Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

52 96. orsz&gos ülés 1897. május li-én, kedden. mindjárt egy ponthoz érek, melyről tüzetesebben kívánok szólani, s ez az úgynevezett nagybirtok szereplése a dologban. Ha van valaki, a ki azt hiszi, hogy ily körülmények közt elsősorban a községek iránt kell kíméletet gyakorolni, az elsősorban én vagyok. De hogy áll itt a dolog? Úgy, hogy a régi hátralékok a kamatokkal együtt tesznek 1,676.590 forintot. Már most a t. képviselő úr számítását veszem, nem a magamét, mert az enyém szerint az egyéni megterheltetés kisebb. De jó; én is a nagybirtokok tartozását 600.000 forinttal veszem fel. De akkor is joggal mondhatom, hogy az 1,676,000 forint jóval nagyobb részével a kisebb birtokosok tartoznak. A képviselő úr olyan birtokosokról beszél, a kik 230.000 forinttal tartoznak. Nem tudom, honnan vette adatait; hallottam valamit egy kis füzetről, a hol ilyenek állíttatnak. De itt van nálam egy kimutatás, melyet Jankovich, a társulat igazgatója és a könyvvezető állítottak össze. Es itt azt látom, hogy az egyéni birtokosok közül, a ki a legtöbbel tartozik, a kamatokkal együtt 27.000 forinttal van hátralékban. A községek között pedig — nem is említve egy várost, a mely 111.000 forinttal tartozik —• van egy egyszerű község, a mely 84.000 forinttal, egy másik, a mely 75.000 forinttal, egy harmadik, a mely 57.000 forinttal tartozik. Szóval tíz olyan község van, a mely mind többel tartozik, mint az az egyéni birtok, a mely legtöbbel tartozik. A hivatalos kimutatások beszélnek. Hogy mért nem hajtják be a hátralékokat? Hiszen próbálta a társaság többféleképen, 1893. évben még törvényjavaslatot is készítettek, de azokat a hátralékokat legnagyobb részben fizikiailag behajtani nem lehet. A differenczia onnan ered, hogy előbb a bevallott ártér után történt a terhek kivetése, aztán jött a kataszter-alap és nem lehetett a változott helyzetet valósítani, vagyis a legtöbb helyt nem sikerült egyénenként kimutatni, hogy a község határában bevallott árterület hol van, kinek a birtokában és annak melyik parczelláján található. Itt igen könnyű elhatározni, hogy azok a hátralékok behajtassanak, de a mint már valaki — gondolom Babics József t. képviselő úr — megjegyezte, akármilyen határozatot hozhatunk, többet, mint 20 lékot behajtani nem fogunk és kérdés, hogy mikor a társulat önmaga nem akarja behajtani, érdemes-e akkor ilyen zavarokba belemenni. (Igaz! tJgy van! jobb felől.) De tovább megyek egy lépéssel és épen Vargics Imre t. képviselő úrhoz intézem szavaimat, a kiről tudom, hogy kiváló jogász. Mit gondol, hogy ezeket a hátralékokat hogyan lehet új előírás alapján behajtani? Mert ha nem új előírás alapján hajtatnak be, akkor természetes, hogy a fele sem folyik be. Hogyan lehet 12 év előtti hátralékokat adó minőségével felruházni és úgy behajtani, mintha azok ma lejárt hátralékok volnának ? Kérdem, mi lesz azzal a jelzálogos hitelezővel, a ki azt hitte, hogy a pénze biztosítva van, hogy az első helyen van betáblázva és most kisül, hogy eléje jön valaki, a kiről nem is tudott. Mi lesz az új vevővel, — mert hiszen sok birtokváltozás történt 12 év alatt, — a ki birtokát bona fide vette meg, a ki talán a telekkönyvből sem kapott felvilágosítást, az adóhivataltól semmiesetre sem, és most kiderül, hogy az ő birtokát jelentékeny teher terheli ? Azt hiszem, a telekkönyv iránti bizalom szempontjából is veszélyes volna erre a lejtőre lépni. Most már végefelé közeledem felszólalásomnak. Azt mondja a képviselő úr, hogy az a közgyűlés nem volt jogosítva ezen hátralékokat elengedni azért, mert nem szabályszerűen volt Összehíva. Én is megnéztem azt a meghívót és azt találtam, hogy tárgyai közt fel van sorolva a társulat pénzügyeinek rendezése. Kérdem a t. képviselő urat, hogy ezen hátralékok iránti intézkedés nem tartozik-e a társulat pénzügyi rendezéséhez és a pénzügyi rendezésnek nem első feltétele-e az hogy az ilyen, már most elévült bizonytalan természetű hátralékok rendeztessenek? Épen az volna a könnyelműség, hogy ha egy financziälis nagy műveletbe belement volna a társulat a nélkül, hogy ezen régi hátralékokról is intézkedett volna. Arról nem is beszélek, hogy az intéző bizottság előzetesen ülésezett, hogy én jauuár hó 17-én, tehát három hóval ezelőtt az illetőkkel értekezletet tartottam, a melyen Vargics Imre képviselő úr is jelen volt, a hol, azt gondolom, ezen körülmény alaposan meg lett beszélve; sem is szólok arról, hogy az érdekeltek maguk előzetesen értekezletet tartottak, szóval itt semmi meglepetésszerű a dologban nem volt, De nem is lehetett meglepetésszerű a dologban. Hogyan is lehetet azt gondolni, hogy úgy hirtelenében talán a suba alatt tartatott ez a közgyűlés mikor mindössze 4069 szavazat van ezen 430.000 katasztrális holdnyi területen és e 4069 szavazat közül képviseltette magát e közgyűlésen 3738; és azon községek, melyeket a képviselő úr védeni kivan — épen most számláltam össze: !09-en — mind jelen voltak a közgyűlésen és nem találkozott egy hang, a mely tiltakozott volna ezen régi hátralékok elengedése ellen. Én*azt hiszem, hogy egészen világos a tényállás. A határozatok majdnem egyhangúlag hozattak; egyetlenegy érdekelt szavazott az elengedés ellen és a többi határozatok ellen és ez az egy érdekelt 3738 szavazat közül 19, mondd tizenkilencz szavazatot képviselt. Tehát akkor,