Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

42 96. országos ülés 1897, ', május 11-én, kedden. ben, a mikor az állam vette át a társulati ügyek vezetését, világos hivatkozás van a törvényben arra, hogy a munkálatok a kormány által jóváhagyott tervek alapján fognak elkészíttetni. Az előirányzat megbízhatlansága, hogy ne mondjam felületessége mellett bizonyít az indokolásban a miniszter által tett ama kijelentés, hogy az 1,800.000 forinttal preliminált összeg kezdettől fogva alacsonyra volt felvéve. Az egész előterjesztés azt bizonyítja, hogy folyton újabb védmüvek váltak szükségesekké, de a most előirányzott 2,178.000 forint nem igen szükséges új védműyek létesítésére, hanem főleg a fennálló töltések magasítására, kibővítésére, átvágások tisztítására, rendezésére, szóval csupán oly munkálatra, melyeket talán előbb is előre lehetett látni. Ha mindezeket összeveszem, odakonkludálok, hogy én átlátom, hogy a társulat oly kényszerhelyzetben van, melyből a maga erejéből nem bir kibontakozni. Látom, hogy a kormány gyökeresen akar segíteni a bajon; az érdekeltség érdekeit lehetőleg megóvja, de hajlandó a törvényes határokon belül az állam részéről áldozatokra is. S minthogy maga a társulat is közgyűlésén majdnem egyhangúlag elfogadta az előterjesztett tranzakcziót: azon biztos reményben, hogy a kormány és a törvényhozás a Rába-Szabályozó társulattal szemben is hasonló méltányossággal és áldozatkészséggel fog eljárni, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Vargics Imre! Vargics Imre: T. ház! Talán nem koczkáztatok túlságosan bátor állítást, ha azt mondom, hogy az előttem szólott t. képviselő úr inkább a Rába-szabályozó társulat ügyeivel foglalkozott, mint a Temes-Béga-szabályoző társulatéval. (Úgy van! a jobboldalon.) Éu nem ismerem a rábaszabályozási ügyeket, de kívántam volna, hogy oly panaszokra, minőket ő felhozott, alapos ok fenn ne forogna. Ha ez ügy a törvényhozás elé fog kerülni, mi szintazon jóindulattal fogunk viseltetni azzal szemben, mint a minővel a t. képviselő úr a temes-bégai társulat ügyével szemben. De ne méltóztassék a mi állapotainkat oly nagyon irigyelni. Mi legjobban tudjuk, mitől fáj a fejünk. Csak egyet méltóztassék tekintetbe venni; hogy a mi földeink sohasem fognak versenyezhetni az ottaniakkal. Hisz már a kataszteri hozam is jóval kisebb, ha csak az elszállítási költségeket nézzük is az emporiális helyekig, például Bécsig, Bár ez ügygyei is igen fontos állami és közgazdasági érdekek függnek össze, de mivel mégis nagyrészt a helyi érdek a túlnyomó, én e törvényjavaslat megítélésénél csak a főbb momentumokra fogok szorítkozni. De előbb egy incaidens ötletéből kettőt meg kell említenem. Az első az, hogy én rekriminácziókba egyáltalán nem akarok bocsátkozni. Beismerem úgy a jelen, mint a volt kormányoknak jóakaratát és támogatását a társulattal szemben; teljes készséggel szavazom meg az elismerést a volt miniszteri biztosoknak, névszerint elsősorban Hertelendy József torontál megyei főispánnak, a kinek az ügybuzgósága vitte annyira a dolgot, hogy 1885-ben az addigi tartozások konvertáltathattak, és külö^ nősen elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki a mostani miniszteri biztos, Molnár Viktor temesmegyei főispán. De ha rendkívüli ügybuzgalma és jóakarata mellett sem tudott néha üdvös eredményt elérni, ennek oka az, hogy nem mindig tehette meg azon lépéseket, melyeket a viszonyok és körülmények számára kijelöltek, hanem legtöbb esetben a kormány rendelkezéseire és határozataira volt utalva, a melyek néha vagy elkésetten, vagy talán nem ismerve az ottani viszonyokat, bár legjobb akarattal, nem a körülményeknek megfelelőleg tétettek és hozattak meg. Ezen tekintetek azonban engem nem fognak visszatartóztatni attól, hogy a tényleges állapotokat úgy, a mint vannak, és azon okokat, a melyek ezeket előidézték, tisztán és híven, legjobb tudomásom szerint elő ne adjam és ebből a következtetést le ne vonjam, A mi a tisztán állami, fiskális tekinteteket illeti, a törvényjavaslat összeg tekintetében nem ró az államra nagyobb terheket, mint az 1885. évi XXVII. törvényczikk, azzal a toldással, az igaz, a melyet a t. előttem szólott képviselő úr is megjegyzett, tudniillik hogy az amortizáczionális időből már bizonyos számú évek letelvén, ezen évi járulékok fizetését évekre tovább kitoltn. Erre nézve azonban előnye a társulattal szemben az aljamnak az, hogy azon előlegeket, a melyek az 1885: XXVII. törvényczikk alapján azon törvény nyel az úgynevezett ' hátralékokra lettek utalva, most az állam az új, felveendő kölcsönből egyszerre készpénzben megkapja. Állami szempontból tehát, azt hiszem, ezen törvényjavaslat egyáltalában nem jöhet kifogás alá. És most áttérek magára a társulat, illetőleg az egyesület érdekei szempontjából tárgyalt társulati ügyek ecsetelésére. Én tovább vagyok kénytelen visszamenni, mint a t. előadó úr, és meg kívánom jegyezni azt, hogy 1871—1872 előtt azáltal, hogy ezen vidék több külön kisebb társulatokat tartott fenn minden egyes patak és folyóra alakúit egy-egy társulat, de ennek igen könnyű a magyarázata, mert 1863-ban az akkori aszály ötletéből a helytartótanács mintegy kényszerítette az érdekelteket társulatok megalakítására s minden ily társulat kisebb-nagyobb előlegekben részestílt. Ezen társulatok igen jól exisztáltak