kategóriába tartozik az a hátralék, a mely abból származik, hogy egyes társulati tagok vagy semmi, vagy igen kevés ártért vallván be, ártérfejlesztés folytán a bö nem vallott árterületek is bevonattak a társulat kötelékébe, és a társulat határozata értelmében megtörténvén a liquidáczió, annak eredménye szerint az egyes tagoknál is ki lett tüntetve a hátralék. A harmadik osztályba velem együtt azok tartózuakj kik később vonattak a társulat kötelékébe, és a kik — 1879—80 baii történvén ott a felszámolás — sértőnek találták, hogy a hátralék 1873-ig számíttatott, mert az előnyökben csak 1880 óta részesülnek. Az 1887 : XXVII. törvényczikk az állam által előlegezett 800.000 forintot kumulatív hátralékokra utalta. Babics József t. képviselőtársam túlzottnak mondja azt, hogy 100—-200.000 forintos hátralékokat említettem. Éti számadataimat nem a múlt héten a társulat könyveibői vettem, hanem a társulat által kiadott ismertetésből. Ha azok a nagybirtokosok, a kik 35.000 helyett 15.000, 15,000 helyett 5000 holdat vallottak be, a be nem vallott ártér után tartozásaikat kifizették, teljes készséggel kapitulálok. De van egy téves felfogás, melyben, sajnálatomra, a t. miniszter úr is osztozik. A társulati tagok egy része úgy okoskodik, hogy ha megfizette az önkéntes bevallás után kivetett járulékot, többé nem tartozik. De a társulat kimondta, hogy azoknak kötelezettsége, a kik az árteret be nem vallották, a többiekével egyenlő. Már most a t. miniszter úr azt kérdezi tőlem, mint jogásztól, — pedig régen voltam az, — hogy miképeti képzelem e járulékok behajtását ilyen rneg ilyen jogok sérelme nélkül? Ez egyrészt nem az én gondom, hanem gondja volt a t. kormánynak. 1887-ben felkerültek ezek a reklamácziók és a t. kormány csak most jutott annak a beismerésére, hogy ez lehetetlen,, pedig már régen túl lehettünk volna rajta. Az elengedés ellen észrevételünk nincs ott, a hol méltányos okok szólnak mellette. Már most a törvényhozás szempontjából csak nem áll jogában a kormánynak elengedéseket tenni privát vagyonból. Ha van joga elengedni, tegye meg a társulat. (Felkiáltások ; Azt teszi!) A kormány vagy a törvényhozás csak akkor gyakorolhat rá íngerencziát, ha magasabb állami érdekek követelik, mint kisajátísoknál, moratóriumoknál stb. De ha a társulat 20—30 tagjának joga van minden magasabb érdek hiján elengedést tenni, . . . (Felkiáltások: A társulat engedte el!) engedelmet kérek, nem a társulat engedte el; Eäost jövök rá, ne méltóztassék olyan nagyon heveskedni. Az 5. szakasz azt mondja: »a tartozások elengedtetnek«. Ezzel a törvényhozás hatáskörét tállépi, mert itt nem forognak fenn oly különös állami okok, melyek igazolnák az állam beavatkozását a társulat magánjogi viszonyaiba. Midőn a társulat kimondotta, hogy ezek elengedtetnek, az más kérdés, hogy ez jogos e vagy nem jogos. Á tisztelt mi-