Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

112. országos ülés 1897, rétien, vagy a magyar állam felületén kivül fekszik, akkor az a sajtóbíróság illetékes — megint esak sajtóbíróságról van szó — a melynek területén a nyomtatványért felelős egyén lakik vagy tartózkodik. Ha beiktatják a bűnvádi eljárásba, t. ház, azt a semmit sem mondó, azt az érthetetlen, azt az üres mondást, hogy a magánbecsület sértésének ügye a törvényszékhez tartozik, azért, ha egy sajtóvétség keletkezik magánbecsület sértése miatt, a szentesített törvénynél fogva kell, hogy a panasz a nyomtatvány elkövetésének helyén lévő sajtóbírósághoz kerüljön, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) annál is inkább, mert úgy szövegezte meg a t. miniszter úr, hogy nem is mondta meg ebben a 16. §-ban, mi tartozik a törvényszékekhez: a főtárgyalás-e, vagy a vizsgálat. A vizsgálat nem tartozhatik, a vádemelés nem tartozhatik, az egész előzetes eljárás nem tartozhatik, mert hiszen az itt már benne van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy milyen tudatlanul és tájékozatlanul csinálták ezt a törvényjavaslatot, (Helyeslés a szélső baloldalon.) bizonyítja a következő: (Halljuk ! Halljuk!) Benne van az, hogy ha kivételesen egy nem a sajtóbíróság mellé rendelt vizsgáló bíró kezdeményezi a vizsgálatot, át kell tenni azt a sajtóbírósághoz. Miért? Mert imperative van felvéve az 573. §-ban, hogy a nyomtatvány útján elkövetett bűntett vagy vétség tekintetében a főtárgyalás a 19. fejezetben meghatározott rendelkezések értelmében esküdtbíróság előtt tartandó. Tehát akárki teljesíti a vizsgálatot, át kell tenni a sajtóbírósághoz, mert még a 16. §-bóí az, hogy mi tartozik a közönséges törvényszékek hatásköréhez nem tűnik ki. A t. miniszter úr azzal áll elő, — nem mondom, hogy ez rosszhiszemű volna, vagy ámítás volna a sajtó munkásai előtt, — hogy azt mondja, hogy én a szabadságjogaitokat tisztelem, ime, én fentartom a fokozatos felelősséget, én fentartom a sajtószabadságnak a garancziáit, ott pedig a 16. §. szerint közönséges törvényszékhez utalja. Már most két eset van. Vagy respektálni akarja a t. miniszter úr a saját törvényét, — pedig ezt neki is respektálni kell, mert ő Felsége is úgy szentesíti azokat, hogy megtartja és megtartatja — vagy nem akarja respektálni. Ha respektálja, akkor a 16. §-ból úgy se lesz soha törvény; a bíróság sohasem fog abban eligazodni, mert egy kodifikált rendszeres törvénynyel ellenkezik, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Vonja vissza!) vagy ha akarna belőle törvényt csinálni és a közönséges törvényszékekhez akarná utasítani, akkor csak egy módon lehet és máskép nem, csak úgy, ha novelláris úton teszi ezt meg. De akkor tessék június 11-én, pénteken. ggg bevallani, hogy a közönséges törvényszékek előtt a sajtó útján elkövetett deliktimok minden privilégiumtól megfosztatnak és közönséges büntető cselekményekké válnak, mert a mi a 30. fejezetben nincs biztosítva, az a bűnvádi eljárás közönséges elveiből folyik, ilyen a lefoglalás, a házkutatás, a vizsgálóbírónak előleges intézkedése, az első stádiumban a letartóztatás, a vizsgálati fogság. Ez mind következik, ha a 30. fejezet nem alkalmaztatnék. De egyéb is következik. Következik ebből az is, hogy a közönséges törvényszék előtt a vádirat elleni kereshetőségi kifogásnak minden lehetősége elesik, mert erről a törvény nem intézkedik. Felolvasom az 526. §-t, a mely azt mondja, hogy az eljárásra az a sajtóbíróság illetékes, a hol a nyomtatvány készül. Azt mondja többek közt az 563. §., hogy a nyomtatvány készültének helye szerint illetékes sajtóbíróság a hozzá áttett ügyet vissza nem utasíthatja. Az 564. §. még érdekesebb intézkedést tartalmaz, mert kimondja, hogy a nyomtatvány útján elkövetett bűntettekre és vétségekre a közvádló teendőit a sajtóbíróság egész területén, az e bíróság székhelyén levő királyi ügyészség végzi, vagyis a táblai esküdtszéken levő királyi ügyészek teljesítik a közvádló teendőit. Ez rendkívül fontos, mert a büntető perrendtartás 41. §-a értelmében, a mint bizonyára a t. miniszter úr és államtitkár úr emlékszik, még a magánvád esetében is megengedi, hogy az ügyész, ha a közérdek szempontjából szükségesnek látja, magához ragadhatja a vádat — a mi eddig szabályozva nem volt — és ő képviselheti még a legszorosabb magánvád esetében is a vádat. Mi lesz ebből'? Mikor csakis a sajtóbíróság és az esküdtszék területén levő ügyészség gyakorolhatja ezen ingerencziát, és mikor ez szorosan szabályozva van, akkor hogyan képzeli ezzel összeegyeztethetőnek a 16. §-t? (Tetszés a szélső haloldalon.) De van még egy dolog. Azt mondja az 561. §. kategoricze: -— és ez az igazságügyi bizottság tárgyalásain nyert életet, sőt ha jól emlékszem, az én csekély személyem volt ennek indítványozója: — a főtárgyalás elrendelését vizsgálatnak kell megelőzni. Minthogy elejtettük a törvényjavaslatnak azt a rendszerét, hogy a főtárgyaláson is bekövetkezhessek a nominatio auctoris, hogy még ott is megmenekülhessen a panaszlott a valódi szerzőnek megnevezése által, és bevettük a sajtóügyekre nézve, hogy a főtárgyalás elrendelését mindig vizsgálatnak kell megelőzni, hogy módja legyen a sajtóvizsgáló bírónak a szerzőség kérdését teljesen tisztázni: ez a közönséges törvényszékek előtti eljárásban helyet nem foglalhat, mert ott