Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-96
96. országos ülés 1897. május 11-én, kedden. 37 Következik a napirend értelmében (írom. 156,164) a temesbégavölgyi vízszabályozó-társulat pénzügyi viszonyainak újabb rendezésérő] szóló törvényjavaslat. Az első szó illeti az előadó urat. Terényi Lajos, a vízügyi és pénzügyi bizottságok előadója: T. ház! A napirenden levő törvényjavaslat a temes-bégavölgyi vízszabályozó-társulat pénzügyeinek újabb rendezését és ennek folyományaként egy nagy, hatalmas és termékeny vidék közgazdasági érdekeinek fejlesztését és ezen árvizek által is igen sokszor sanyargatott terület vízszabályozási viszonyainak teljes rendezését, érdekeinek teljes biztosítását van hivatva előmozdítani. Több alkalommal foglalkozott már a t. ház ezen vízszabályozó-társulat pénzügyi és vízügyi viszonyaival. Én nem akarok ezúttal a társulat históriájában messze elkalandozni, nem akarom ezáltal a kérdést komplikálni és esetleg félreértésre adni alkalmat; de mégis vissza kell mennem az 1885-ik évre, a .midőn e kérdéssel a t. háznak legutoljára foglalkozni méltóztatott. Az 1885 : XXVII. törvényczikk értelmében ugyanis a társalat zilált anywgi viszonyai akként czéloztattak rendeztetni, hogy a társulat egy 12 milliós kölcsön felvételére hatalmaztatott fel, kiköttetvén, hojry ezen 12 millió forint kölcsönből 1.800,000 forint feltétlenül befektetésekre, védmüvek emelésére fordíttassék, míg a fenmaradó összeg a társulat terhének kiegyenlítésére lett volna fordítandó. A 12 millió forintnyi összeg a levonásokkal már akkor kevésnek bizonyult a társulat terheinek fedezésére és azért ugyanezen törvényczikkben kimondatott az, hogy az állam által nyújtott előlegek azon hátralékokból fognak megtéríttetni, a mely járulék-hátralékok az egyes érdekelteknél künn vannak. Kimondatott továbbá az is, hogy ezen járulék-hátralékok a pénzügyminiszter közbenjöttével az érdekeltek közt liquidálandók.Ezenliquidáezió azonban mai napig sem történt és nem is történhetett meg. Nem történhetett meg azért, mert míg egyrészről a leszámolás mikéntjére és módozataira nézve az 1885 : XXVII. törvényczikk útmutatást nem nyújtott, addig másrészt az érdekeltek ezen leszámolásra nézve egymásközt megegyezni nem tudtak, mert oly mélyreható ellentétek merültek fel, hogy ezen ellentétek következtében magának a társulatnak fennállása is veszélyeztetve lett volna. Készíttettek ugyan a liquidáczióra vonatkozólag bizonyos tervezetek, fel is terjesztettek a kormányhoz, azonban ezen tervezetek meglehetős méltánytalan és igazságtalan alapon létesültek; de különben is az 1885 : XXVII. törvényczikk szellemével teljesen ellenkeztek és így a kormánynak nem volt módjában a íiquidácziót elrendelni, illetőleg a leszámolást folyamatba tétetni. Ehhez járult azután, t. ház, az, hogy az 1886 — 87. evekben a társulatot megtámadott árvizek a víz szinét oly magasra emelték fel, hogy ennek következtében a társulat vízgátjait sokkal nagyobb méretekben és így sokkal költségesebben kellett kiépíteni; tehát az eredetileg tervbe vett 1,800.000 forint a befektetésekre kevésnek bizonyult. Az 1886. és 1887. évi árvizek e mellett körülbelül 821 kilométer hosszú vonalon óriási árvédelmi költségeket is okoztak, úgy, hogy már 1887. végén és 1888. folyamán a társulat ismét néhány millió forinttal volt tartozásban. A változott viszonyok folytán közbejött az is, hogy a társulatnak újabb befektetésekre, védműveinek újabb és teljes biztosságot nyújtó kiépítésére mintegy 2,178.000 forintra volt szüksége, a minek következtében a társulat pénzügyi viszonyai ismét oly zilálttá váltak, hogy a rendezés immár elodázhatatlannak, elkerülhetetlennek mutatkozott. A rendezési műveletbe ezen újabb terhek következtében összesen 16,785.500 forint vonatnék be. Ezen 16,785.500 forintnyi tehernek és tartozásnak fedezetéül 16,400.000 forintnyi kölcsönt czéloz a jelen törvényjavaslat felvenni, a mely kölcsön által természetesen elsősorban azon 12 millió forint konvertáltatnék, a mely az 1885 : XXVII. törvényczikkel engedélyeztetett a társulat által felvétetni. Törlesztési határideje ezen összegnek 50 év, felmondási határideje pedig tíz év lenne és a kölcsön vagy készpénzben, vagy valamely pénzintézet, Vagy pedig maga a társulat által kibocsátandó kötvényekben vétetnék föl. A 16.400.000 forint effektív kölcsön, a mint előterjesztettem, ismét nem fedezi teljesen a társulat tényleges tartozásait, a melyek 16,785.000 forintra rúgnak; ennek következtében fedezetet kell keresni és e fedezetet meg is találjuk a társulatnak rendelkezésére álló pénzalapjaiban, mely részint a 12,000.000 forint tartalékalapját, részint pedig a tiszai közös tartalékalappal szemben a társulat fennálló követelését, részint az adóvisszatérítési összegeket és á 12 millió forint után kivetett járulékokat foglalja magában és körülbelül 910.000 forintot tesz ki, mely összeggel és a 16,400 000 forinttal a társulatnak jelenlegi zavaros pénzügyi viszonyai— azt hiszszük —gyökeresen rendeztetni fognak. A kölcsönnél természetesen irányadó az, hogy a különben is igen erősen megterhelt társulati érdekeltség a jelenleginél legalább száinbavehetően magasabb megterheltetéssel ne sújtassák. Ezen czél csakis állami támogatással érhető
