Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

|j4 96- ors«ág»s ttlés 1897. májas 11-én, keMea. niszter úr azt mondja, bogy benn volt a meghívóban : »a társulati pénzügyek rendezése*. De úgy rendezni a társulati pénzügyeket, hogy 1,700.000 forintot elengedjenek, ez nem képez pénzügyi rendezést, ez önálló tárgy, melynek a meghivóhan benn kellett volna lennie. Egyébiránt bármennyi legyen a hátralék, én csak azon álláspontra helyezkedem, hogy törvény útján való elengedésnek helye nincs. Abban is, úgy gondolom, téved az igen tisztelt miniszter úr, ha azt mondja, hogy e pont elhagyása a kölcsön megkötését koczkáztatná. A mi előleget az állam adott, a társulat az új kölcsönből előzékenységből fogja fizetni; semmi kapcsolatot ezen kölcsön és e hátralékok között nem találok. Nem akarván több szót vesztegetni, minthogy nem valami nagy gyakorlati fontosságú a dolog, inkább elvi jelentőségű, egyszerűen ajánlom elfogadásra azon módosításomat, hogy a szakasz második kikezdése az »azok« szótól kezdve az »elengedtetnek« szóig hagyassák ki. Ez egyáltalán nem alterálja a törvényjavaslatot. Elnök: Kivan még valaki szólani? Reíter János: Csak rövid időre kívánom a tisztelt ház figyelmét igénybe venni. A tisztelt miniszter úr azt mondta, hogy az állam eddig is bizonyos kedvezményekben részesítette a rábaszabályozási társulatot. En ezt nem tagadtam; én e társulat jelenlegi szorult helyzetét festettem le és némileg összehasonlítva azt a temes- és bégaszabályozási társulat helyzetével, kedvezőtlenebbnek mondottam azt, és ennélfogva azon reményemnek adtam kifejezést, hogy a tisztelt kormány annak idején a Rábaszabályozást hasonló támogatásban fogja részesíteni. Említette a miniszter úr, hogy a hiba abban van, hogy az autonómmá vált társulat nem fejezte be a szabályozást és igen csattanós hasonlattal élt egy félig kész házról. Nos hát én inkább az építészt okolom, a ki vállalkozott egy ház építésére és mikor félig kész volt, akkor azután odaadta a tulajdonosnak : tessék annak a betetőzéséről gondoskodni. Igenis, a szabályozás csak részben van befejezve és én nem vonom kétségbe, hogy a szabályozás teljes hasznát csak akkor fogja a társulat élvezni, hogy ha az végleg be lesz fejezve. De a társulat jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a szabályozást befejezhesse. A mostani helyzetek oly súlyosak, hogy a mint volt szerencsém kifejteni, hiszen az évi kivetést jóformán az annuitások emésztik fel. A társulat csakis újkölcsön felvételével volna képes a szabályozást folytatni. Most alig egy-két hónappal ezelőtt vette át a autonóm társulat ügyeinek kezelését és most új kölcsönhöz folyamodjék? Igenis meg fog jönni annak is az* ideje, de csak akkor, hogyha a társulat legsürgősebb bajain I segítve lesz. És én részemről köszönettel veszem az igen tisztelt miniszter úr abbeli kijelentését, hogy a kormány a maga részéről jó indulattal viseltetik a társulat iránt és tehetségéhez képest iparkodni is fog annak bajain segíteni. Már most áttérvén a tárgyalás alatt levő 5. §-ra, részemről pártolom Vargics Imre t. képviselőtársam módosí tv anyát, mely oda tendál, hogy az 5. §-nak második bekezdése kikagyassék, mert én egyáltalában nem értem, hogy hogyan jön a törvényjavaslatba azon intézkedés, hogy az egyes ártérbirtokosoknái kinlevő régi hátralékok azoknak elengedtessenek. A felelt határozni csak a közgyűlés illetékes és a közgyűlés határozott is. Ennélfogva nem látom szükségét annak, hogy ez itt ujolag kijelentessék. De a mennyiben ezen módosítvány nem fogadtatnék el, részemről bátor leszek egy más irányú módosítványt ennek a második bekezdésnek mintegy kiegészítéséül a t háznak figyelmébe és elfogadásra ajánlani. Azt látom, hogy igen sok ártér-birtokos a maga hátralékát nem fizette ki, ezek tehát azon prémiumban részesülnek, hogy hátralékaik eltörültetnek. Nem akarom tovább indokolni, igazságos, méftányos-e; átlátom, hogy majdnem elháríthatatlan akadályok indokolják ennek a határozatnak hozatalát, de voltak bizonyosan oly ártérbirtokosok, a kik a maguk járandóságát minden évben pontosan megfizették, ezek tehát a hátralékosokkal szemben némileg hátrányban vannak. De valóságos büntetésben részesülnek ( Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) azok, a kik nemcsak hogy pontosan megfizették a maguk járulékát, hanem a kikről az elszámolás alkalmával konstatálva lett, hogy illetéktelenül többet fizettek, mint a mennyi reájuk esett volna. Ha már most, a régi hátralékokat elengedjük, én azt tartom, valóságos igazságtalanságot, jogfosztást követünk el, ha nem óvjuk meg azon ártér-birtokosoknak igényét az általuk teljesített túlfizetések visszakövetelésére. (Felkiáltások jdbbfelol: Az benn van!) Az én módosítványom tehát oda fog irányulni, — feltéve hogy ezeu második bekezdés benmarad, — hogy tétessék legalább az oda, hogy »azonban az egyes ártér-birtokosok igénye az általuk teljesített túlfizetések visszakövetelésére érintetlenül marad«. Ily értelmű módosítványt vagyok bátor az igen tisztelt háznak elfogadásra ajánlani. Elnök: Kíván e még valaki a szakaszhoz hozzászólani? Hozzászólni többé senkisem kívánván, a vitát bezárom. Az előadó úr kivan szólani. Terényi Lajos előadó: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak 5. §-a ellenében Vargics Imre és Reíter János t. képviselő