Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-112

382 112. országos ülés 1897. junins 11-én, pénteken. kotta 1886-ban — ha jól tudom, akkor látott legelőször napvilágot — tehát az akkori igazságügyminiszter, Szilágyi Dezső, kizártnak tekintette, mint az indokolásból látszik, azt, hogy a nyomtatványok útján elkövetett bűncselekménynek bármily kis része is elvonassék az esküdtszékektől. (Helyeslés balfelöl.) Mielőtt a tételes intézkedésekre áttérek, csak még két hivatkozást fogok tenni. (Halljuk! Halljuk/) Az egyik, a mely a javaslat 14. §-ára utal és a mely az indokolás 764. lapján foglaltatik, azt mondja, hogy a javaslat 14. §-a a büntető bíróságok hatáskörének meghatározását külön törvénynek tartja fenn, mindazonáltal az 1848 : XVIII. törvényczikk 17. §-ának alapvető intézkedését, mely szerint a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények fölött esküdtbíróság ítél, irányadónak elfogadja és külön törvénynek, tudniillik ennek az életbeléptető tövénynek, (Zaj jobbfelöl,) — uagy dolog ez, kérem, mert ez egy miniszteri kijelentés; (Mozgás jobbfelöl.) ez a parole d'honneur kérdése, ő Felsége szentesítette ezt a törvényt (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) és a miniszternek nemcsak köz-, hanem magánbecsülete is érdekelve van — (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mondom, a külön törvénynek csak azt Nagyja fenn, hogy a sajtóbíróságok területét a szükségnek megfelelőleg megállapíthassa. Tehát világosan lemond arról a jogról, hogy a sajtóbíróságok hatáskörét külön törvény állapítsa meg és már akkor fentartotta ezek számára az esküdtszéket. így lett megalkotva az egész büntető perrendtartás, hogy a sajtódeliktumokra az illetékességet és az egész hatáskört már ebben a kódexben meg kívánták állapítani. (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) De hogy tényleg ezt czélozta az igazságügyi kormány, az legvilágosabban és megcáfolhatatlanul kitűnik az indokolás 764. oldalán, mely szerint a sajtótörvény szabályainak megszegésével elkövetett cselekményekre nézve az 1848 : XVIII. törvényczikk 30., 35., 38., 40. és 41. §-ai mint olyanok, melyek a polieziális, sajtórendőri kihágásokra vonatkoznak, melyek ennélfogva nem a nyomtatvány tartalma által válnak büutethetőkké, melyek manapság sem tartoznak az esküdtszékhez, a melyekre tehát a jelen, tudniillik a 30. fejezetnek rendelkezései már a czímből folyólag sem alkalmazhatók. Az indokolás tehát világosan kimondja, — később ezt szakaszonként fogom bebizonyítani — hogy e javaslat 16. §-ából sohasem lesz, nem is lehet törvény. (Úgy van! Úgy van ! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy árva szó vagy czélzás, hogy ezt vagy amazt ki fogják az esküdtszék hatásköre alól venni, itt nem található. Azt mondja a 30. fejezet indokolásának utolsó mondata, hogy íme mi fentartjuk a nyomtatványok útján elkövetett cselekményekre az esküdtszéket csak az úgynevezett sajtórendőri dolgokra nem, a melyekre most sem vonatkozik s azokra ezentúl sem fog vonatkozni. Ha tehát azt látjuk, hogy az igazságügyi kormány sohasem gondolt arra, hogy ezeket a dolgokat elvegye az esküdtszékektől, vájjon micsoda gondolat járhatta át a t. miniszter lír agyát, hogy egyszerre ezzel a 16. §-szal áll elő? Mert mi ez a 16. §.? Itt van az ő Felsége által szentesített törvénynek 30. fejezete; az a czíme, hogy »E1járás nyomtatvány útján elkövetett bűncselekvények eseteiben.« Ez a törvény a közönséges bűnvádi eljárásnak számos kardinalis elvétől eltérőleg intézkedik a nyomtatvány útján elkövetett büncselekvényekre nézve. A rendszer az volt, a mi 1848-ban és 1880-ban, tudniillik hogy fentartatuak az esküdtszékek, de nemesak az esküdtszékek, — és erről most nem igen volt szó az igazságügyi kormány részéről — hanem, mint a 39. §-ban kimondották 1880-ban a nyomtatvány útján elkövetett bűntettek és vétségekre nézve a sajtóbíróságokat és az esküdtszékeket tartják fenn. Ez pedig óriási különbség. Méltóztatnak látni, midőn arról van szó, hogy ily ügyek a közönséges törvényszékhez utaltatnak, mennyire fog ez megfelelni ennek a 30. fejezetnek. Ugyanezen rendszer mellett, miként az említett törvénynek 15. §-ából kitűnik minden királyi tábla területére kontempláltatott sajtóbíróság. A sajtóbíróság áll két szervezetből : a törvényt alkalmazó bíróságból és az esküdtekből. A sajtóbíróság hatásköre azonban nemcsak abban összpontosul, hogy az esküdtszék a törvényt alkalmazza, hanem e rendszer a sajtó mindazon garancziáinak, melyeket maga a miniszter úr is fenn akar tartani beszéde szerint, megvalósítását kizárólag és egyedül a sajtóbíróságoknak tartja fenn. Mindazokban az irányokban, melyekben a sajtónak bizonyos szabadság és a közönséges büntetendő cselekvényektől való eltérhetés biztosíttatik, a 30. fejezet r szerint a sajtóbíróság van hivatva eljárni. így mindjárt azt mondja az 561. §., hogy a 30. fejezetnek intézkedése a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekvények vagy vétségek miatt indított eljárásban az előbbi módosításokkal alkalmazandó. Az 562. §. kategoricze megállapítja, hogy az eljárásra, tehát minden nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekvényre a sajtóbíróság illetékes. E szerint az összes törvényszékek közül csak 11 törvényszék mindig az, a melyiknek területén a nyomtatvány készül. Ha pedig a nyomtatvány készülésének helye isme-