Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

96. orsíágos ülés 1897. májns 11-én, kedden. 41 Rába-szabályozó társulatnál csak két évvel ezelőtt eszközölt osztálykiigazítás alkalmával nagy területek lettek az ártérből kihagyva azért, mert az eddigi szabályozásban azoknak abszolúte semmi hasznuk nem volt, akkor ezen évenkinti átlag 2 forint 30 krajczárra emelkedik. De tovább megyek ; még szomorúbb a Rábaszabályozó társulat helyzete, ha az évi szabályozási költséget összehasonlítjuk az osztályozott holdakkal és az évi annuitással. A temes- és bégavölgyi társulatnál erre vonatkozólag nera állnak rendelkezésemre biztos adatok, de a Rábaszabályozó társulatnál igenis vannak ilyen adataim, és ezekből azt látom, hogy egy első osztályú holdra évenkint kivetvén nyolez forintot, csakis a tőke és kamat törlesztésére évenkint ,6 forint 95 krajczárt kell fizetni. • Itt vissza akarok emlékezni arra, hogy í 895-ben, mikor a Rába-szabályozó társulat ügyeire vonatkozó utolsó előterjesztés itt tárgyaltatott és én figyelmeztettem a t. házat azon majdnem elviselhetetlen teherre, a mely ezen társulat érdekeltségére háramolni fog, az akkori földmívelésügyi miniszter nekem azt válaszolta: Hisz legfeljebb öt forint fog esni évenkint egy első osztályú katasztrális holdra. De miután a későbben, 1895 végén felvett új kölcsön akkor még nem volt az érdekeltségre "reparíirozva, erre alludálva azt mondta a miniszter úr; Akkor valamivel nagyobb lesz a teher. Hát miben áll az a valamivel nagyobb teher? Már 1896-ban nyolez forintot kellett évenkint kivetni egy első osztályú holdra és ezt az idén is ki kellett vetni. És így, levonva a tőke- és kamattörlesztésre szükségelt összegekéi, egy egység után csak 1 forint 5 krajezár marad a társulatnak minden egyéb kiadásai fedezésére. Ne csodálkozzunk tehát, ha az ottani érdekeltség panaszkodik, ha az ottani érdekeltség terhe elviselhetlen, az elkeseredés nő és maholnap egész községeket kell majd dobraütni, ha azt akarjuk, hogy ezen járulékok befolyjanak. T. képviselőház! A temes- és bégavölgyi társulatnak helyzete persze most, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, sokkal kedvezőbb lesz. Nemcsak hogy pénzügyi viszonyai lesznek végleg rendezve, hanem védmtívei is — legalább az indokolás szerint — teljesen ki lesznek építve, a nélkül, hogy az ártérbirtokosságra az eddiginél nagyobb teher háramolnék. Bárcsak ezt mondhatnám én a Rába-szabályozó társulatról is. Ennek pénzügyi viszonyai lehető legmostohábbak és ha minél előbb nem lesz segítve rajta, azt hiszem, itt valóságos katasztrófa fog beállani. De a szabályozás sincs még befejezve, csak részben, és az a főbaj, hogy ezen részleges szabályozás következtében az ártér egy része élvezi ennek a hasznát, de nagyKÉPVH. NAPLÓ. 189.6—1901. VI. KÖTET. része semmi hasznot nem húz belőle s vaunak nagy területek, melyeknek valóságos káruk van. Ha már most tekintjük, hogy a temes- és bégavölgyi társulat pénzügyi rendezése mikép válik lehetségessé, azt hiszem, az előadottakból is kitűnik, hogy csak azáltal, hogy az állam tetemes áldozatot hoz az ő érdekében. Ezen áldozat először abból áll, hogy az állam évi 54.723 forinttal járul az annuitáshoz. Azt mondja az igen tisztelt előadó úr, hogy ez nem új kedvezmény, hogy ezt a törvényhozás már 1885-ben megadta a társulatnak. Igen, adott kedvezményt az akkori törvényhozás, de egy kis új kedvezmény foglaltatik benne, a mennyiben 1885-ben a törvényhozás egymillió forint után vállalta magára a kamat- és tőketörlesztési járulékot és miután az akkori időben körülbelül SV'-^/o-ot tett az annuitás; az évi államsegély 54.723 forintra rúgott. A mostani kölcsön azonban alacsonyabb kamatú lesz, tehát az egymilliónak megfelelő évi járulék nem lesz akkora, hanem kisebb, úgy, hogy köríílbelől évi 10.000 forint új segélyben részesül a társulat. A másik-kedvezmény abban áll, hogy 1885 óta lefolyt már 12 esztendő, ezen idő alatt az állam évenkint 54.723 forintot, vagyis közel 655.000 forintot fizetett. A jövőre nézve ismét 50 évre vállalja magára az évi járulékot, úgy, hogy ez köríílbelől három és fél millió államsegélyt jelent. Szintén nem megvetendő segély az sem, melyet az állam a társulatnak azáltal nyújt, hogy a most folyamatban levő építkezések után, melyek 400.000 forint erejéig egy vállalkozónak vannak kiadva, valamint a védművek véglegesítésére most preliminált 2,178.000 forint után az adórestitucziót már a jövő évi április hó 1-től fogja folyóvá tenni, tehát oly időben, mikor a védművek még nem lesznek befejezve, kollaudálva, mikor tehát a társulatnak strikte még nem volna igénye az adórestituczióra. De abban is nyújt az állam a társulatnak segélyt, hogy a tartalékalapot, mely a 16 milliónál nagyobb, mint 12 milliónál, jövőre is megfelelő magasságban fogja fentartani. Ezek, azt hiszem, oly előnyök, melyeket eddig semmi más társulat az állam részéről nem élvez. Vau még egy észrevételem a szabályozás körűi követett eljárásra. A társulat; első alakulása alkalmával a szabályozási költség hat millióval lett preliminálva. 1885-ben ezen költség már 12 millióra rúgott s most meghaladja már a 16 milliót. Erre azt fogják mondani, hogy az első költségelőirányzatot az autonóm társulat csinálta, ós ezen ellenvetés áll. Ha a társulat nem járt el kellő körültekintéssel, ezért a kormányt nem terheli felelősség. De már 18826