Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-96
38 96. országos ülés 1897. május 11-én, kedden. el. Ez az állami támogatás a temes-bégavölgyi vízszabályozó társulat irányában nem a most benyújtott törvényjavaslatban van újonnan megállapítva; az körülbelül folyományát és mondhatni rekapituláczióját képezi az 1885 : XXVII. törvényczikknek, a hol már az állami támogatás teljesen preczizirozva lett. Ezen állami támogatás nyilvánulna először is abban, hogy az állam az annuitáshoz éveokint egymillió tőkének megfelelő részlettörlesztéssel, vagyis 54.623 forint 76 krajczárral járul; másodszor nyilvánulna abban, hogy az adóvisszatérítés nemcsak az eddigi befektetésnek megfelelően, hanem a 2,178.000 forint építkezési költség után is már az 1898. év folyamán eszközöltetik; harmadszor pedig nyilvánulna abban, hogy kötelezettséget vállal az állam, hogy a kölcsön tartalékalapját mindenkor a kölcsön kamatoztatási és törlesztési szükségletének megfelelő magasságban tartja fenn, a mint azt az 1885 : XXVII. törvényczikk is megjelöli; végre, hogy az esetben, ha a kölcsön a társulat részéről eszközlendő kötvénykibocsátás útján szereztetik be, ezen kötvények az állami kötelezettség elismeréséül a társulat miniszteri biztosa által aláirandók lesznek, azonkívül e kölcsönkötvények tőkekamatadómentesek és óvadékképes papíroknak is elismertetnek, a mint ezt az 1887 : XXVII. törvényczikk szintén kimondja. Ezzel szemben meglesz az államnak az az előnye, hogy mintegy 2,300.000 forint követelése, a mely a társulat irányában fennáll, egyszerre egy összegben törlesztetni fog. A benyújtott törvényjavaslatnak, t. ház, van e Sy ig en fontos intézkedése és ez az, hogy a társulat fennállása óta egészen a 12 milliós kölcsön felvételéig, vagyis 1885-ig fennállott és e törvény végrehajtásáig be nem folyandó járulékhátralékok elengedtetnek. Ez, t. ház, kétségkívül bizonyos magánjogi érdekeket érint. E hátralékok elengedését maga a társulat közgyűlése óriási többséggel kívánta, mert 3738 megjelent szavazatból 3719 mellette és csak 19 nyilatkozott ellene, lehetetlen e hátralékok behajtása még azért is, mert a társulat megalakulásakor az árterek önkéntes bevallás alapján állapíttattak meg és tulajdonképen az árterek nem parczellánként és egyénenként lettek kimutatva, hanem községenként bizonyos terület vétetett fel ártének és ez után lettek kivetve a járulékok. Midőn már most 1885-ben műszakilag megállapíttatott az ártér, a régi, önkéntesen bevallott ártereket valósítani nem lehetett és az új ártérre a régi alapon kivetett terheket elosztani szintén lehetetlen volt. Szóval a kivetett járulék-hátralékok behajtása oly óriási érdekellentéteket támaszt, hogy ha ezen társulatot a pénzügyi zavaroktól, egy óriási vidéket a további kalamitástól meg akarunk menteni, akkor a társulati közgyűlésnek majdnem egyhangúlag hozott és a törvényjavaslatban is nyilvánuló határozatában feltétlenül meg kell nyugodnunk. A törvényjavaslat indokolásában ezenfelül részletesen fel vannak sorolva azon munkálatok, melyek a 2,178.000 forint keretében teljesítendők; ezeket felsorolni nem akarom, csak jelzem, hogy e munkálatok végrehajtása által a társulat vízszabályozási érdekei lehetőleg megoldva és emberi számítás szerint biztosítva lesznek. Azt is kimondja a törvényjavaslat, hogy a Béga hajózható részének szabályozása állami feladatot képez és utasítja a földmívelésügyi minisztert, hogy a Béga hajózható részének teljes szabályozása tárgyában öt esztendő alatt a háznak jelentést tegyen, illetve a terveket és költségelőirányzatot mutassa be. Az állam ezen megterhelése csak természetszerű folyománya a törvényjavaslatnak, mert bármennyi milliót fektetünk is a Temes és Bégavölgyébe, ha az állam a Béga hajózható részét szabályozni nem fogja, e befektetések illuzoriusokká fognak válni. Midőn még megjegyzem, t. ház, hogy e törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben a vízügyi és pénzügyi bizottság is elfogadta; hogy a javaslat elfogadása által egy körülbelül 430.000 katasztrális holdat magában foglaló óriási terület közgazdasági és vízszabályozási érdekei lesznek megóva, kérem a t. házat, hogy e javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Reíter János! Reíter János: T. képviselőház! Nem szándékozom a vízügyi és pénzügyi bizottság ajánlatával szemben állást foglalva, a törvényjavaslat megszavazását ellenezni; de egyrészt ellenzéki állásomból kifolyólag adandó szavazatomat indokolni óhajtom, másrészt röviden rá akarok mutatni a társubit ügyei intézésében a múltban elkövetett hibákra, melyek a mostani tarthatatlan helyzetet előidézték, melyben a társulat zavart pénzügyi viszonyai csakis az állam nagymérvű anyagi támogatásával rendezhetők. Egyúttal Összehasonlítást akarok tenni egy szintén nagyon súlyos pénzügyi helyzetben levő más vízszabályozó és ármentesítő társulattal, melynél e helyzetet szintén a kormány intézkedései idézték elő és mégis jóindulatú szép Ígéreteken kivül a kormány részéről eddig semmi kezdeményező lépés nem történt. A t. előadó úr jónak látta csakis 1885-től kezdve ismertetni a társaságnak pénzügyi helyzetét. Nem akarok igen hosszas lenni, de néhány évvel hátrább kell mennünk. A társulat 1874-ben
